A Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron-termében február 20-án, csütörtökön 18 órától nyolc olyan háromszéki költő és író osztja meg írásait a közönséggel, aki rendszeresen és tevékenyen jelen van az irodalmi-kulturális nyilvánosságban is. Megragadva az alkalmat, lapunk kisebb bemutatót készített a szerzőkről. Jelen írásunkban Czilli Arankát, Dimény H. Árpádot, Győrfi Katát és Kopriva Nikolettet hozzuk közelebb olvasóinkhoz, a „felezőnyolcas” másik négy fellépőjét – Miklóssi Szabó Istvánt, Sántha Attilát, Tamás Dénest és Tamás Kincsőt – egy későbbi lapszámunkban mutatjuk be.
Czilli Aranka
„Azon a télen apuka faragott. Nem volt mit tenni. / Halpikkelyeket vésett az almáriumra. / Sellőuszonyt a tulipános ládára. / A gyerekeknek torokgyíkot tálaltak fel. /Mérges kis hüllő, a légutakat körbezárta / szivárványszínű farkával, / sziszegett és vért köpött. / Pikkelyek a nyakán. Szabálytalanok. / Remegett apuka keze. / Már este volt, mikor a kutyát elásta, szegény puli. / Elfogyott minden, amit terelni lehet, / azután éhen döglött. / Jó kutyáért megtörik a férfiszív, / ha látja a nyomait a hóban.” (Megtörik)
Czilli Aranka (Kovászna, 1982) költészetére és prózájára pontosan rárímelnek a fenti sorok. Kovászna városának küldötte a magyar irodalomban egyszerre fogalmaz elgondolkodtató, olykor szomorú, de általánosságban mégis reménykedő verseket, meséket, pozitív üzeneteket, történeteket. Polgári foglakozása szorosan kötődik az irodalomhoz, a Kőrösi Csoma Sándor Líceum magyartanára, emellett a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület önkéntese, az egyesület keretén belül pedig az Ignácz Rózsa Irodalmi Klub egyik szervezője, az Ignácz Rózsa Erdélyi Magyar Egyesület alapító tagja.
Kötetei: Nyitott ablak. Versek; Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2018. A varázslatos szekrény. Mesék és versek gyerekeknek és felnőtteknek; Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2020. Késsel és villával. Versek; Irodalmi Jelen Kiadó, Budapest–Arad, Irodalmi Jelen Könyvek, 2022.
Fontosabb elismerései: a Magyar Művészeti Akadémia Fiatal Művészek ösztöndíjasa, Térey János alkotói ösztöndíj. A Magyar Írószövetség tagja. Munkája elismeréseként művei megtalálhatóak a Petőfi Irodalmi Múzeum / Digitális Irodalmi Akadémia honlapján.
Dimény H. Árpád
„tudnod kell / márpedig a világ gyönyörű / még úgy is / hogy az óperenciás tengeren túl / tinédzsereket / lőnek halomra irányt vesztett tinédzserek / (...) úgy ahogy tanítottam / te csak vedd szemügyre / újra meg újra a fákat / melyek alá bújsz // takarózz be óvó árnyékukkal / rázd fel a virágok-füvek párnáját / mielőtt ráheveredsz / kövesse a szemed a patak vizében / csillogóvá csiszolt kövek ragyogását / aranyszínű díszeit a templomunknak” (hagyatékul kislányomnak)
Dimény H. Árpád (Kézdivásárhely, 1977) költészete keményre csiszolt, széles skálájú, a gravitációs hullámoktól a szerelmen, gyászon, magánéleti lírán át magában foglalja a történelmet, pszichológiát, a különféle külföldi modern, klasszikus szerzők hatásait is. Olvasójuk számára teljesen világos: érett, már-már akaratos szerzővel van dolga, aki pontosan tudja, milyen hatást akar elérni. „Egy jó versnek van akkora ereje, mint egy bombagólnak” – vallja egyik interjújában, amivel csak egyetérteni lehet. Különféle okokból tíz évig nem járta a költészet mezsgyéjét, az újbóli jelentkezés csak hátráltatta kötetei megjelenését, ám értékükből mit sem vett el. Négy gyerek büszke édesapja, felesége D. Haszmann Orsolya, a Székely Nemzeti Múzeum csernátoni részlegének, a Haszmann Pál Múzeumnak a vezetője.
Kötetei: Apatológia, 2014, Kolozsvár, Sétatér Könyvek. Levelek a szomszéd szobába, 2016, Kolozsvár, Erdélyi Híradó, FISZ (Hortus conclusus) Fák Daphnénak, 2022, Kolozsvár, Erdélyi Híradó.
