Ahogy a szavakat keresi, ahogy kiejti, ahogy hangsúlyozza őket – jól érezhető, felnőttkorban tanulta a magyar nyelvet. Az is könnyen észrevehető, hogy gyakorlott újságíró: összeszedetten, de mégis könnyen és színesen meséli a családi történeteket s általuk a magyar történelmet. Kálnoky Boris – mert róla van szó – és ritkábban felszólaló édesapja, Kálnoky Farkas a grófi család évszázadokat átölelő történelméről szólt a Jánó Mihály művészettörténész moderálása mellett zajló, Őseim földje című könyv sepsikőröspataki bemutatóján pénteken. A könyvbemutatók sorában ez volt az utolsó. Többre nem lesz lehetőség, hiszen a legfontosabb, a hazai közönség előtti bemutató éppen lejárt, s az utolsó hatvan, saját tulajdonú példányát a szerző a hallgatóságnak ajándékozta. Kisgyörgy Sándor a falu nevében köszönte meg az ajándékot és a Kálnokyak faluhoz való ragaszkodását.
Jánó Mihály felvezetőjében egy huszonkét évvel ezelőtti történetet osztott meg. Kálnoky Farkas kezdeményezésére és hathatós közreműködésével a Székely Nemzeti Múzeumban a Kálnoky családról szervezett kiállítást. Damokos Csaba dizájnerrel azt találták ki, hogy a minden bizonnyal a Kálnokyak sepsikőröspataki kastélyából származó hatalmas tükört úgy helyezik el, hogy aki belenéz, a visszatükröződő régi fényképeken a család történelmére vethessen pillantást. Kálnoky Boris Őseim földje című könyve is ilyen visszapillantó.
Kálnoky Boris első, névről ismert őséről, Akadásról és fiáról, Bencencről szólt. Isztambulban dolgozott tudósítóként, amikor feltűnt neki a név türk eredete: az ak- tisztát, az -ad pedig nevet jelent, azaz Tiszta Nevű, amely „jó, vezérhez méltó név” – mondotta.
A reformáció idején kettéválik a család, lesz egy református és egy katolikus ág, s onnan kezdve különbözik a sorsuk. Mindkét ág hazafinak és közösséget szolgálónak mondható, de másképp gondolkodnak arról, hogyan lehet és kellene szolgálni a koronát és a hazát. Megtörténik, hogy egy időben látszólag két különböző oldalon vannak. A katolikus Kálnoky Sámuel udvari kancellár, a református Kálnoky Farkas viszont Thököly Imre bizalmasa. Sámuel üldözi ki Thökölyéket Erdélyből, belőle gróf lesz, Farkas pedig arról is nevezetes, hogy azért járt a krím-tatár kánnál követként, hogy támadjanak Erdélyre. „Kérdés volt számomra, hogy ezek haragszanak egymásra, hiszen egymás ellen harcolnak. Nem, nem haragszanak, egymásra, csak másképp gondolkodnak, hogy miként kellene a hazát szolgálni. A reformátusok úgy vannak vele, hogy a Habsburgok ellen a törökökkel együtt lehet harcolni, mert ők autonómiát, mozgásteret fognak adni hazánknak, szabadabbak lesznek általuk, miközben a katolikusok úgy gondolják, hogy nem szabad keresztények ellen harcolni, inkább a törököt kell kiüldözni az országból. Igaz, a Habsburgok nem fognak szabadságot adni az országnak” – mutatta be Kálnoky Boris, hogy mennyi olvasata lehet ugyanannak a történetnek.
Szóba került a boldogulást Bécsben kereső, a morvaországi ágat megalapító Gusztáv is. Az ő leszármazottjai között lesz olyan – szintén Gusztáv –, aki osztrák–magyar külügyminiszterségig viszi, de magyarul már nem beszél, rebellis gondolkodásmódjuk miatt nagyon szidja őket, mire viszontválaszul a rendek utálatával találja szembe magát.
Hálával gondolnak viszont a morva Kálnokyakra a bolgárok. Erre akkor jött rá – mesélte Kálnoky Boris –, amikor a bolgár hadügyminiszter kért találkozót tőle, s kiderült: a mai Bulgária megalapításában a külügyminiszter Gusztávnak nagy szerepe volt. Törökország is köszönetet mondhat a grófi családnak, hiszen a híres Orient expressz, illetve annak végállomása kiépítésében is érdemei vannak. Akár Agatha Christie is lekötelezettje lehet ennek az elődnek, hiszen a beruházás nélkül nem született volna meg a híres krimi… – fogalmazott viccesen Kálnoky Boris.
A most Erdélyben élők a morvai ágból származnak. A sepsikőröspatakiak számára igencsak szép emlékű Kálnoky Ludmilla volt az, aki Farkas édesapját, azaz Boris nagyapját, Kálnoky Hugót örökbe fogadta. Lelkiekben nagyon egymásra találnak, a gyerekkorból alig kinövő, osztrák világban nevelkedő Hugó hamarosan „fülig lesz szerelmes a székely emberekbe”, levelei sokaságában fogalmaz úgy, hogy a világon ez a legszebb hely. Valószínűleg azért jár ide Károly király is, mert úgy érezhet, mint Hugó: itt nem arrogáns, nem mesterkélt, nem valami forgatókönyv előírásai szerint viselkedő, hanem önazonosságukhoz ragaszkodó, egyszerű emberekkel találkozhat – vélte.
Fél mondat erejéig felmerült, jó lenne, ha nem csak iskolát neveznének el Kálnoky Ludmilláról, hanem szoborral is megidéznék alakját.
A Kálnokyak Sepsikőröspatakról való távozásáról és visszatéréséről is hosszasan szó esett pénteken este. Amikor a családi fészket elhagyták, Kálnoky Farkas alig hároméves volt, aztán közel ötven évnek kellett eltelnie, hogy – még Ceaușescu Romániájába – 1987-ben fiával, Tiborral együtt visszatérhessen. Hogy milyen volt az a találkozás? Az agg gróf a felidézés meghatódottságától ma is csak sírva tudott beszélni.
