Márványos pereszke (Lepista panaeolus)

Kisebb termetű pereszke, barnásszürke kalapjának átmérője ritkán haladja meg az 5–8 cm-t. Kalapja húsos, bőre csupasz vagy kissé bársonyos, nem tapadós, a magyar nevét adó márványszerű barnás „vízfoltok” főleg nedves időben rajzolódnak ki rajta. Szárazon kifakul, széle sokáig begöngyölt marad, majd hullámosan kiterül, gyakran kajla is lesz. Lemezei ritkásak, a tönkhöz kis foggal nőttek, de lehetnek enyhén lefutók is. Fiatalon fehéresek, krémszínűek, később barnássá sötétülnek, könnyen lefejthetők a kalapról. A tönk rövid, zömök, a kalapnál világosabb színű, csoportos növése miatt sokszor görbült. Fehéres, szürkés húsa jellegzetes, egyesek szerint kissé kellemetlen, mások szerint liszt- vagy fűszeres illatú, a kalapban viszonylag törékeny, a tönkben valamivel rostosabb.

Mikor az ősz eléggé csapadékos, a Sepsiszentgyörgyöt övező legelőkön, kaszálókon, felhagyott szántóföldeken tömegesen, néha nagy boszorkánykörökben terem (a mellékelt fotó is egy ilyen, a városhoz közeli helyen készült). Az első hóharmatos reggelek után, vagyis október végén, november elején kezd igazán ébredezni. Kinn a mezőn gyakorta megosztja termőhelyét közeli rokonával, az ízletesebb, zömökebb alkatú, lilatönkű pereszkével (L. personata). A nyílt, füves területeket általában nem hagyja el, legfeljebb az erdő széléig merészkedik. Benn a városban ritka, valószínűleg a központi övezetbe sohasem fog bekalandozni, időnként azonban a település peremén meg-megmutatja magát. Itt persze nem verődik olyan népes csoportokba, legfeljebb csak pár kalapot növeszt.

Ehető, kiadós gomba, sajátos ízét azonban nem mindenki kedveli. Habár a gombászkönyvek nagy részéből kimarad, városunk gombászai nagyrészt ismerik és gyűjtik ezt a rokonszenves pereszkefélét. Ez alighanem a piaci gombavizsgálatot is ellátó László Kálmán Egyesület népszerűsítő tevékenységének is köszönhető. Kisebb példányait a mérgező, ugyancsak füves helyen termő mezei tölcsérgombával (Clitocybe rivulosa) lehet összetéveszteni.

Farkas János