Forró Ágnes képein a történések mozzanatai a szeretet ragaszkodó áhítatáról szólnak. Az alkotás számára az utazó ember éber tekintetével nyílik meg, hiszen kiállított műveit alkotótáborok felfokozott érzelmi állapotában hozza létre. Nagy utazóként mégis eljegyezte magát az erdélyi tájegységek helyi értékeinek kiemelésével. Nem leképezi, illusztrálja a látottakat, hanem saját nézőpontjából belakja, lelki lényeivel benépesíti tereit. Lassanként megértjük, hogy képről képre vándorló motívumai nemcsak mesei elemek, hanem a hétköznapok kódolt lényei. Így egy titkos írással alkotói naplót rajzol.
Forró Ágnes képein gyakran az eredethez való viszonyulás nyílik meg. Édesapja, Forró Antal festőművész pasztellkrétáival rajzol, édesanyja zenevilága hangszerrészletek és a képi motívumok ritmusos ismétlődésében él tovább. Városi életmódja ellenére az alkotótáborok tájegységeit járja, és a régi falvak kallódó házait lélekben örökbe fogadja. Szeret azonosulni azzal, ami sérült és veszendő. Tette ezt művészetterápiás tevékenységein is (Kolozsborsa), amikor bomlott elméjű emberek önkifejezését segítette. Az alkotás visszaút az időben, gócpontok és vágyképek feloldása. A sarkából kimozdult, funkciójában nem teljes értékű elem képein biztonságos befogadó közeget talál. A kép kontextusa maga a biztonság hálója.
Forró Ágnes az alkotó ember sokszálú hálójában szővi életművét: kerámiaművész végzettséggel 1986 után gyereklapnak (Napsugár) illusztrál kortárs szerzőket, napilapot korrektúráz (Szabadság), együtt dolgozik bábművészekkel, társalkotókkal. Járja az alkotótáborokat az Arad melletti Szentannától, Gyergyóalfalun, Gyimesen, Mezőmadarason, Orotván, Zsobokon, Csíkszentmártonon, Csernátonon és Bálványoson át a magyarországi Tápióbicskéig, Sárándig. Alkotótáborokban egyszer-egyszer kollégáit kis szellemlényekként, fészekalja apróságként az akol melegében ábrázolja. Így a személyes kötődések embere, aki kedves öniróniával beszél az életről, a művésszé válás próbatételeiről.
Művein az egyiptomi művészet síkba komponált, a perspektivikus ábrázolásnak határt szabó sűrű képírásával látok hasonlóságot. Korábbi képein a hétteret jelentő házak teljes valójukban jelentek meg, míg most az egyablakos falrészletek elemzése erősödik fel az egésszel szemben. Egyik képén még tovább megy, a falrészlet egy darabjának kiemelését nagyító mögé helyezi. A ház fala jelölheti a tudat határterületét is, ami elfed ugyan, de hagyja, hogy a foltokon átszivárogjanak az egészből a részletek, kikívánkozzon a belső tartalom. Macskás testvérképén egyszerre mutatja a benti és a kinti lét párhuzamát. Álomittas kék színfelületei, házfalai zöldek hűvössége mellett kevés meleg folttal intenzív lételemmé válnak, ami a vízen való lebegés és ringatózás képzetét is hordozza.
A világszintek közti kapcsolatteremtő létrák gyakoriak képein. Sokszor nem is a céltudatos előrelépést célozzák meg, hanem a félúton megálló szemlélődést, hiszen ilyenkor eldőlő vagy félredobott állapotban várakoznak. Az alkotó egyik interjújában mondja is, hogy a létrákból egy idő után székek születnek. Az ablakkeretekben, székeken gyakran fekete macskák bukkannak fel. Érezni éber szimatukat, ugrásra kész reakciójukat. Dekorativitásuk mellett érdekes kérdőjel a falusi világ kelléktára, mint egy péklapát, szerszámok, rúdra akasztott piros cipő, ami önmagán túl egy életformát is megjelenít a nézőben. A falusi gazdaságok hátsó udvara érdekes létlenyomata közeli múltunknak, amiből mára már csak sorvadó szigetek maradtak fenn. Forró Ágnes képein életre kel a lokális életben feltételezett biztonságérzet vágya. Lényei plasztikusnak hatnak. Lovait az Incitato alkotótáborból származtatja, de lelki hasonmásai is. Fehér lova az istálló ablakán kinyúlva, mintha Noé bárkájaként magával húzná a világot.
Az itt kiállított képei között megnő a vertikális világszintek építése. A három próbatétel fölött egymással szembenéző férfi és női profil kap nyomatékos helyet. A léleklétra újabb kapcsolóelemekké alakul, amely a varrás durva öltéseiként szakadékok fölött pallóként működik. Az ismert falusi házfalak helyett bonyolult várak tornyosulnak.
Forró Ágnes újabb képein érzékelhetjük a dolgok mögötti tartópillérek nyomatékosabb kutatását. Így az izzóbb színek az absztrahálódó terekben előretörnek, és újabb impulzusokat mutatnak.
Forró Ágnes teremtett világa senkivel össze nem téveszthető mini univerzummal bír. Játékos képtörténetei humánus állásfoglalást közvetítenek. Az ismétlődő elemek a hitelesítés biztonságát adják. Érzékelteti, hogy a valóság lenyomata értelmezői nézőpontok sokaságában sokféleképpen létezik. Képein lényeinek éber tekintetei jelzik, hogy a játék létezésünk küzdelmeinek megmegújuló örömforrása.
Deák Ferenc Loránd
Forró Ágnes egyéni kiállítása február 23-ig látogatható a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum időszakos kiállítótermében.
