A vidám hangulatú esten Benkő Éva beszélt életútjáról, a falusi környezetben, Etéden a nagymamájánál töltött boldog gyermekéveiről, a sepsiszentgyörgyi Guzsalyas Alapítványról, ahol hagyományőrző mesterségeket tanítanak immár felnőtteknek is, és ahol nyilván az érdeklődő ifjak vagy gyermekek is mindig találhatnak maguknak valamilyen érdekes elfoglaltságot. Elmondta, hogy Sepsiszentgyörgyön, ahová 1984-ben került, a gyermekeknek immár harminc éve tanítja a táncot, a népi játékokat, miközben Budapesten az óvóképző főiskolát is elvégezte.

Beszámolt arról, hogy népi mesterségeink, keleti hagyományaink nyomait keresve járt Kirgizisztánban, Grúziában, Indiában és Törökországban is, és – mint mondta – egyik országban se találkozott olyan emberrel, aki ne tekintette volna rokon népnek a magyart.

Az est folyamán Benkő Éva mesetárából a jelen levő gyermekek nagy örömére több vidám mese is előkerült, Szőcs Tamás erdőfülei kisiskolás pedig maga is mesemondásra jelentkezett a találkozón. Az általa lelkesen előadott, János meg a sült liba című magyar népmese csattanóján is jót derült a közönség.

Benkő Éva úgy összegzett, hogy jó volna hagyományainkat felkarolni és közelebb vinni a pedagógiához, a mesék mintegy üzeneteként pedig Hérakleitosz ókori filozófus gondolatát vázolta: „Kétszer ugyanabba a folyóba nem léphetünk bele, mert másodjára az már nem ugyanaz a folyó, te pedig már nem vagy ugyanaz az ember”.