Gower lendületes vállalkozó volt, alakított Bell telefonján, és Angliában ez sokáig postaszabvány volt. A Bell-féle telefonban jó volt a hangszóró, amely később fülhallgatóvá szelídült. Ott hasonló, mágneses elvű volt a mikrofon is, amelyet azonban jóindulattal sem nevezhetünk remeknek. Az Edison-telefonban bevált megoldás volt a szénmikrofon, ott eleinte a fülhallgató gyengélkedett, de Edison képes volt ezen javítani. A telefonközpontokat akkorra már többen gyártották, hiszen többféle telefon volt forgalomban. A telefonközpont akkori funkcióihoz – híváskezdeményezések figyelése, hívott fél értesítése, felek összekapcsolása, a beszélgetés befejezésének figyelése – már mindenféle készüléket feltaláltak.

Gower megszerzi a Párizs, Lyon, Marseilles, Bordeaux, Lille és Nantes városokra vonatkozó létesítési koncessziót, miközben Puskás Tivadar zsebében lapul a legjobb telefon szabadalma. A megegyezés nélkülözhetetlen, így létrejön a The United Telephone Company 500 000 font tőkével, amelyből 200 000 font a Bell Company, 115 000 font az Edison Company részesedése, a többi különféle pénzügyi befektetőké. A francia bejegyzés cégneve Société Generále de Téléphones, egyik igazgatója pedig Puskás Tivadar.

Tivadarnak azonban más érdekeltségei is voltak Párizsban. Egy idősebb barátja és üzlettársa, Edward W. Saportas – 1870 körül New York „gyapotkirálya”, nem mellesleg Edison barátja – megalapította az Edison European Electric Light Companyt, ugyanis az orosz államtól koncessziót nyert a Kreml világításának kiépítésére Sándor cár koronázási ünnepségére (1881 május 28.). Ezt a franciaországi központtal működő céget Tivadarnak kellett vezetnie, mert Saportas megszerezte a franchise-t az első chicagói magasvasúthoz. Voltak egyéb érdekeltségeik is, Amerikában pedig április 30-án kapta meg Puskás Tivadar a London Lode bányakoncessziót, amelyen két telér is fel volt tüntetve.

A nyugati befektetők térképén nem szerepelt a Magyar Királyság, csak Ausztria. Puskás Tivadar, ki tudja, mi okból, elhívta öccsét, Ferencet Párizsba. Ferenc a prágai tiszti iskola elvégzése után főhadnagyi rangban szolgált a báró Edelsheim-Gyulai Huszárezrednél. Ferenc huszár főhadnagy egysége Gyöngyösön állomásozott, ahol 1876-ban Ferenc feleségül vette a környék egyik legelőkelőbb és legszebb leányát, Kürthy Irmát. 1878. november elsejétől Ferenc szabadságot kér és Párizsba utazik nejével, kitanulja a telefonhálózat telepítésének fortélyait, a villanyvilágítás ismereteit, megismeri a fonográfot. 1879. július 12-én már a gyöngyösi állomáshelyéről folyamodik engedélyért egy budapesti telefonközpont létesítésére. 1879 októberében bemutatta Gyöngyösön a fonográfot, majd 1879- szeptember 2-án  Budapesten a Gyöngytyúk utca 17-ben bemutatta a telefon működését a gyakorlatban is. 1881. január 27-én Ferenc megkapta az engedélyt, de nem talált sem hazai, sem külföldi pénzügyi befektetőt. A tőkét Tivadar biztosította kölcsön formájában, így 1881. május 1-jén üzembe lépett Budapesten az első magyarországi telefonközpont, Párizs, London, Zürich és Berlin után Európában ötödikként.

Ferenc betegsége azonban szanatóriumi ellátást igényelt, és ez Tivadart döntéskényszer elé állította: folytatja a jólétet biztosító franciaországi üzleteket vagy hazatér Magyarországra. 1883. szeptember 29-én Puskás Tivadar kijelentkezett párizsi lakásából (Le Figaro), és Pusztaferihegyen (ma Pestlőrinc) vett egy kis házat. 1884. március 22-én ditrói Puskás Ferenc huszár főhadnagy, az első magyar telefonközpont létrehozója meghalt, nyolc nap híján 36 évet élt.

Tivadar eltemette öccsét, átvette a céget, és megvásárolta a családjának a Csolnak utca 1. szám alatti házat, melyet ma Hatvany-Lónyay-villának ismerünk. Az országos telefonhálózatok telepítése addigra már Európában sehol nem ment magántőkéből. A magáncég anyagi bukása törvényszerű és előre látható volt. Tivadar fokozatosan hátrált ki a cégből, először felajánlotta az államnak, de 1885. május 22-én Tisza Kálmán visszautasította, 1885. december 3-án már részvénytársasággá alakította, majd 1887. szeptember 25-én államosították a céget, és az üzemeltetést Tivadarnak adták bérbe. Az állami fejlesztési pénzek és az üzemeltetési igények közötti szakadék miatt Tivadar az üzemeltető céget is csődbe vitte, így azt is államosították. 1890. május 3-án Tivadart igazgatónak választották, mely feladatot élete végéig ellátta.

