Tekeredik a rétes, kígyó akar lenni, tekeredik a kígyó, rétes akar lenni – ezzel a gyermekdallal tekergőzött közel kétszáz népviseletbe öltözött gyermek szombaton reggel a Sepsi Arénában a harmincnegyedik sepsiszentgyörgyi népzene- és néptánctalálkozó második napi nyitórendezvényén. A Háromszék Táncszínház és a Lajtha László Alapítvány szervezésében rendezett találkozó előző délutánján a főtéren kalotaszegi táncokkal hangolták rá a közönséget az esti előadásra, amelyen a Magyar Nemzeti Táncegyüttes nagy sikerrel mutatta be az Élő Tánc-Archívum sorozat Kalotaszeg és Szatmár kétrészes produkcióját.
A népzene és a néptánc olyan erő, amely közösséggé tud szervezni, ennek ünnepét üljük e két nap alatt – hangsúlyozta Prezsmer Boglárka, a találkozó műsorvezetője a péntek esti megnyitón. A Tamási Áron Színház zsúfolásig megtelt termében a cifra Kalotaszeg magyar, román és cigány néptánchagyományaiból kaptunk ízelítőt, a második részben magyar verbunkok, nagyecsedi és tyukodi csárdások, virtuóz cigánytáncok révén mutatta meg a Magyar Nemzeti Táncegyüttes Szatmár kincses világát. A Zsuráfszky Zoltán Kossuth-díjas koreográfus által Martin György (1932–1983) emlékére kezdeményezett, a neves kutató eredeti gyűjtései alapján összeállított sorozat két darabját láthattuk, amelyekben a legkiemelkedőbb hagyományőrző táncos egyéniségek figurái köszöntek vissza.
Aprók és ifjú táncosok a színpadon
Nincs veszélyben a hivatásos és műkedvelő felnőtt néptáncegyüttesek és zenekarok utánpótlása, bizonyítja ezt a Háromszéken is működő gyermek- és ifjúsági néptáncegyüttesek sokasága. Az Aprók gáláján legalább száz táncos lábú lányocska derekán pörgött a szoknya, kissé kevesebb legény büszkélkedett a kalapjára, de az ifjúsági csoportokban sem volt hiány táncosokban. A kézdivásárhelyi Finom zenekar és a sepsiszentgyörgyi Folker szinte egész délelőtt muzsikált, míg az Aréna színpadán fellépett a sepsiszentgyörgyi Csicsergők népdalcsoport, az Apró kincsek, Kincsek és Aprólábak néptáncegyüttes, az erdőfülei Dobó, a kézdiszentkereszti Tisztácska, a gelencei Burusnyán, a kézdiszentléleki Borsika, a csernátoni Szakajtó gyermekegyüttes, valamint a nagyobb korosztályúak közül a Pacsirták népdalcsoport, a Százlábú néptáncegyüttes, a Borsika, Dobó, Tisztás, Kincskeresők, a kézdiszentléleki Perkő, a trunki (Bákó megye) néptáncegyüttes. A népes csoportok Somogyból, Mezőségről, Felcsíkból, Bukovinából, a Küküllő mentéről, Moldvából, Szatmárból, Kalotaszegről, Szászcsávásról hoztak táncokat.
A küzdőtéri nagyszínpad délelőtti programja Paár Julcsi és zenekara Rókatánc mesés komédiájával zárult.
Legények, ha kiállnak
A Sepsi Aréna táncháztermében több száz pontot kellett elmuzsikálniuk a kalotaszegi zenészeknek (ifj. Fodor Sándor „Netti’, Tóni Rudolf, Berki Béla, Varga Dávid) a X. Székelyföldi Legényesversenyen, amelyen a harminc résztvevőnek a kötelező próbában az inaktelki (Kalotaszeg) Gergely István táncát kellett bemutatniuk, a szabadon választottban kalotaszegi figurákból kellett építkezniük. Tizenéves srácok csapásoltak, Melles Endre, a vetélkedő szervezője szerint igen jó színvonalú bemutatkozásokban. A Háromszék Táncszínház táncosa kiemelte, az oktatók érdeme is, hogy évről évre jobb táncosok érkeznek a legényesversenyre.
A zsűri két fődíjat osztott ki: az év legyényes táncosa a székelyudvarhelyi Szabó Lehel és a marosludasi Barhács Áron, utóbbi megkapta a Gergely István táncának hiteles előadója kitüntetést is. Az ígéretes legényes táncos oklevéllel elismertek között említették az egyetlen háromszéki versenyzőt, a 12 éves kézdivásárhelyi Szekeres Balázst, további díjazottak: Szegedi Roland Ernő, Balázs Bálint Bernárd, Szakács Bence, Tordai Dániel, Török István, Papp Róbert, Antal Áron, Asztalos Milán és Ágoston Tamás, akik a Gergely István tánca, az inaktelki legényes újraalkotója, illetve egyéni megformálója kitüntetés egyikét kapták. A díjkiosztón Gergely István gratulált a résztvevőknek és arra kérte őket, jövőre hozzák el barátaikat is.
Ének a határtalanról
Tímár Sára és zenekara előadása nem érdemtelenül vonzott nagyszámú közönséget a táncházterembe. Koncertjükön népzenei hangzásvilágba ültették Kányádi Sándor, Weöres Sándor és Hargitai Halászi Lehel verseit, református hálaénekeket, de hallottunk tőlük mezőségi népdalt is. Muzsikáltak az öröklétről, az anyagi és a szellemi világ ellentétéről, a csillagok mosolyáról, az emberi lélek mély rétegeibe vezettek Tímár Sára énekével, hegedűvel, brácsával, cimbalommal, nagybőgővel, ütőgardonnyal, furulyával, dobbal. Előadásuk (és tavaly megjelent lemezük) címadó dalát – Ének a határtalanról – Weöres Sándor versére szerezték a költő születésének 110. évfordulójára.
