Két medve áll a lestől 10–15 méterre. Ahhoz, hogy a biztonságot nyújtó kunyhóba érjen a kalandor, a nyílt terepen kell átvágnia. Itt szinte mindig látni egy-két példányt, hisz jönnek a beetetésre.

„Ha az út szélén van medve, akkor is sétálunk tovább, nem nézünk a szemébe, elmegyünk mellette libasorban” – mondja Péter Levente 44 éves természetfotós, aki gyakran jár fel a Zabola melletti lesre. Ez a zabolai kastélyszálloda vendégei számára is nyitott program, persze csak kísérettel. „Elsőre sose vállalom be, hogy kimegyünk az erdőbe sétálni, tudatosan azért, hogy medvével találkozzunk, mert nem ismerem az embert. Ezért kell először ilyen biztonságos lesre jönni. Volt már olyan, aki a kunyhóban ájult el” – meséli Csákány László, a Szemerja-Görgő Egyesített Közbirtokosság elnöke, majd Péter Levente fűzi tovább a szót. „Régen attól féltem, hogyan reagál a medve. Ma már attól félek, miként reagál az ember. Mindig meg tud lepni. Én rengeteg időt töltök el velük. Vizsgálom őket, köztük a kapcsolatot, miként alakul, különféle változásokra, hatásokra hogyan reagálnak. Régóta közel élek hozzájuk, látom azt az érzelmi világukat és azt az érzékenységet, ami bennük is megvan. A medve úgy van beállítva a köztudatban, legalábbis nálunk, hogy veszélyes, nagy, vérengző – de senki nem ismeri az intelligenciáját, belső világát, ami lényegében meghatározza. Azért, mert emberi félelemnek és manipulációnak vagyunk kitéve, s nincs rá lehetőség, hogy közel kerüljünk hozzájuk. Nagyon hasonlít az étrendje, a viselkedése az emberéhez, s a hétköznapjai is.”

Már négy medve van a les körül. Levente szinte név szerint ismeri a kisháznál felbukkanó gyakori vendégeket, s gond nélkül különbözteti meg őket. „Én tudom, hogy melyik milyen, azt is tudom, hogy ha kimegyek, melyik szalad el, melyik nem. Abszolút minden össze van állva a fejemben. Én úgy szoktam mondani, hogy minden medve nem kínai.” Egy másik medvéről is mesél, akit hetekig figyelt a párzási időszakban. „Míg a nagy hímek verekedtek, addig ő párzott az összes nősténnyel, és ezt végigcsinálta két hétig, míg az összes nősténnyel párosodott. Közben mások úgy jöttek vissza, hogy komoly sérüléseket szenvedtek, de ő volt az okos, aki a játszmát megnyerte. Úgyhogy őt elneveztem Dzsigolónak.”

A medvék nem viselkednek egyformán, s a külső környezet is nagyban befolyásolja, mikor mit tesznek. Erről már Csákány László mesél. „Terepre is viszünk ki túrázókat, gombaszakértőket, és megfigyeltük, hogy ha nők is vannak a csoportban, érdekes viselkedésük lesz a vadaknak. Ha valaki a ciklus időszakában jön az erdőbe, azt a vad érzékeli, és teljesen érdeklődő viselkedést tanúsít. Ami azt jelenti, hogy inkább jön az ember közelségébe. Számára az egy új, ismeretlen inger. Ha ez az illető személy részéről pánikot vált ki, ebből tud egy konfliktushelyzet kialakulni. De ha ezeknek a dolgoknak mind a tudatában vagyunk, ezek a problémák elkerülhetőek is volnának. Ezekről mind beszélnünk kellene, mediatizálni, mert a laikus társadalom nincs, ahonnan tudja.”

Szerinte nem csak az egyszerű emberrel van probléma, a döntéshozatal sincs mindig megfelelő mennyiségű információ birtokában. „Például turistaútvonalakat jelölnek ki örök időre. Na most: ki van jelölve az útvonal, de mi van, ha nekem ott erdőgazdálkodást kell folytatnom? Bizonyos erdőgazdálkodási beavatkozás életteret biztosít a vad számára. És akkor áll elő a helyzet, hogy egy vadlegelő kellős közepén keresztül vezet a turistaösvény. Jön a konfliktushelyzet, mert találkozik az illető a vaddal. Ki a hibás? A szakmai egónk akkora, hogy nem engedi meg, hogy egymás között konzultáljunk vagy netán közös nevezőre is jussunk. És ennek esik áldozatául az a jóhiszemű turista, aki egy kijelölt turistaösvényen sétál. A turistaösvénynek mindig kellene igazodnia az erdőgazdálkodáshoz, vadgazdálkodáshoz.”

