Különbségek a rák és a megnagyobbodás között

A szűrésre elsősorban azokat várták, akik nem szerepeltek a járóbeteg-rendelő urológiai nyilvántartásában. Külön figyelmet szenteltek a szűrés népszerűsítése során, hogy tudatosítsák az emberekben a prosztatarák és a prosztatamegnagyobbodás közötti különbséget. Azt hangsúlyozták, hogy nem azért kell részt vennie valakinek a szűrésen, mert adott tüneteket észlelt magán, például éjszaka fel kell kelnie vagy napközben is gyakran és vékony sugárban vizel…

Kiemelten fontos tudni, hogy a prosztatadaganatnak semmilyen tünete nincs. Nem, nem okoz sűrű vizelési ingert, éjszaka nem ébreszti fel az embert, szép lassan képes fejlődni hosszú éveken keresztül, legvégül pedig csontáttéteket képez. A beteg ekkor keresi fel az urológust vagy az ortopédet, vagy az ideggyógyászt derékfájdalmakkal, és sajnos, kiderül, hogy prosztatadaganat-áttétei vannak.

Ezek a nagyon súlyos esetek, de elég gyakori, hogy későn diagnosztizálnak egy prosztatatumort, ami kezelhető ugyan, de ellentétben egy kezdeti fázisban azonosítottal, teljesen nem gyógyítható. Az idejében, kezdeti stádiumban történő azonosítás esetében viszont a betegség teljesen gyógyítható, ezért lényeges a szűrésre jelentkezni, vagy ha éppen nem zajlik ilyen program, akkor felkeresni a szakorvost egy rutinvizsgálatra. A beavatkozás, kezelés után ugyanis a beteg teljes életet élhet.
 

Nem csak a prosztata miatt érdemes jelentkezni

A múlt hónap végén lezárult szűrésnél, amint a korábbi években is, azt figyelték meg, hogy a jelentkezők mintegy hatvan százaléka azért döntött úgy, hogy részt vesz, mert valamilyen tünete volt, melyeket fentebb már említettünk. Ezek viszont a jóindulatú prosztatamegnagyobbodásnak a szimptómái, nem pedig a prosztatarákéi. Utóbbinak, ha már eléri azt a méretet, már sokkal súlyosabb tünetei vannak.

Összesen 165-en jelentkeztek a szűrésre, 45 év feletti férfiak, őket alapból nem tekintik betegnek, legtöbbjük nem is volt az. Viszont olyan urológiai patológiákat is felfedeztek a szűrés során, melyek kapcsán a jelentkezőknek semmilyen panaszuk, tünetük nem volt, mint vesetágulat, vesekő, a húgyutakban elakadt vesekövek. A jóindulatú prosztatamegnagyobbodás az esetek nagyjából felében jelen volt, amire célirányos kezelést írtak elő, és további laboratóriumi vizsgálatok elvégzését, amelyek után vissza kell térniük felülvizsgálatra. Mindannyian urológiai nyilvántartásba kerülnek, ők már nem szűrésre érkeznek, hanem felülvizsgálatra. Dr. Bíró András itt kiemelte, hogy ezeknek a pácienseknek a jövő évben nem kell részt venniük a szűrésen, nekik már az azonosított probléma követésében kell részt venniük, ezáltal meghagyva a helyet azoknak, akik eddig még nem vettek részt szűrésen.
 

Növekvő tudatosság

Az öt év alatt, amióta a szűrés elindult, a jelentkezők számának növekedését figyelték meg. Ez annak is betudható, hogy a szűrés fontosságát sikerült széles körben népszerűsíteni, nagyon sok emberhez eljutott a lehetőség híre, ám ezen túl az is látszik, hogy a férfiak nyitottabbak a szűrésekre. És nem csak a prosztatadaganatról van szó.

Nagy valószínűséggel az urológust keresi fel a legkevésbé szívesen egy férfi, mivel olyan vizsgálatokról van szó, melyek a köztudomás szerint kényelmetlenek és kellemetlenek. Akik viszont úgy döntöttek, hogy részt vesznek, azok végül úgy távoztak, hogy „ennyi volt, ezért ijesztgetettek engem”? Vannak ennél sokkal kellemetlenebb vizsgálatok. Dr. Bíró András szerint összességében nem voltak rossz élményeik az őket felkeresőknek, és ezzel csak nyertek.

