A Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete (SZMÚE) négy éve már az ötödik könyvet adja ki – emelte ki Bedő Zoltán, a szervezet elnöke. A kiadványok ötletgazdája és a Vértelen vértanúk címadója, Galbács Pál az akarata ellenére szétszabdalt magyarságról beszélt, és annak jelentőségéről, hogy legalább a könyvekben gyűljenek össze néhányan a Kárpát-medence tollforgatói közül; magáról a témáról elmondta, hogy a kolozsvári Mátyás-szobrot a románok ökrökkel próbálták ledönteni, ez nem sikerült, de a szintén Fadrusz János által alkotott Mária Terézia-szobrot 1921-ben eltüntették Pozsonyból, és sok más szobor, emlékmű, dombormű, címer is áldozatává vált az új uraknak, még Magyarországon is.

A most bemutatott kötetben egyébként horvátországi, felvidéki, kárpátaljai, vajdasági, erdélyi és magyarországi szerzők működtek közre: a szerkesztő Sarány István szerint eredetileg feleekkora könyvet terveztek, de aztán olyan érdekes írások futottak be – és mind önzetlenül küldték, azaz pénzt nem kaptak érte –, hogy nem volt lelkük lemondani egyikről sem.

Néhány érdekességet a je­len levő szerzők is megosztottak saját témájukról. A brassói Ambrus Attila a Cenken felállított, Árpád-szoborként ismert millenniumi emlékműről beszélt, a négyfalusi Hochbauer Gyula az 1849-es alsótömösi csata helyszínéről, ahol most is küzdeni kell, hiszen a kovácsoltvas kerítés után az emlékmű fakerítését is ellopták az elmúlt évtizedben, a gyergyószentmiklósi Bajna György az 1989 májusában leradírozott Dancurás katonatemetőről, ahol a rendszerváltás után a román csendőrség szokott felvonulni az egykori osztrák-magyar katonasírok fölött, Váry O. Péter az először Nagyváradon felavatott kézdivásárhelyi Gábor Áron-szobor útjáról, Préda Barna a zalánpataki országzászló-talapzatról (őt meg is tapsolták), Hecser László az erdővidéki Horthy-kapuról, Galbács Pál a buziásfürdői Deák-pad és Trefort-szobor hányatott sorsáról, Sarány István a marosvásárhelyi Kossuth- és Bem-szobrok  kálváriájáról, Szekeres Attila a miriszlói csata újabb emlékművéről, amelyen a vereséget szenvedett Vitéz Mihály vajda látható, Bedő Zoltán pedig a rétyi honvédszobor feltámadásáról. Az is elhangzott, hogy a magyarság egyszer eltüntetett szobrai és más jelképei csak nagyon hosszú idő után kerültek elő, és amit sikerült visszaszerezni, azok zöme sem az eredeti helyén került újra a nyilvánosság színe elé.

A Vértelen vértanúk természetesen a Kárpát-medence más nevezetes szobrainak és emlékműveinek sorsát is számba veszi; a kötetnek összesen 31 szerzője van, közülük nyolc háromszéki. Kapható a Háromszék újságosbódéiban, a magyarság elhallgatott történelme iránt érdeklődők számára kiváló karácsonyi ajándék lehet.