A kézdivásárhelyi Maassluis Nyugdíjasklub Egyesület szombaton tizenhetedik alkalommal szervezte meg a nyugdíjas egyesületek és egyházi énekkarok kórustalálkozóját, melynek idén első alkalommal a főtéri református templom adott otthont.
A családias hangulatú eseményen öt énekkar lépett fel: a Maassluis Nyugdíjasklub Egyesület Rozmaring kórusa (karnagy Hodor Tamás kántor), a kézdiszentkereszti Szép Emlékek Nyugdíjasklub dalárdája (karnagy Vizi Géza), a kézdiszentléleki Perkő Nyugdíjasklub énekkara (karnagy Ábri Béla zenetanár), a kézdivásárhelyi református templom Hálaadás kórusa (karnagy Ruszka Sándor lelkipásztor és Hodor Tamás kántor) és a Boldog Özséb római katolikus templom énekkara (karnagy Gergely Gábor kántor-zenetanár).
A szervező egyesület vezetőségének nevében Szántó Éva elnök köszöntötte a megjelenteket, a kórustagokat, a karvezetőket és a meghívottakat. „Úgy gondolom, a mai nap legnagyobb értéke, hogy e rendezvény hidakat épít a résztvevők között, ezért más, mint a többi nap. Hiszem, hogy a dalos embert Isten küldte” – hansúlyozta az egyesület elnöke. Papp Anna ny. pedagógus, a Maassluis Nyugdíjasklub tagja Sipos Domokos (1892–1927) dicsőszentmártoni költő Én és Isten című versét szavalta el, ezzel köszöntve a találkozó minden résztvevőjét.
Az énekkarok fellépését követően Szántó Éva és Gáspár Béla, a Maassluis Nyugdíjaklub Egyesület elnöke és alelnöke emléklapokat nyújtott át a kórusvezetőknek, majd köszöntötték Héjja István ny. zenetanárt, aki több mint húsz évig volt a Rozmaring kórus karnagya. Rövid beszédet tartott Fejér László Ödön szenátor is, majd a kantai minorita rendház történetéről szóló könyvet adott át a karnagyoknak. Zárszóként az egyesület elnöke köszönetet mondott a támogatóknak, akik nélkül nem jöhetett volna létre a kórustalálkozó. A rendezvény a székely himnusz közös eléneklésével és szeretetvendégséggel ért véget.
