Kossuth, Petőfi és Bartók esetében semmi szükség a közszolgálatiság megmagyarázására, amint azt a rádióelnök tette bizonyítványának szépítésekor. Az említettek közszolgálatiságához, népszolgálatához nem fér kétség! Az elnök magyarázata ostoba: azért kellett a változtatás a rádióadók nevében, mert a régi elnevezés kommunista örökség (így!).

Uraim és hölgyeim a kuratóriumból! Kossuth, Petőfi, Bartók függetlenül a politikai rendszerektől mindig örök. Az a lényeg, kiről/kikről neveznek el valamit, nem az, hogy kik. Ha az elnök logikáján megyünk, egy szép nap arra ébredünk, hogy a demokratikusnak álcázott szocialista többségű magyar kormány — amelynek vezérei nem is olyan rég szívre tett kézzel énekelték az Internacionálét — Hruscsovról, Brezsnyevről vagy Kádárról nevez el valamit, s akkor minden rendben, mert most történt az úgynevezett demokráciában?!

Elnök úr! Még novemberben olvastam a világhálón, hogy visszakapják eredeti nevüket az adók. Akkor azt írták, hogy a visszaállítás „ésszerű határidőn belül" történik. Meg tudná valaki mondani a kuratóriumból, mit jelent az ésszerű határidő? (Mintha a mozgalmi nyelv kifejezéseit juttatná eszünkbe.) És milyen az a Szavak ereje munkacsoport?

Ha már ezeknél a kifejezéseknél tartunk, érdemes nyelvi szempontból futó pillantást vetnünk az ezreket, százezreket (?) idegesítő torzszülöttre, az Emeregy Kossuth rádióra, a szavak erejére.

A Magyar Rádió 1-ből rövidült MR1-nek ejtett változatáról van szó, csakhogy ezt nem tükrözi, mert nem tükrözheti a beszéd folyamatossága, sebessége/irama. A szabály szerint az m és r mássalhangzó ejtve: emm, illetve err. Az egy számnév mássalhangzóját a szó alapalakjában mindig hosszan ejtjük. Az MR1-nek tehát ez lett volna a szabályos ejtésmódja: emm-err-eggy. Ez a rádióban beszélőktől — főként a hírműsorok munkatársaitól — a beszédsebesség módosítását követelné, ami minden bizonnyal nyelvbotláshoz, bakizáshoz vezetne. Az is baj, hogy az emeregynek csoportnyelvi, szlengíze van, mert az MR mint a Magyar Rádió kezdőbetűiből alakult szó nem közismert a köznyelvben (fölösleges emer zenekarokról, emer gyermekkórusról és hasonlókról is beszélni). A hatra-vakra hallható emeregy után következik még naponta több százszor (!) a szavak ereje is, vagyis e-e-e és megint e-e-e. Jó volna, ha az „ésszerű idő" holnap lenne, és a régi, közkedvelt szignálok után hallanánk újból: Kossuth, Petőfi, Bartók… rádió, Budapest. A szavak ereje nélkül! Különben félő, hogy idővel a tudatukban manipulált, különben tehetséges munkatársak valamilyen hivatalos alkalomból ilyesmit találnak mondani: zászlófelvonás reggel 9-kor az emeregy Kossuth téren.

KOMORÓCZY GYÖRGY