Régóta tudjuk, állami alkalmazottnak lenni jó. Biztos állás, kevés munka, jó fizetés – többnyire ez jellemzi a központi büdzséből fenntartott munkahelyeket. Különösen azok a nagy nyertesek, akik kapcsolataik révén, politikai szolgálataik fizetségeként kaptak vezető tisztséget valamilyen kisebb-nagyobb intézménynél. De nem panaszkodhatnak a „mezei” alkalmazottak sem. Az ugyancsak jól megfizetett szakszervezetek tettek róla, hogy az elmúlt évek mindenikében legalább 10–25 százalékkal növeljék a béreket, szaporítsák a pótlékokat, juttatásokat, és főként, hogy „bebetonozzák” a köztisztviselői állásokat, ahonnan csak igazán komoly vétségért (vagy még azért sem) lehet már eltávolítani valakit. Arról, hogy aki egyszer bekerült a rendszerbe, szinte bármit tesz, nyugdíjig élvezi a kiváltságokat, vagy tetemes kártérítéssel, „lelépési pénzzel” távozik.

Most azonban a nagy (meg)takarítási lendületben láthatjuk: amit eddig elképzeltünk, halvány mása csak a valóságnak. Az állami erdészet (Romsilva) berkeiből kiszivárgott számok jól mutatják, milyen az az állam, amely gondoskodik, különösképpen egyesekről. Ez esetben egy olyan vállalatról van szó, amely hatalmas vagyonnal gazdálkodik – Románia erdőterületeinek majdnem felével, több mint 3 millió hektárral –, ennek dacára évek óta veszteséges, mégis hatalmas prémiumokkal, bónuszokkal jutalmazza vezetőit és alkalmazottait. A nyugdíjba vonulók például az erdészetnél töltött szolgálati idő függvényében 2 és 10 bruttó fizetés közötti jutalmat kaptak. Elképzelhetjük, mekkorák lehettek a fizetések a nyilvánosságra került adatok tükrében: az elmúlt két évben nyugdíjazott 1267 dolgozó átlagosan 90 ezer lej nettó jutalommal gazdagodott. És sokatmondó a vállalat magyarázkodása is: mindezt saját forrásból biztosították, és a nyilvánosságra került 500 ezer lejes bónusz valójában „csak” 290 ezer lejes nettót jelentett, és ennyit igazán csak kevesen kaptak.

A Romsilva esete csak egy a számos állami vállalat, hivatal közül, melyeket több tízezer lejes fizetést hazahordó igazgatókkal, igazgatócskákkal raktak teli. Ez esetben az adatok nyilvánosságra kerültek, a romsilvások ugyanis összerúgták a port „gazdájukkal”, a környezetvédelmi miniszterrel. De hány és hány ilyen állami cég, hivatal lehet még? Elképzelni is nehéz, és mivel vezetőik többnyire jól beágyazottak a politikumba, nem is valószínű, hogy valaha megtudjuk.

Ebben a rengetegben próbál most rendet vágni a kormány, de hogy valóban eredményes legyen, ahhoz elsősorban az egész állami rendszer alapos átvilágítására, majd alapjaiból történő átszervezésére lenne szükség. Fel kellene számolni a fölösleges, egymás tevékenységét fedő, felülellenőrző (vagy éppen semmit sem tevő) intézményeket, összevonni, karcsúsítani, olyan alkalmazottakat meghagyni csupán, akik értik és teszik a dolgukat. Mindez azonban tíz- és százezrek menesztéséhez vezetne, olyanokéhoz, akik hűséges szolgálói a hatalomnak. Meglátjuk-e valaha a fától az erdőt? Lesz-e erő, akarat végigvinni egy alapos reformot, vagy kifullad az egész a némi megtakarítást hozó látszatintézkedésekben? Kiderül…

Fotó: Facebook / Regia Nationala a Padurilor - Romsilva