Az előadó azt hangoztatta, hogy a régészeti lelőhelyekben (is) gazdag régióban azért lenne szükség helybeli szakemberekre, mert a régészet olyan szakma, amelyben, amikor lehetőség adódik a kutatásra – például, ha feljavítás alatt áll egy régi templom –, lépni kell, ehhez pedig a sepsiszentgyörgyi múzeum régészeinek nem mindig van lehetősége. Azért sem, mert Erdővidéken kívül is rengeteg a dolguk, másrészt meg az eredmények szempontjából sem mindegy, hogy az ilyenkor rendelkezésre álló kevés időt kutatással, avagy a települések közötti utazással tölti el a régész.

A tudomány ezen ága a történelem folyamán élt emberek tárgyi hagyatékának kutatásával foglalkozik – részletezte az előadó, megjegyezve azonban, hogy a tárgyak olykor meg is téveszthetik a kutatót. Példának azt hozta fel, hogy ha egy majdani régész megvizsgálja majd az 1984-ben, illetve 2004-ben használt tárgyainkat, akkor arra a következtetésre juthat, hogy a két dátum között valamikor egy keleti nép eltűnt, és jött helyébe egy nyugati nép, annyira más lett a tárgyi kultúránk röpke két évtized alatt.

A napjainkban egyre divatosabb épületfelújításokkal kapcsolatban ugyanakkor aggodalmának adott hangot: azt mondta, ezekre vigyázni kell, hiszen az emberi beavatkozás mindig valamit pusztít, ezért nagyon oda kell figyelni hogyan végezzük ezeket a felújításokat.

Mint mondta, a 19. század végén, a honfoglalás ezredik évfordulója alkalmával rengeteg középkori templomot újítottak fel, ezekkel a bevatkozásokkal azonban rettenetes pusztítást is végeztek, hiszen a templomok középkori részeit lebontották, a középkori freskókat leverték a falakról. Még szerencse – mondta –, hogy volt egy Huszka József nevű festőművész, aki saját költségén, saját szabadidejében felmérte, lefestette ezeket, ahogy például az erdőfülei templom freskóit is, ezáltal mentve át az utókornak – hangoztatta.

Az erdővidéki régészeti ásatások közül említést tett a Székelyszáldobos és Vargyas közötti Borvízoldalon 2007–2008-ban végzett – ahogy említette, „nem kimondottan szakszerű” – munkáról, ahol az erősdi kultúrához tartozó edénytöredékek, kőeszközök kerültek felszínre, majd a nagyajtai unitárius templom felújítása alkalmával ott végzett régészeti feltárásról is. Ennek a templomnak a belseje is tele volt sírokkal, de ami érdekes, hogy a ma is látható, a templomot övező várfal előtt volt egy korábbi kerítőfal a templom körül, amelynek létezését földradarral igazolták. Ezt valószínűleg a 17. században bontották le, és építették meg a ma is látható várfalat – tudtuk meg. Ebben a templomban is sokkal több freskó volt, mint ami ma látható, de azokat leverték – mondta a régész.

Szóba került Dénes István baróti barlangkutatónak elsősorban a Vargyas-szorosban végzett értékes régészeti feltáró munkája is, mely munkásságot az előadó egy könyvben készül összefoglalni, amely az elhangzottak szerint a geológus halálának 20. évfordulójára jelenne meg.