Elismerései: A Székelyföld folyóirat Szabó Gyula-emlékdíja (2014), az Erdélyi Magyar Írók Ligájának Méhes György-debütdíja (2014), Iskola Alapítvány Alkotói Ösztöndíj (2024).
Győrfi Kata
Vers, slam poetry, gasztroblog, tárcák, színház – a sor folytatható, de feleslegesen, elég ez ahhoz, hogy Győrfi Kata (Bukarest, 1992) olyan megvilágításba kerüljön, amely bizonyítja, a fiatal generációtól, -któl nem kell félnetek, végzik azok a dolgukat, tehát van utánpótlás, csak éppen közeg kell hozzá.
Költőnk kissé nyugtalan életet élhet, gondolnánk, Bukarestben született, élt Sepsiszentgyörgyön, végezte tanulmányait Kolozsváron, majd Budapesten, aztán az udvarhelyi Tomcsa Sándor Színház művészeti titkára lett. Példája vagy sem ez a helykeresésnek, az most felesleges, annyi biztos, aki több helyen jár, többet tapasztal, s esetünkben többet önt versbe, prózába, mert – az utazás meghatározza az alkotót s az alkotó az utazást.
Nézzük líráját: „egy olyan mondatot vagy szót akarok mondani, / amit júliusban adott vissza egy pultos lány, / amit már akkor jattnak akartál otthagyni. / egy olyan mondatot vagy szót, / amivel játszottál zavarodban, / amire ráizzadt már többször a kezed, / és undorodsz a gondolattól, / hogy hányan foghatták még meg. / amit csak úgy oda lehet dobni. / egy olyan mondatot vagy szót, / amiről elfelejted, hogy majdnem elég / egy rövid italra hazamenet. / amiért két lépés után már visszamész, / hogy elkérd, mert bár zavarta a zsebed, / most nincs ritmusa az útnak. / egy olyan mondatot vagy szót akarok mondani, / amiről mindig én jutok eszedbe, / amiből ugyan hiányzik az egyes szám második, / de majd valaki felpótolja neked”. (Majdnem elég)
Kötete: Te alszol mélyebben. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2019.
Elismerései: az Erdélyi Magyar Írók Ligája által szervezett Méhes György Tehetségkutató Pályázat vers kategóriájának első helyezettje (2014), jelölés a Petri György-díjra (2016), kötete szerepelt a Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíj 10-es listáján (2019).
Kopriva Nikolett
Sorolásunk egyetlenje, aki 2023-ban lett háromszéki, erdélyi – kötődik ide férjjel, kiadóval, lakással, macskával. Kopriva Nikolett (Munkács, 1996) valójában történetekkel indult, költői (Vári Fábián László) és szülői nógatásra tért át a lírára, nyert meg egy kárpátaljai versenyt. Felső tanulmányait Debrecenben kezdte, Budapesten folytatta, az Előretolt Helyőrség Íróakadémia tagja lett – s bizony megkínlódott a poézissel. Hogy nem hiába, azt már versei bizonyítják, na meg elismerései.
„A vonatállomásra telepedett / csönd szétroppantja / a toronyórát. Elromlott a jelen. / Ülök a padon, alacsonyan / repül minden madár. / Eltűnt a szél, / mi itt ragadtunk. / Zárva a határ, idegen az ország. // Anyám az ablakban áll, / múlik mellette a szoba. / Bölcs fám árnyéka a / macskakövek közé folyik. // Eltörölték a menetrendet, / a váróterem üresen tátongó / lyuk, belakják a galambok. / mellkasomban is fészkelnek, / föl-alá repkednek csontjaim között.” (Galambok)
Költészetébe óhatatlanul beköltözött a háború, olykor egészen elképesztő módon adja vissza szülőföldje háborús milyenségét. Erős archaikus elemekkel dolgozik, melyekbe kritikusai hajlamosak belemagyarázni különféle dolgokat (biopoézis, népies stb.), holott műveire nem jellemző a szimbolizmus.
Kötetei: Amire csak a fák emlékeznek. Előretolt Helyőrség Íróakadémia, 2020. Kővé zsugorodott ország. Előretolt Helyőrség Íróakadémia, 2024. Talán vagytok. Mentor Könyvek Kiadó, 2024.
Szakmai elismerései: Irodalmi Jelen Debüt-díj (2019), Móricz Zsigmond alkotói ösztöndíj (2020), Magyar Írószövetség Debüt-díj (2021), Együtt Nívódíj (2022), a Magyar Művészeti Akadémia alkotói ösztöndíja (2022–2025).
Szabó István
