Ahogy a szavakat keresi, ahogy kiejti, ahogy hangsúlyozza őket – jól érezhető, felnőttkorban tanulta a magyar nyelvet. Az is könnyen észrevehető, hogy gyakorlott újságíró: összeszedetten, de mégis könnyen és színesen meséli a családi történeteket s általuk a magyar történelmet. Kálnoky Boris – mert róla van szó – és ritkábban felszólaló édesapja, Kálnoky Farkas a grófi család évszázadokat átölelő történelméről szólt a Jánó Mihály művészettörténész moderálása mellett zajló, Őseim földje című könyv sepsikőröspataki bemutatóján pénteken. A könyvbemutatók sorában ez volt az utolsó. Többre nem lesz lehetőség, hiszen a legfontosabb, a hazai közönség előtti bemutató éppen lejárt, s az utolsó hatvan, saját tulajdonú példányát a szerző a hallgatóságnak ajándékozta. Kisgyörgy Sándor a falu nevében köszönte meg az ajándékot és a Kálnokyak faluhoz való ragaszkodását.
Jánó Mihály felvezetőjében egy huszonkét évvel ezelőtti történetet osztott meg. Kálnoky Farkas kezdeményezésére és hathatós közreműködésével a Székely Nemzeti Múzeumban a Kálnoky családról szervezett kiállítást. Damokos Csaba dizájnerrel azt találták ki, hogy a minden bizonnyal a Kálnokyak sepsikőröspataki kastélyából származó hatalmas tükört úgy helyezik el, hogy aki belenéz, a visszatükröződő régi fényképeken a család történelmére vethessen pillantást. Kálnoky Boris Őseim földje című könyve is ilyen visszapillantó.
Kálnoky Boris első, névről ismert őséről, Akadásról és fiáról, Bencencről szólt. Isztambulban dolgozott tudósítóként, amikor feltűnt neki a név türk eredete: az ak- tisztát, az -ad pedig nevet jelent, azaz Tiszta Nevű, amely „jó, vezérhez méltó név” – mondotta.
A reformáció idején kettéválik a család, lesz egy református és egy katolikus ág, s onnan kezdve különbözik a sorsuk. Mindkét ág hazafinak és közösséget szolgálónak mondható, de másképp gondolkodnak arról, hogyan lehet és kellene szolgálni a koronát és a hazát. Megtörténik, hogy egy időben látszólag két különböző oldalon vannak. A katolikus Kálnoky Sámuel udvari kancellár, a református Kálnoky Farkas viszont Thököly Imre bizalmasa. Sámuel üldözi ki Thökölyéket Erdélyből, belőle gróf lesz, Farkas pedig arról is nevezetes, hogy azért járt a krím-tatár kánnál követként, hogy támadjanak Erdélyre. „Kérdés volt számomra, hogy ezek haragszanak egymásra, hiszen egymás ellen harcolnak. Nem, nem haragszanak, egymásra, csak másképp gondolkodnak, hogy miként kellene a hazát szolgálni. A reformátusok úgy vannak vele, hogy a Habsburgok ellen a törökökkel együtt lehet harcolni, mert ők autonómiát, mozgásteret fognak adni hazánknak, szabadabbak lesznek általuk, miközben a katolikusok úgy gondolják, hogy nem szabad keresztények ellen harcolni, inkább a törököt kell kiüldözni az országból. Igaz, a Habsburgok nem fognak szabadságot adni az országnak” – mutatta be Kálnoky Boris, hogy mennyi olvasata lehet ugyanannak a történetnek.
Szóba került a boldogulást Bécsben kereső, a morvaországi ágat megalapító Gusztáv is. Az ő leszármazottjai között lesz olyan – szintén Gusztáv –, aki osztrák–magyar külügyminiszterségig viszi, de magyarul már nem beszél, rebellis gondolkodásmódjuk miatt nagyon szidja őket, mire viszontválaszul a rendek utálatával találja szembe magát.
Hálával gondolnak viszont a morva Kálnokyakra a bolgárok. Erre akkor jött rá – mesélte Kálnoky Boris –, amikor a bolgár hadügyminiszter kért találkozót tőle, s kiderült: a mai Bulgária megalapításában a külügyminiszter Gusztávnak nagy szerepe volt. Törökország is köszönetet mondhat a grófi családnak, hiszen a híres Orient expressz, illetve annak végállomása kiépítésében is érdemei vannak. Akár Agatha Christie is lekötelezettje lehet ennek az elődnek, hiszen a beruházás nélkül nem született volna meg a híres krimi… – fogalmazott viccesen Kálnoky Boris.
A most Erdélyben élők a morvai ágból származnak. A sepsikőröspatakiak számára igencsak szép emlékű Kálnoky Ludmilla volt az, aki Farkas édesapját, azaz Boris nagyapját, Kálnoky Hugót örökbe fogadta. Lelkiekben nagyon egymásra találnak, a gyerekkorból alig kinövő, osztrák világban nevelkedő Hugó hamarosan „fülig lesz szerelmes a székely emberekbe”, levelei sokaságában fogalmaz úgy, hogy a világon ez a legszebb hely. Valószínűleg azért jár ide Károly király is, mert úgy érezhet, mint Hugó: itt nem arrogáns, nem mesterkélt, nem valami forgatókönyv előírásai szerint viselkedő, hanem önazonosságukhoz ragaszkodó, egyszerű emberekkel találkozhat – vélte.
Fél mondat erejéig felmerült, jó lenne, ha nem csak iskolát neveznének el Kálnoky Ludmilláról, hanem szoborral is megidéznék alakját.
A Kálnokyak Sepsikőröspatakról való távozásáról és visszatéréséről is hosszasan szó esett pénteken este. Amikor a családi fészket elhagyták, Kálnoky Farkas alig hároméves volt, aztán közel ötven évnek kellett eltelnie, hogy – még Ceaușescu Romániájába – 1987-ben fiával, Tiborral együtt visszatérhessen. Hogy milyen volt az a találkozás? Az agg gróf a felidézés meghatódottságától ma is csak sírva tudott beszélni.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
