– Onnan indulnék ki, hogy a világcsaládban működő Mária Rádiók tulajdonképpen öt értéket összesítenek: az első az isteni gondviselésbe vetett hit, a második a Szűzanya-lelkiség, a harmadik az önkéntesség, a negyedik az egyházi tanítóhivatalhoz való hűség, az ötödik a misszió, evangelizáció. Az önkéntesség az egyik legfontosabb érték, enélkül nem működhetne az egész. Feladata, küldetése, hogy minél több hallgatónk legyen. Tulajdonképpen el kell adni a rádiót, hogy minél több résztvevő legyen a rádió életében, és nagy vonalakban az anyagiak vetülete is az önkéntesektől függ 99 százalékban. Nálunk, az erdélyi Mária Rádiónál kb. ezer önkéntes van, és az a tevékenységük, hogy a promóciós anyagokat szétosztják minden kerületbe és helységbe.

– Mi a promóciós anyag?
– A Mária Rádiónak van a Magazin újsága, amely kéthavonta jelenik meg 27 ezer példányban, Romániában a magazinok közül a legnagyobb. Az erdélyi magyar nyelvterületen a Mária Rádióé a legnagyobb hallgatottság, lefedettség. Az önkéntességre visszatérve, a legfontosabb feladatuk szétosztani a promóciós anyagokat, a Magazint, de csészéket, írószereket, naptárakat, mindent, ami belefér – ezeket ajándékba adják, s mindenki annyit adakozik, amiről úgy gondolja, hogy neki megéri, vagy hogy ezzel tudja segíteni a rádió működését. Az önkéntesek másik feladata, hogy mindig élőben imádkozzák a rózsafüzért a stúdiókban.
 

Szerkezet, felépítés

– Az erdélyi Mária Rádiónak hét stúdiója van, kerületenként felosztva. Mind a négy egyházmegyében működünk: Gyulafehérváron, Nagyváradon, Szatmáron és Temesváron. A Gyulafehérvári Főegyházmegye a legnagyobb, esperesi kerületenként osztottuk be az önkéntestalálkozókat. Például Kolozsváron kéthavonta szoktuk tartani. Amikor megjelenik a Magazin, szétosztjuk a főbb önkénteseknek, akik részt vesznek ezen a találkozón. Ők mennek és továbbadják a többi önkéntesnek, akik alájuk tartoznak. Piramisalapú a megszervezés és a struktúra. Tehát van a kolozsvári, a csíki, a gyergyói, a háromszéki, a kézdi-orbai meg a sepsi-barcasági kerület. Minden második hónap első hetében járunk körbe és találkozunk a főbb önkéntesekkel. Nem mindig én jövök mint műsorigazgató, hanem minél több munkatársat igyekszünk bevonni, hogy megismerjék egymást, közvetlenebb, élőbb kapcsolat alakuljon ki. Azért jó ez a találkozó, mert ezáltal tudjuk egymást biztatni, lelket önteni egymásba. Tőlük kapjuk a visszajelzéseket, mert az önkéntes, aki szétosztja a Magazint, elmegy például egy olyan hallgatóhoz, aki ágyban fekvő beteg. Ő a Mária Rádió életében csak úgy tud részt venni, ha hallgat bennünket és a háttérben imádkozik értünk. Megkeresi őt a főbb önkéntesünk, elbeszélget vele bármilyen problémájáról, nem csak a rádióról. Nagyon sok a pozitív visszajelzés, például: milyen jó, hogy el tetszett jönni, van, akivel beszélgetnem... Tehát egymásba lelket öntenek. Ezáltal válunk mi élővé, élőbbé. Nemcsak az éter hullámain keresztül, hanem így a fizikai, hétköznapi életben is. Szeretik ezt tenni az önkénteseink. Ez nagyon jól meg van szervezve, hála Istennek, nagyon lelkesek.
 

Életük a Mária Rádió
– Tulajdonképpen az anyagiakat is ők szedik össze a falvakban. És azt a pénzt, amit összegyűjtenek, behozzák mindig a stúdióba. Minden stúdióban vannak munkatársak.

– Kézdivásárhelyen mi a helyzet?
– Ott nincs stúdiónk, viszont annyi az önkéntes meg a hallgató, hogy úgy döntöttünk, ott is szervezünk önkéntestalálkozókat. Általában idősek az önkénteseink, nekik bemenni Csíksomlyóra vagy akár ide, Sepsiszentgyörgyre eljönni kicsit nehezebb, a közlekedés meg a kor miatt is. De vannak középkorú önkéntesek is, hála Istennek. Többnyire nagyon jó a hangulat az ilyen önkéntestalálkozókon. A munkatársak vagy én beszámolunk a rádió belső életéről, működéséről, céljáról, hogy a következő két hónapban mit szeretnénk megvalósítani, miben kérjük a segítségüket.

