A Népújság Hol volt a karhatalom? címet viselő cikkét Nagy Miklós Kund jegyezte: „Velük? Ahogyan magukból kivetkőzve üvöltöttek a főtéren, majd az RMDSZ »hősi« ostrománál? Nem tudhatom. Egyeseket láttam a hangadók között. Ők nem akartak látni semmit. A rendbontást, verekedést, törést-zúzást sem. Talán fátyolos volt a szemük a szenvedélytől vagy a győzelmi mámortól? De ezek nem voltak sokan. És a többiek? Nem értesültek volna arról, hogy a pártok, politikai tömörülések székházának védelmét törvényes rendelkezés írja elő? Már rég törték az ablakokat, verték a hatalmas túlerővel szemben kétségbeesetten védekező magyarokat, és a karhatalom még nem jelent meg. Többszöri határozott telefonos felszólítás, segélykérés, rádiós felhívás kellett ahhoz, hogy úgy-ahogy ak­cióba lépjenek és megakadályozzanak valami végleg jóvátehetetlent. Így is történt éppen elég sajnálatos dolog. Félek leírni, de mire a lapunk megjelenik, még ki tudja, mi történhet? Egyáltalán még bízhatunk bennük? Várhatunk tőlük valami jót? Remélem, igen, hiszen a megye, a város vezetői is jeles tiszt urak. De tele vagyok millió kérdőjellel. Úgy hiszem, így van vele kétmillió magyar honfitársam is. Eltűnnek-e valamikor kérdőjeleink?”

Sütő András szeme

Véres események Marosvásárhelyen. A kormány még mindig nem mozdul! Kit véd? A karhatalom újra felkészületlen volt! Vajon meddig? – állt a Népújság első oldalán öles betűkkel a cím. A jobb alsó sarokban a szinte halálra vert, eltorzított arcú, a marosvásárhelyi kórházban magatehetetlenül fekvő Sütő András fényképe.

Az újság tanúsága szerint reggel magyarok gyülekeztek a Dózsa György utcában, majd civilizáltan vonultak a Teleki Téka irányába. Cigányok csoportja is csatlakozott hozzájuk. Az RMDSZ székházának erkélyéről beszélők nyugalomra szólítottak fel, s kérték, ne engedjenek semmilyen provokációnak. Később felolvasták a Maros megyei RMDSZ felhívását.

A vátrások déli egy óra után jelennek meg, s felszólításra sem hajlandóak elmenni.

Király Károly Bukarestből telefonon inti a Marosvásárhely főterén összegyűlt tömeget: őrizze meg józanságát mindenki, oszoljanak szét, „menjenek haza, nehogy valamilyen provokáció áldozatául essenek”.

Délután ötkor a vatrások üvegekkel és más egyebekkel dobálóznak, fél óra múlva tömegük áttörte a rendőrkordont, és botokkal, husángokkal, vasvillákkal, fejszékkel támadtak a magyar tüntetőkre. Több áldozatot is elvittek a mentők. „Néhány perc múlva a szentkirályi ITSAIA teherautója teljes sebességgel belehajtott a magyar tüntetőkbe! A sofőr elvesztette uralmát a kormány felett, kiütötte az ortodox templom előtti park sarkán levő oszlopot, majd a templom lépcsőjén állt meg, szemben a bejárattal” – írta a Népújság. Este fél kilenckor egy halottról és hatvan sebesültről tud az újság.

Ostrom alatt a székház

Az RMDSZ-székházból már jóval korábban telefonáltak a katonaságnak, hogy védelemre szorulnak, de este hét óráig késtek. A rendőrség is tehetetlenül nézte végig a történéseket.

