A legutóbbi felmérések szerint ugyanis Marcel Ciolacu és George Simion juthat tovább az első fordulóból, mert a politikai „jobboldalon” mutatkozó túlkínálat megosztja majd a szavazatokat, ahogy erre több aggódó elemző is rámutat.

Nem lehet persze örvendeni egy ilyen alacsony színvonalú, piszkos üzelmektől sem mentes játszmának, de kétségbeesni sem kell. Mert mi történt 2000-ben és azután? A 24 éve kisebbik rosszként újraválasztott Iliescu alatt, 2000 és 2004 között Románia viszonylag nyugodt időszakot élt meg, jelentős gazdasági növekedéssel, csökkenő inflációval; 2004-ben pedig a NATO tagjává is vált. 1989 után ekkor volt másodszor (és mindeddig utoljára) olyan kormánya az országnak, amely végigvitte a mandátumát – igaz, hogy ugyanekkor burjánzott el teljesen a korrupció is, amiért főleg Adrian Năstase kormányfő okolható, ám ő később meg is fizetett érte, ha nem is nagyon busásan (500 napot ült börtönben és 2022-ig eltiltották a köztisztségektől). 2004-ben azonban még megpályázta ő is az államelnöki tisztséget, de alulmaradt Traian Băsescuval szemben; ekkor kezdődött a jobboldali kormányzás nyolc éve is. 2007-ben Románia EU-tag lett, és 2008-ig – Călin-Popescu Tăriceanu alatt – még volt haladás, de rengeteg konfliktus is az államfővel és pártjával (a szociáldemokrata pártból kivált Demokrata Párttal, amely később a Nemzeti Liberális Pártba olvadt be), ám amikor Emil Boc (és az általa vezetett PD) végül kormányra került, már a gazdasági válsággal kellett megküzdenie; meg is bukott idő előtt.

Utána valóságos vízözön következett: 2012-től mostanáig 12 év alatt 12 teljes jogkörű és 6 ügyvivő kormánya volt az országnak, amiből 7 és fél évig PSD-s, de ha a „független” (ám a parlamenti többséggel rendelkező PSD által korlátozott, bő egy évet működő) Cioloș-kormányt is ideszámoljuk, akkor 8 és fél évet írhatunk a szociáldemokratákra, zömét az eleinte kiseprésüket ígérő Klaus Iohannis államfői évtizedében. Ezek között voltak jobb és rosszabb évek a társadalomra és a romániai magyarságra nézve is; a legrosszabbat, a koronavírus-járványt megint csak a „jobboldali” (liberális) kormány fogta ki, amely azonban már három éve koalícióra lépett a korábbi ősellenséggel, és hamar kiderült, hogy alig van különbség a két párt között, elnökjelöltjük is ugyanolyan értékekkel kampányol, mint Ciolacu. És a többiek is majdnem mind; ilyen szempontból szinte egykutya, hogy ki költözik majd a Cotroceni-palotába.

Jóval nagyobb a tétje a parlamenti választásoknak, ahol szintén magasan áll az AUR zászlaja, de hát volt már „vörös négyes” kormányunk is két posztkommunista és két szélsőséges párttal (a Văcăroiu-kabinet 1992–1996 között), mégis itt vagyunk. Állhatnánk jobban, de biztosan rosszabbul fogunk, ha a magyarságnak nem lesz erős képviselete a parlamentben. Ez pedig tőlünk függ. December elsején.

Az elnökválasztás első fordulójának biztos befutója Marcel Ciolacu kormányfő, aki idegennyelvtudás nélkül akar államfő lenni. Fotó: Facebook / Guvernul României