A kezdetekkor 50–60 jelentkezőnél nem volt több, a tavalyi évben 120-ra nőtt, idén pedig 165-re emelkedett a szűrésre érkezők száma. A növekedés nyomán meg kellett hosszabbítani az eredeti határidőt, és így is lettek volna még jelentkezők, de nekik nem volt már lehetőségük, hogy többet fogadjanak.
 

A szűrés nem helyettesíthető

Ami az elmúlt öt év adataiból kiolvasható, hogy a prosztatadaganat továbbra is tízből egy férfit érint, és ez az arány nagyjából állandó. Dr. Bíró András személy szerint arra számított, hogy több daganatot fognak felfedezni, de szerencsére ez nem így történt. Tavaly a 120 megvizsgált személyből 4 eset volt, idén a 165-ből öt került ki, ám még ezek sem teljesen biztosak, hiszen a szövettani és más vizsgálatoknak is még vissza kell igazolniuk az ő gyanújukat. Az elmondható, hogy arányosan véve nem nőtt az azonosított daganatos betegek száma, és ez jó hír.

Fontos tudni ugyanakkor, hogy a kór nem fog eltűnni, a prosztata­rákot pedig nem lehet megelőzni. Senkit nem ment fel a szűrés alól, ha nem dohányzik vagy sportos életet él. Az életstílussal nem lehet megelőzni a prosztatarákot, csak a szűrés segíthet. Minden férfinak javasolt 45 év felett a vizsgálat – szögezte le a doktor úr.
 

Bántalmak és kezelések

Dr. Bíró András szerint mindenfajta urológiai sürgősséget el tudnak látni a Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórházban, öt éve nem kényszerülnek arra, hogy más kórházba kelljen küldeniük pácienseket. A leggyakoribb eseteik a hólyagdaganatok, amelyek száma növekvőben, s a dohányzás az, amely az első helyen áll a kiváltó tényezők között. A második helyen gyakoriság szempontjából a vesekövek és az ezekkel összefüggésben kialakuló vesekrízisek állnak, ennek oka pedig a térségben keresendő: a vizek telítettek mésszel.

A vesekőről tudni kell, hogy csak akkor okoz fájdalmat, ha megindul, a vesetok feszül ilyenkor, az pedig „szülési fájdalmakkal” ér fel, állítják azok a nők, akik már átéltek ilyent. A húgyvezetékekbe jutott vesekövek esetében be tudnak avatkozni, ám a vesében található kövekhez nem rendelkeznek megfelelő felszereléssel. A vesedaganatokat műtétileg szintén meg tudják oldani, amint a húgyhólyagdaganatokat is. Ezek kivétel nélkül endoszkópos műtétek. Szintén műtéti úton a jóindulatú prosztatamegnagyobbodást is rendezni tudják, ha szükséges. Ugyanakkor a here- és péniszbántalmakat is tudják kezelni.

A prosztatarák műtéti kezelését viszont nem tudják a megyei kórházban megoldani, ezekre a beavatkozásokra egyetemi központokban kerül sor, mivel összetettebb műtétek, nagyobb csapatra lenne szükség. Ők ketten vannak, ha ilyen műtétekkel foglalkoznának – bár el tudják végezni –, a többi páciensre nem jutna idő.
 

Visszatérés a szülővárosba
Bíró András sepsiszentgyörgyi születésű, a Mikes Kelemen Elméleti Líceumban végezte iskolai tanulmányait, orvosi oklevelét pedig a marosvásárhelyi egyetemen szerezte. A rezidensképzés hat évét is Marosvásárhelyen vitte végig, majd eredeti elképzeléséhez igazodva visszatért szülővárosába, hogy segítse „az itthoni embereket”.

Az urológiára azért esett a választása, mert mindenképp sebészeti szakágat szeretett volna, mint a fül-orr-gégészet, urológia vagy gasztroenterológia, ám nem akart például általános sebész lenni. Elég hamar sikerült ezek között dönteni, barátai véleménye hatására is, akik ráirányították a figyelmét, hogy szép szakma, „csak egy résszel foglalkozik”. Néhány nyári gyakorlat után már harmad-, negyedév táján eldőlt, hogy ez lesz az irány. Emberekkel akart foglalkozni és kissebészetet végezni. A család is kiemelten fontos számára, próbálja meghúzni a nagyon éles határt a munkával, ez is meghatározó volt abban, hogy az urológiát választotta.

(A gyógyítás szolgálatában rovatunk a Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórház és a Háromszék együttműködésével készül.)