Nem csak ez az egy ellentmondás van a vadgazdálkodás tekintetében. Az erdőgazdálkodóknak kötelező például etetni a vadakat, kivéve a medvét, mert azt tilos. „Mi is etetjük a medvét akarva, akaratlan. A medvének nem lehet megmondani, hogy ez nem a te ételed, ne edd meg. Ha ő úgy dönt, hát megeszi a kitett élelem akár 80 százalékát is” – erről már a kőröspataki polgármester és a Kovászna Megyei Halász-Vadász Egyesület elnöke, Kisgyörgy Sándor beszélt. A Zabola melletti les sem a medvék etetésére jött létre, csak mivel törvény szerint etetni kell a vadat, végül a medve is jóllakik. A les pedig működik anélkül, hogy veszélyt jelentene a falu lakóira.

„Ha minden medve olyan vérszomjas lenne, ahogy azt a média sugallja, itt csonttal kirakott útnak kéne lennie, minden állatot fel kellett volna rángatnia a faluból” – mondja Csákány László. De nem ez a helyzet, sőt. „Azt nem tudjuk mondani, hogy ő egy milyen szörnyű állat. Mert ha megnézzük az intézmények statisztikai adatait, azt látjuk, hogy mind többezres egyedszámról beszélnek. Ha ez így van, és egy problémás vadról szól, akkor sokkal több kellene hogy legyen a baj is. Ha azt nézzük, az egyedszámhoz képest mekkora az okozott kár, arra a következtetésre juthatunk, hogy vannak olyan egyedek, amelyek problémát okoznak.”

A les körül közben zavartalanul mászkálnak a medvék. Látszik, hogy gyakran járnak ide, otthonosan mozognak ezen a területen. „Mi, magyarok nagyok vagyunk, és nagyon sok géniuszunk van. Egy ilyen géniuszunk Csányi Vilmos. Ő mondja, hogy kétféle genetikai kód létezik. Van a nyitott és a zárt genetikai kód. A nyitott kód a környezetből jövő ingerek hatására alakul. És ha hosszabb ideig érik ez a nyitott genetikai kód, egy idő után zárt genetikai kóddá alakul, ami már örökletes. Ha egy problémás medve a viselkedése által olyan egyedeket hoz világra, amelyek ezt a hibás kódot viszik tovább, a gondot csak sokszorozni fogjuk. Ezért kellene ezeket az egyedeket kilőni. Tehát egy jó vadgazdának a vadállomány érdekében akár azt is meg kell tennie, hogy kilövi.”

Erre ad teret és lehetőséget az idén nyáron elfogadott törvény, miszerint a medvéket újra szabad lőni szigorú keretek között. A problémás állatok kilövésével komoly előrelépés tehető a békés együttélés felé. „A medve egy olyan ikonikus állatunk, ami ha a hitrendszerünket visszavezetjük a sámánizmushoz, akkor is ott van már a lelkivilágunkban. Nagyon sok településen a településvezetők lázadnak, aláírásokat gyűjtenek, mindent elkövetnek a medve ellen, de a település címerébe belefoglalják a medvét. Tehát ott van bennünk, ott él bennünk. Voltak egyetemisták biológia szakról, akik felméréseket végeztek Tusnádfürdő környékén, ahol a legnagyobb, a legintenzívebb a medveprobléma. És a lakosság a kérdőívekből azt üzente a szakmai társadalom meg a politikum felé, hogy nem akar ő megszabadulni a medvétől, ő a problémától akar megszabadulni.”

Az utóbbi időben sokat hallani arról, Tusnádfürdő milyen példaértékű intézkedéseket tett a medveprobléma kapcsán. Ezt Csákány László is elismeri. Azt azonban kevesen tudják, hogy nem csak a sokszor emlegetett humán megoldásokkal – oktatással, újfajta kukákkal – érték el, hogy minimalizálták a medve és ember közötti konfliktusok számát. „Tusnádfürdőről zárt vadaskertekbe szállították a medvéket. Én nem vagyok az elszállítás híve. Akadtak olyan helyzetek, amikor az elszállított medvék GPS-es nyomkövetőkkel voltak ellátva, és nagyon rövid idő alatt visszatértek az elfogás helyszínére vagy ahhoz közeli területekre” – említi még meg. „A problémát úgy tudjuk megoldani, ha mi, emberek, akik tudatosak vagyunk, tudatosan viselkedünk.”

A négy medve közben megriadt valamitől, talán a társalgás lett túl élénk nekik, s eltűnt az erdő sűrűjében. Eljött hát az idő, hogy a biztonságos menedéket elhagyva kilépjünk a fenyvesbe ezek közé az erdei óriások közé.

Megyer Cserne

(A szerző az MCC Médiaiskolájának hallgatója. A cikk az MCC hallgatóinak terepgyakorlata idején készült, mely a Háromszék napilappal partnerségben zajlott.)