Puskás Tivadar és Ferenc emléktáblája a hajdani „József” telefonközpont épületén. Fotó: Wikipédia

Közben más vállalkozási lehetőségeket is keresett. 1886-ban Zsibón olajkutatást végzett. Ő alkalmazott mélyfúrást először Magyarországon, de nem volt szerencséje: később a kutatófúrás helyszínétől alig pár száz méterre találtak olajat. 1888-ban Szamosújváron petróleumfinomító és paraffingyárat alapított, de a cég nem volt gazdaságos, a rendszeres állami támogatás ellenére 1890-ben be kellett zárni. 1889. november 10–11-én biztosította, hogy Edison képviselője, Adalbert Theodor Wangemann bemutassa a legújabb fonográfot. A kereskedelmi jogot azonban nem Tivadar kapta meg. Ennek a bemutatónak a kapcsán született a közismert kép, ahol Tivadar a családja körében látható. Ekkor Tivadar eladta a Hatvany-Lónyay-villát, és megvette a családjának a Graz melletti Waasen-kastényt és -uradalmat, amely 1891 márciusától került a felesége nevére.

1890. április 12-én szabadalmi bejelentést tett víz alatti robbantás címmel, majd 1890. december 15-én töltényhüvelyre. Ezt a Vaskapu szoros szélesítésének megoldásához dolgozta ki, amelyre 1889 júniusában írtak ki pályázatot. Nem tőle rendelték meg a munkát, a robbantás helyett a kotróhajós megoldást láttak indokoltnak a döntéshozók. Mivel ehhez még a hajókat is ki kellett fejleszteni, a munka 12 évig tartott. Az USA-ban 449 272 és 450 774 számon kapott szabadalmi jogot a víz alatti robbantási módszerére.

1892. július 18-án bejelentette új találmányát: Új eljárás telefonújság szervezetére és berendezésére címmel az Osztrák–Magyar Monarchia szabadalmi hivatalában, valamint – jelenlegi ismereteink szerint – német, angol, amerikai, kanadai, mexikói, ausztrál, svéd, svájci, török, indiai, norvég bejelentés is történt. Mivel az ausztrál államszövetség akkor még nem létezett, a beadás Viktoria állam címére ment. Mexikó és Ausztrália elfogadta, a többi elutasította, mivel nem tartalmazott eddig ismeretlen elektromos elemet. Ez az érvelés jóllehet igaz, de nem alapos, mivel a villamos elemek elrendezése határozza meg a berendezés funkcióját. Tivadar túllépett ezen és elkészítette a második változatot, amely már teljesen független volt a telefonhálózattól, megszületett a tömegkommunikáció. 1893. február 15-én megkezdte működését a telefonhírmondó.

Tivadar összecsomagolt, épp a családjához indult volna, mert unokája született. 1893. március 16-án azonban szívinfarktusban meghalt.

A hagyatékra igényt tartott volna a felsőház, így Puskás Tivadart 56 órával a halála után eltemették, és a halála után hét nappal már arról cikkeztek az újságok, hogy „a telefon államérdek”. Ez persze akkor a telefonhírmondó volt. 1893. április 22-én az özvegy átruházta a testvér Puskás Albertre a hagyaték üzemeltetését vagy értékesítését. Albertnek Erdélyben papírgyára volt, azt kellett feladnia. Ekkor megszületett Magyarország és a világ első médiatörvénye, amely gyakorlatilag ellehetetlenítette a telefonhírmondó vállalkozás üzemeltetését. Albert összehozott egy befektetőcsoportot és eladta nekik a telefonhírmondó társaságot és a magyar szabadalmat. A hagyatéki eljárás elején az eljáró bíróság – a budapesti Királyi Bíróság – beazonosította Tivadar leányait, mivel a legidősebb kivételével nem voltak anyakönyvezve, és egyikük sem volt megkeresztelve. A bíróság Puskás Májuska, Margit és Theodora nevet adott nekik.

Az ellenérdekelt felsőházi jogászok ekkor kitalálták, hogy Sophie a hagyaték Albertre íratásával a kiskorú gyerekeit ki akarta semmizni, így az Árvaszék kijelölt ügyvédje előtt a már megtörtént eladást jogilag meg kellett ismételni. Ennek elhúzódása miatt a külföldi szabadalmak védelmi ideje megszűnt, az eladásuk ellehetetlenült.

Puskás István

(folytatjuk)