– Most például miben segít­hetnek?
– Három célunk is van, amit 2025-ben szeretnénk megvalósítani. A covid előtt szerveztünk Mária rádiós bálokat különféle régiókban. A gyergyói kerületben kezdtük, az Udvarhely körzetben volt kettő (egy szüreti és egy farsangi bál), a csíki és a háromszéki körzetben is volt egy-egy bál. Mindig más-más helyen szervezzük meg, mert a különféle önkéntesek ott jobban ki tudnak bontakozni, megismerni egymást, beszélgetni. Tulajdonképpen mindenkinek ugyanaz a feladata, és mégis másképpen csinálják. Ezt is meg tudják beszélni egymás között: nálunk ez így működik, Háromszéken ez nem így működik... más módszerrel, de ugyanaz a cél. Nagyböjt előtt szeretnénk egy farsangi bált a szatmári egyházmegyében. Ha valakik szeretnének jönni, akkor szervezzék meg, rendeljenek egy kisbuszt és jöjjenek. A lelkiek mellett egy kis szórakozás is. Ezeken a bálokon vannak programok, táncverseny, bemutatkozunk mi, a munkatársak, akiket nem ismernek, csak a hangunk alapján. Kosaras jellegű, mindenki maga hozza az enni- és innivalót.

– Hogyan került az életedbe a Mária Rádió?
– Ez egy isteni gondviselés volt. Vagy mondjam azt, hogy a Szűzanya meghívott Jakubinyi György érsek atyán keresztül. Úgy történt, hogy Gyergyóhodoson voltam plébános, és abban az időben megürült az erdélyi rádió műsorigazgatói posztja. Nem volt papja a Mária Rádiónak. Jakubinyi György érsek atya arra gondolt, hogy mivel nekem van újságírói végzettségem is a néhai nagyváradi Ady Endre Sajtókollégiumban, s ha már tanultam médiát, akkor próbálkozzunk, és kihelyezett. Most már lassan tíz éve. Nagyváradon van a Mária Rádió központja, onnan irányítjuk a  hét stúdiót.
 

Isten a sorok mögött

– Milyen tematikus adásaid vannak a rádióban?
– A műsorigazgató elsődleges feladata, hogy minél többet legyen adásban és imádkozzon a hallgatókért. Rózsafüzéreket, különféle litániákat és szentmiséket közvetítünk a rádióban, fontos, hogy halljanak engem is misézni, prédikálni. Akár interaktív módon is, hogy betelefonálnak, és egy-egy tizedet velük mondok el. Ők mondják, én válaszolok. A katekézissorozatokat kötelező, hogy a Mária Rádióban a pap végezze. Hetente négy ilyen katekézisem van: hétfőn, szerdán és pénteken délelőtt és délután is. Ez az egyházi tanítóhivatal, és fontosnak is tartom. Ezenkívül van a pápai audiencia, amit minden szerdán közvetítünk, ezt helyben fordítom én Vidican Lokodi Tündével és egy másik, külső önkéntes segítséggel, aki nagyon jól beszél több nyelven. Ezek az igazgatói fő műsorok, úgymond... Ezenkívül vannak tanító jellegű és irodalmi műsorok is. Van egy nagyon jó magyar szakos tanárnő a Szent László Gimnáziumban Nagyváradon, őt hívtam meg, hogy szerkesszünk ketten egy irodalmi műsort. Ez tulajdonképpen egy kulturális műsor, amelynek címe: Isten a sorok mögött. Különféle egyházi, vallásos jellegű költőket, írókat ismertetünk és elemezünk karácsonykor, húsvétkor, nagyböjtben, farsangkor és Mikuláskor. Ezenkívül pedig vannak verses-zenés összeállítások, amelyekben nem csak az én verseim szerepelnek (több száz verset írtam, s még mindig érnek...), hanem különféle költőknek az egyházi versei. Aztán vannak lélekhez szóló, spirituális jellegű műsorok, amelyek kimondottan az emberek lelkéhez szólnak. Ennek az a címe, hogy Könnyíts a lelkeden. Vannak élő műsorok is, mellettem van még egy másik pap, akit meghívok (mindig ugyanaz a pap jön minden második kedden dél­előtt), és a hallgatók kérdezhetnek. Ez kimondottan hitvédelmi jellegű, apologetikai műsor. Ha valaki nem érti például, hogy mit jelent a Szentháromság, akkor mi ezt megmagyarázzuk. Vagy: mit jelent az, hogy Jézus Krisztus isten is és ember is – akkor ezt aprólékosan lebontjuk és próbáljuk megmagyarázni. Ilyen jellegű műsor is van, amelyet én szerkesztek. Aztán az imaszándékkérést vagy a zenés köszöntőt felváltva készítjük a munkatársakkal. Van történelmi műsor is, amit én kezdeményeztem, s még mindig megy. Mindig változó a neve, ismertettük benne az öt nagy világvallás vagy a pápaság történetét. Tulajdonképpen ez egy nagy tömb, amelyen belül változnak a témák, de történelmi jellegű.

