BORKA KLÁRA, Sepsiszentgyörgy. Január 24-én a magyar kultúra napja alkalmából a színház nagytermében a rétyi Kovács András fúvószenekar koncertezett. A terem kicsinek bizonyult, és mivel sem fiatal, sem egészséges nem vagyok már, nem bírtam volna végig állni az előadást. Ám nemsokára valaki — később derült ki, hogy maga a karmester, Kelemen Antal felesége — súgva felajánlotta a saját helyét, és később egy fiatal édesanya is, így hát felváltva ültünk, tapsoltunk, énekeltük himnuszainkat, amíg a műsor tartott. Véleményem szerint Kelemen Antal is megérdemelné az év embere címet, hiszen oly sokszor szórakoztatják városunk lakóit, főleg a nyugdíjasokat, és mert áldozatos munkájukhoz ilyen segítő családi háttér is kellett.

N. N., Sepsiszentgyörgy. Van egy olaszos nevű étterem városunkban, amely ez év kezdetétől dohányzóegység, füstmentes helyisége nincs. Ennek ellenére gyermekzsúrok szervezését is vállalja, hirdeti. Hát nincs hatóság, amely gátat vethet ennek a felháborító jelenségnek?

MÁTYÁS MÁRIA, Sepsiszentgyörgy. Bukarestből egy hétig vártam egy fontos banki igazolást postán. Szerdán bementem a központi 1-es postára, megvártam a postásnőt, hogy nézze meg a levelek között, megjött-e az enyém is. Héttől tízig vártam az épület előtt a hidegben. Azt mondta, nem jött. Akkor jeleztem, hogy másnap is fogok jönni, mert fontos iratról van szó. Másnap fél háromkor jön egy gyerek, és hozza a várt levelet azzal, hogy a földön találta, kívül lábnyomok is voltak rajta. Hát ez már több a soknál! Sajnos, nemcsak én panaszkodom a postásnőre, hanem elégedetlen az Otthon sétány többi lakója (27-es tömbház) is, mert sokszor a lépcsőre vagy a postaláda tetejére teszi a leveleket, melyek így könnyen elveszhetnek.