Tény, mint elnökösködése oly sok vetületét, Iohannis lemondását is elszúrta. Kényszerből lépett, saját kiváltságait féltve, egy még dicstelenebb bukást megelőzve, éppen akkor, amikor több ezren tüntettek Bukarest utcáin, s noha ezúttal nem ellene vonultak ki, hanem Georgescu hívó szavára a bevásárlóközpontok felszámolásáért, mégis úgy tetszett, mintha ők menesztették volna az elnököt. Ünnepeltek a parlamentbe bejutott szélsőséges pártok, hiszen ők indították el a lavinát, és maguk mellé állítva az USR-t elérték, hogy ne csak üres lufi, de valós fenyegetés legyen kezdeményezésük. Vérszemet kaptak, és most már a kormány ellen is bizalmatlansági indítványt terveznek, „teljes nagytakarítást”. Nem maradnak muníció nélkül Iohannis távozása után sem, hisz továbbra sincs egyértelmű, megnyugtató, bizonyítékokkal alátámasztott indoklás a decemberi választások érvénytelenítésére, és a jelenlegi vezetők, érdekkörük korruptságáról is újabb és újabb tények kerülnek napvilágra.

Túléléshez elegendő lélegzethez jutnak-e a kormánypártok most, hogy Iohannis terhétől szabadultak? Kaptak egy esélyt. Gyengét, soványat, de mégiscsak valamiféle reménysugarat. Két-három hónap igencsak kevés, hogy az ideiglenes államfő, Ilie Bolojan visszaállítsa az elvesztett bizalmat, és a szigorított kormányzásból is csak a megszorítások látszanak, az eredmények még nem. Bármennyire próbálnak más arcot, más hozzáállást mutatni, kísérleteik hiteltelenek, és a süllyesztőből visszakotort elnökjelöltjük, Crin Antonescu sem igazán ígéretes. Jelenlegi parlamenti (és így kormányzati) erejük valós mértékét jól megmutatta, hogy nagy eséllyel elveszítették volna a Iohannis felfüggesztését kezdeményező szavazást. Bárhogy szépítenék, az elnök lemondása az ő vereségük is.

Azzal áltatja magát (és minket) a demokratikus, európai oldal, hogy Călin Georgescu körül lassan elfogy a levegő, korábbi támogatói kiismerik, és rájönnek: rossz lóra tettek. Csakhogy a felmérések nem ezt mutatják. Ha nem engedik indulni, kerül más, aki a helyére lépjen és bevonzza a jelenlegi rendszerrel elégedetlenek voksait. Rossz nyelvek szerint ugyanis Georgescu legnagyobb kampányagitátora épp Iohannis és a miniszterelnök, Marcel Cioalacu. Előbbi távozott, utóbbi és társai mintha nap mint nap azért ügyködnének, hogy ellenzékük erősödjön.

Decemberben fellélegeztünk, egy cseppet sem demokratikus döntéssel, de sikerült megakadályozni Románia radikális irányváltását. Úgy tűnik azonban, csak pár hónapot nyertünk, a hatalom birtokosai képtelenek megakadályozni a szélsőségesek előretörését, akiknek mostani győztes csatáik elvezethetnek akár a jelenlegi rendszer ellen indított háború megnyeréséhez is. Ebben ludas a lemondott elnök, a kormány, a hagyományos pártok, a politikai osztály egésze.

Fotó: Facebook / Klaus Iohannis