A határtalan szó sok értelemben előfordult a két nap alatt. Több fellépő, kiállításon bemutatkozó alkotó említette, hogy népzenei és néptáncanyanyelvünknek nincsenek fizikai határai. Kása Béla fotóművészről úgy tartják, az eltűnőben lévő paraszti kultúra és életmód egyik legkiemelkedőbb vizuális megörökítője, a táncházmozgalom krónikás fotográfusa, aki a Kelemen László által 1997-ben kezdeményezett Utolsó óra elnevezésű program keretei között fotózta le a népzenei gyűjtés céljával Erdélyből Budapestre meghívott negyvenöt zenekart. Az erdélyi zenészekről készült fotóiból összeállított tárlat az Aréna folyosóin volt látható, életútjáról, munkásságáról Kása Béla a kis konferenciateremben beszélt.
Ugyanitt faggathatták az érdeklődők Ádám Gyula fotográfust, akinek ArcPoétika című sorozata alkotásaiból és újabb fotóiból álló kiállítása gazdagította a találkozó vizuális művészetre összpontosító programjait. Bár rengeteg szép tájat lát, azokat megcsodálja, de kifelé nem vetíti, az ő értékrendje a népi kultúra – mondta az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány által szervezett beszélgetésen.
Az idén márciusban Magyarország Érdemes Művésze állami díjjal kitüntetett, Harangozó Gyula-díjas (2018) bardoci származású Tókos Attilát, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes jelenlegi szólótáncosát életútjáról, táncművészeti pályájáról, terveiről kérdezték az érdeklődők az Erdővidéktől Budapestig, a néptánctól a kortársig címmel meghirdetett beszélgetésen. A tehetség fontos, de az áldozatot, a rengeteg munkát, kitartást nem lehet megspórolni, és hinni kell abban, hogy mindig lehet jobb – mondotta.
Nemezmesék, gyöngyök, szőttesek
Vetró Mihály tizenkét nemezalkotása a magyar mese- és mondavilág ismert történeteibe kalauzolt. Talán nem véletlen, hogy A griffmadár, Az égig érő fa, Az aranyhajú királyfiak, A szépen zengő pelikánmadár, Rozmaring királyfi, Jófonó Zsuzska, Vilgszép Sárkányrózsa, Molnár Ferkó, Fehérlófia, Juhfia Péter, Dunaisten keresztfia, Halász Józsi ihlette meg az alkotót, ez a szín- és formavilág egyaránt a lelkünkhöz szól. Mátéfi Zita népviselet-készítő szőttes szoknyái, kötényei, Kincses Olga szőttesei, Henning Edit szőttesek hímzésmintáinak gyöngyös ékszerei, Bálinth Zoltán vasalói, régi üvegei, cserepei társaságában jó volt elidőzni és az alkotókkal beszélgetni.
Ugyanilyen jó hangulatban ismerkedtek a gyermekek a Folker Együttes hangszereivel, tanultak botos táncokat Babinecz Sándorral, és kézműveskedtek, ügyességi próbákat álltak ki a Guzsalyas Alapítvány, a Tündérvár és a Bodvaj Egyesület szervezésében tartott foglalkozásokon.
Szászcsávástól Matyóföldig
A 34. Népzene- és Néptánctalálkozó záró előadását a Magyar Nemzeti Táncegyüttes mutatta be, ezt megelőzően a Heveder banda (Fazakas Levente, Molnár Szabolcs, Fazakas Albert, Szilágyi László, Bajna György) és meghívottai léptek színpadra. Ekkor már telt házas volt a rendezvény, az előző évek tapasztalatából számított rá a népzenét és néptáncot kedvelő közönség, hogy rendkívüli élménnyel térhet haza. Így is volt.
A Heveder banda szászcsávási és boncidai muzsikával indított, majd a leghitelesebb őrkői énekest, Eötvös Rémuszt hívta színpadra, folytatta Papp István „Gázsával” (a Magyar Nemzeti Táncegyüttes vezető prímása) magyarszováti és ádámosi zenével, gyimesi muzsikát hallottunk Molnár Szabolccsal. Rendkívüli produkcióra is sor került, négy cimbalmos ült a hangszerek mellé: Szabó Dániel, Balogh Kálmán, Ürmös Sándor és Fazakas Albert. Az eredetileg táncballadaként ismert, Kodály Zoltán által feldolgozott Kállai kettőst Pál István „Szalonna” és bandája előadásában hallhattuk, felléptek a már említett kalotaszegi muzsikusok, a koncertet a Háromszék Táncszínház őrkői cigánytáncokból összeállított koreográfiája zárta.
Valóságos népviselet-parádéval lépett színpadra az est zárómomentumaként a Magyar Nemzeti Táncegyüttes. Az Európa szívében előadásban a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait mutatták be a Rábaköztől Székelyföldig, Sárköztől a Matyóföldig, a Dél-Alföldig. A Zs. Vincze Zsuzsa és Zsuráfszky Zoltán koreografálta, Zsuráfszky Zoltán rendezte előadás pontosan arra mutatott rá, ami a népzenében és a néptáncban összeköt minket. A Háromszék Táncszínház és a Lajtha László Alapítvány által szervezett találkozóknak is ez a küldetése, emellett olyan közösségépítés, amelyben kicsi és nagy egyaránt jól érzi magát.