– Akkor ezek szerint neked nem nyolcórás a munkaidő...
– Jaj, nem. Abszolút, nem. Készülni is kell a műsorokra, sokat kell olvasni. Rengeteget olvasok, utánanézek, mert műsorigazgatóként nem mondhatok eretnekségeket vagy nem oszthatok meg téves információkat. Ez pontos és fontos munkát igényel. De szeretem, mert érdekel. Nagyon sokat fejlődtem, nemcsak szellemileg, hanem lelkileg is. Szeretem otthon a csendet magam körül kialakítani, a jó környezetet. Meggyújtok egy gyertyát, fény, hangulat… leülök a fotelbe és olvasok. Meg háttérzene is megy, ez jó… Megnyugtató, és fejlődök is… Tudom, hogy ez a hallgatóknak is a javára válik.
 

A Szűzanya személyes példája

– Egy picit összefoglalnád befejezésként, hogy mit jelent neked a Mária Rádió? Mit jelent számodra a Szűz­anya?
– Számomra a Szűzanya olyan példakép, aki által vagy akinek köszönhetően én is ki tudom mondani: „Legyen meg a te igéd szerint, legyen meg a te akaratod!” Igazából egy olyan példakép, akinek példáját az élet minden területén alkalmaznom kell. Például arra gondolok, hogy adventkor, a várakozás időszakában ő milyen türelemmel, alázattal, hűséggel tudta kivárni azt, hogy az Ige megtestesüljön. Ezeknek az erényeknek tulajdonképpen át kell hatniuk az ember életét, ugyanúgy az enyémet is. Nagyon sokat tanultam tőle. A türelem az első és a legfontosabb; annyi emberrel dolgozni, 17 alkalmazottat meghallgatni békésen, szeretettel; megoldani a problémákat. A türelem után a hűség jön. Hűségesen kitartani amellett, amit teszek. Az imaélet kitartást igényel. Ez olyan, hogyha egy pap három nap nem végzi el a zsolozsmát, negyedik nap már elfelejti, és akkor kész, vége. Az imát is be kell iktatni... A Szűzanyának mennyi mindenre volt ideje... Hogy én is egy pontos rendszert alakítsak ki a saját életemben – nekem ez példa volt tőle. És van az alázat, amely kikerekíti az egészet. A végső szó pedig, hogy mindez szeretetté válik. Nekem ezt jelenti a Szűzanya. Nem tudnám egy szóval megfogalmazni, meghatározni, de az ő élete, az élethez való hozzáállása példakép kell hogy legyen mindenki számára. Ha azt mondom, hogy édesanya, abban minden benne van.
 

Római zarándoklat és erdélyi imalánc

– A céloknál még elmondnám, hogy terveink között szerepel egy római zarándoklat mgszervezése az önkéntesek számára, mivel jubileumi szentév az idei, a remény éve. A harmadik legfontosabb, amit szeretnék: szintén az önkéntesek segítségével egy hatalmas nagy, egész Erdélyt átölelő imalánc. Ezt úgy képzeltem el, hogy különféle ágakon küldjük a Szűzanya szobrát. Megkezdjük Szatmár felé, és a helyi önkéntesek megszervezik, hogy egy faluban imádkoznak a békéért, a családokért. Ezt minden faluban, ahol katolikusok vannak, vagy akár ha nincsenek is, az önkéntesek megszervezik, egyik a másik helyre átviszi. Ugyanebben az időben megy egy ág Temesvár felé is. Itt, Erdélyben minden faluban van két-három önkéntesünk, olyan is van, hogy tízen vannak. Akkor az adott faluban megszervezik, hogy beviszik egy utcába, ott összegyűlnek egy családnál, imádkoznak. Majd átmennek egy másik utcába, ott is imádkoznak... A legvégén a Szűzanyák találkoznak Csíksomlyón egy szép ünnepségen. Ez akár évekbe is telhet… Nagyböjtben szeretnénk beindí­tani.
 

Önkéntesnek lenni

Az önkéntesek találkozóján néhány személyt megkérdeztem, hogy neki mit jelent önkénteskedni.

Egy idősebb hölgy könnybe lábadt szemmel, elérzékenyülve mondja: „Próbálja meg, aki beteg, hogy ne jöjjön be ide a rádióhoz, hogy az mit jelent... Hogy milyen fájó szívvel hallgatom azon a napon, amikor nem tudok jönni. Aki egyszer megpróbálta, hogy önkéntes lesz, az tiszta lelkéből jön...” „Igen, valóban rossz érzés, amikor ott vannak a többiek, imádkoznak, s te hiányzol, mert valami miatt elmaradtál közülük” – veszi át a szót egy másik hölgy. „Ott szeretnék lenni, olyan jó lenne ott lenni, hiányzik... ez tényleg évekből jön, önként, tényleg nem teher, sőt” – mondja a harmadik.

