Nemes Levente színművész Farkas Árpád költő, lapunk egykori főszerkesztője után a második háromszéki Kossuth-díjas művész, és a pályájukat Erdélyben kiteljesítő színészek közül is másodikként kapta meg a legrangosabb magyar állami kitüntetést Csiky András néhai kolozsvári színművész után.

A saját adottságaival való kufárkodás mellett sok minden más is benne van ebben az elismerésben – vallotta a díjátadó után Nemes Levente. Benne van a család és a munkahelyi, társadalmi környezet, az emberek, akik mellett élt, dolgozott, akik támogatták színészi és intézményvezetői tevékenységét. Sőt, még ellenségei munkája, áskálódása is hozzátartozik valamiképpen – tette hozzá. Mert a rosszindulat, ami sok ember részéről végigkísérte színházvezetői tevékenységét, arra késztette, hogy a lehető legjobban végezze a munkáját, és meggyőzze őket afelől, hogy a sepsiszentgyörgyi színház igenis jó úton halad. Továbbá úgy gondolja, hogy valamiképpen egész Székelyföld hozzájárult ehhez az elismeréshez, hisz az itt töltött ötven év alatt alakult ki benne az a tartás, öntudat, konokság, ami máig meghatározza a gondolkodásmódját, személyiségét.

„Természetesen örülök a díjnak, de az örömön túl bonyolult érzések kavarognak bennem, rengeteg húrt megpenget a lelkemben ez az elismerés. Amikor értesítettek a döntésről, Székely János Dózsa című poémája jutott eszembe, melyből még a hatvanas évek végén készítettem egyéni előadást, és amely életem során oly sokszor segített eligazodni a nehéz helyzetekben. Most valahogy úgy érzem magam, mint Dózsa, amikor próbálja megérteni, hogy miért éppen őt nevezték ki vezérnek. Hisz ki voltam, ki vagyok én? Konok székely kölyök, egy ezredszer is becsapott s kifosztott népség duzzogó fia. Csóró, ki minthogy egyéb út nem állott előtte, szintén katonának, vagyis színésznek állt. Kis nevesincs színész a végeken. Valaki, bárki, egy a sok közül, aki nem tudta tétlen elviselni egy hasztalan kihívás szégyenét, és alkalma nyílt egyetlen derekas csapásra. S ezért mindjárt Kossuth-díjasnak kell lennie? S ezért mindjárt úgy gondoljon magára, mint aki másnál fontosabb? Mélyen és titokban tekintvén magamba bevallom, íme, önmagam előtt, hogy én e tisztet meg nem érdemeltem, és tévedésből lettem csak Kossuth-díjas” – fogalmazott Dózsa György szavaival Nemes Levente.