A tárlat akár seregszemlének is nevezhető, hiszen a sok művészi alkotás közül a falakat mintegy ötven díszítette, a kisebb tárgyak bemutatására pedig külön asztalt állított a vendégfogadó egyházközség. Nem egy szokványos faragászati bemutatót láthattak az érdeklődők, mert a feltűnő alapossággal kidolgozott alkotások, a fa nemes árnyalatú színei arról tanúskodnak, hogy egy hosszú, csendes és nyugodt nyugdíjaskor remekművei. Édesapám asztalosmester volt – magyarázta Száraz András, hozzátéve, ő maga is vonzódott a fához, annak különlegesebb tulajdonságait kereste.

A kiállított munkákon nem láthatók durvább vésetek, minden sima, nyugodtságot sugall, ugyanakkor a bemutatott anyag mély történelmi és helytörténeti ismereteket kíván a szemlélőtől. A különleges művek zömét maga a mester személyesen ismertette, azok számos szállal kötődnek hozzánk, történelmünkhöz. Sorakoznak a magyar jelképek, a Szent Korona, a Luther-rózsa, városaink-településeink címerei, nem maradhatott ki az igazságos Mátyás arcképe, erdélyi fejedelmek portréja, a faragó kedvenc témái.

Zelenák József lelkész-esperes böjtfőre választott textusai (Zsidókhoz írt levél, Jézus megkísértése) a megjelenítettekből visszahoztak a mába, az evangélikus egyházközség gyermekkórusának fellépése pedig azt jelezte, vannak akik utánunk jönnek. A mosolyok és a poharak koccanása közben ismét kezet foghattunk egymással, mindazokkal, azzal, akivel csak olykor-olykor találkozik az ember. A kiállítás egy kerek hónapig látható.