A negyedik néni bővebben ecseteli: „Én azért akartam önkéntes lenni, mert édesanyámnál úgy megkívántam a Mária Rádiót. Egyszer hallottam, mondta az igazgató úr, hogy ha lenne nem tudom, hány ezer önkéntes, aki 5 lejt adna egy hónapban, sosem kellene kéregetni... Hanem készítenének tagsági könyvet. S én akkor olyan sokat összeszedtem, minden ismerősömnek Brassóból is, innen-onnan, csináltattunk önkénteskönyvecskéket, 5 lejes bélyegeket hordtam, vittem az újságot. Mert az öregecskék bizony úgy örvendenek, amikor viszem a könyvet. Sok helyen nem bedobom a postaládába, hanem beviszem, és akkor kettőt szólunk, az olyan jó. Nekik is. Nekem nagy élmény volt. Ezt a tagsági könyvecskét most is szorgalmazzuk, hogy a népeknek legyen. Különben látom, amikor Mária oltárához viszik és pottyantják be a perselybe a pénzecskéket, jobban esik, mint ha az én zsebembe tennék.”

Egy nyugdíjas férfiember: „Nekem egy plusz feltöltődés, hogy önkéntes lehetek, s el is hordom a faluban az újságokat. Az idősebbek szívesen várnak, hogy menjek és két szót váltsak velük.” Egy illyefalvi hölgy: „Én nagyon szeretek önkénteskedni. Amikor Erdélyben nem volt Mária Rádió, a magyarországit hallgattam, és olyan vágy volt a szívemben, amikor keresték az önkénteseket, hogy én miért nem tudok ott lenni. Most megvan a lehetőség. Én úgy érzem, hogy engem a Szűzanya hívott meg erre a szolgálatra.”
 

Egy műsor születése

A beszélgetés során kiderült, hogy az anyaországiaknak csak Budapesten és Szombathelyen van egy stúdiójuk, idén voltak húszévesek. Az erdélyiek pedig 18 évesek, tájékoztatott Tibor atya.

Kovács Zita nyugalmazott gyermekorvos már régóta önkéntes munkatársa az erdélyi rádiónak. Elmondja, hogy nálunk 2006 márciusában indult el a Mária Rádió. Az életvédő műsora a 732. adásánál tart, azóta tovább gyarapodott... Részletesen elmesélte, hogyan született a Pro Vita Hominis életvédő műsor:

„2009. február 7-én az egészségügyi műsorban kérdéseket tettek fel, és az akkori doktornő azt válaszolta, hogy kérem, az antibébit le kell cserélni... Mit? – háborodtam fel magamban... A Mária Rádió antibébit szór? Az egészségügyi műsor erről szól? Az nem lehet... Akartam telefonálni, hogy mondjam el, hogyan működik ez. Nem tudtam bejutni telefonon keresztül. Levelet írtam. Nem tudtam feltenni, mert ügyeletes voltam. Rábíztam valakire, hogy legyen szíves, ezt a postára most tegye fel. Nem tette fel. Hát akkor hogy van? Telefonálni nem tudok, levelet írok, az nem megy el, akkor már csak egy dolog maradt: amikor megyek Nagyváradra, majd felmegyek a Mária Rádióhoz. Akkor még Selymes József atya volt a műsorigazgató. Májusban került sor erre az utazásra. Mondtam, én nehéz szívvel jövök, nagy fájdalmam, hogy a Mária Rádióban az antibébit reklámozzák, és ez életellenes dolog. Kiderült, hogy az a doktornő református volt. Náluk másképpen működnek a dolgok... Mondtam, hogy nekünk egészen más véleményünk és elképzelésünk van, s kaphatnánk-e helyet a Mária Rádióban életvédő műsorral?, kérdeztem. Igen, válaszolta. Mondtam, hogy mi júniusban megyünk San Giovanni Rotondóba, Pio atya sírjához, s amikor hazajövünk, akkor elindítjuk a műsort. Így is történt.”
*
Minden önkéntesnek más a története. A sepsiszentgyörgyi önkéntesek legfiatalabb tagja Kászoni Orsika, aki csodaszép hangjával és lelkesedésével igazi jó példa mindenkinek. De hasonló abban, hogy töretlen a Szűzanya iránti tisztelete és a segítségnyújtás, a tenni akarás az emberek és az egyház felé. Segítenek abban is, hogy megvalósuljon az erdélyi Mária Rádió jelszava: „Egy fénysugár a lelkednek!”