Ioan Judea a padlásra szorultaknak este kilenc tájékán megígérte, nyugodtan kimehetnek, nem lesz semmi bántódásuk. „A katonák sorfalat álltak a teherautó körül, de a tömeg annyira odaszorította őket az autóhoz, hogy meg sem tudtak mozdulni, az autó sem mozdult. Így a »tüntetők« fel akarták borítani az autót, felugrottak rá karóval, vasrudakkal, letépték a ponyváját. Engem levertek és a fejemet ütötték. Ütötték mellettem Sütő Andrást, Juhász Ilonát s a többieket is. A katonáknak nehezen sikerült eltávolítaniuk a verekedőket, egyesek segítettek a sebesülteken, egy román orvos is azonnal felugrott az autóra, hogy elsősegélyt nyújtson. Judea úr mindenesetre jól megszervezte a kimenekítést!” – nyilatkozta az egyik szemtanú, akinek – mint mondotta – szerencséje volt, egy román kollégája mentette ki.

A legveszélyesebb sérüléseket Sütő András író szenvedte el: súlyos szemsérülés, arckoponyasebek, a szem bevérzése, masszív bevérzés a szem körül, bordatörés, tüdősérülés bőr alatti légmellel, repedés a bal karon, többszörös külsérelem a testen. Sütő Andrást a marosvásárhelyi kórházból Bukarestbe, a központi katonai kórház szemészeti klinikájára szállítják, ahol másnap Ion Iliescu, a Nemzeti Szövetség Ideiglenes Tanácsának elnöke is meglátogatta.

Mások sem úszták meg sokkal könnyebben: ki agyrázkódást, ki mellkasi és hasfali sérülést, koponyasérülést szenvedett, sokakat sebekkel, homloktöréssel, szembevérzéssel, tarkócsonti bevérzéssel, mellkasi vágott sebbel, kézsérüléssel, combcsonttöréssel kezeltek.

„Provokálták” a románságot

A kormány nyilatkozatában az állt, hogy aggodalommal figyelték a súlyos eseményeket, amelyek március 15-étől kezdve mentek végbe több erdélyi helységben és a marosvásárhelyi erőszakos cselekedetekkel tetőztek. Azokhoz jelentősen hozzájárult, hogy a március 15-i évfordulós eseményt kihasználva magyar állampolgárok átlépték a határt, s provokatív énekekkel és jelszavakkal a románok nemzeti érzelmeit sértő megnyilvánulásokra lázítottak, némely épületre a magyar nemzeti lobogót tűzték ki.

„A többségi román lakosság aggodalommal vette tudomásul ezeket az akciókat, amelyek nyilvánvalóan túllépték a méltó megemlékezés határait és a nyílt támadás formáit öltötték a román nép nemzeti érzelmei ellen. A következő napokban Marosvásárhelyen a feszültség és az erőszakos cselekedetek fokozódtak a Románia ellen irányuló nacionalista-soviniszta és revizionista bujtogatás alapján. A román kormány megtette a szükséges intézkedéseket a nyugalom és a közrend helyreállításáért az övezet valamennyi helységében. Ezen intézkedések gyakorlatba ültetését azonban sajnálatos módon aláaknázták a magyar hatóságok akciói, amelyek Szűrös Mátyás ideiglenes elnök március 18-i felhívásával tetőztek. A sajtó útján e felhívás a romániai magyarokhoz szól, kérve tőlük, hogy fokozzák tevékenységüket, szervezkedjenek ama elgondolás alapján, hogy Erdély ősrégi magyar föld lenne” – állt többek közt a kormánynyilatkozatban.

Csak magyart és cigányt ítéltek el

A harcoknak öt halottja és 278 sérültje volt. Elhunyt az ortodox templom előtt Marin Preda által szándékosan elütött 54 esztendős teremiújfalusi Kiss Zoltán. A helyszínen az ütközés miatt életét vesztette a kocsi platóján utazó felfegyverzett románok közül a 30 éves szászrégeni Teodor Rusu. Predát később szabadon engedték.

Az ellentámadó magyarok megfutamították a felfegyverzett románokat, akik a Bolgár téren található autóbuszaikhoz szaladtak. A magyarok utolérték őket, a buszokat felgyújtották és megverték a belőlük kimenekülőket. A lángok közt sebesült meg súlyosan Victor-Simion Frandeș 57 éves görgényhodáki lakos, aki március 29-én belehalt sérüléseibe.

A városba tartó Dumitru Butilca fegyverekkel megrakott fekete Daciájával Sáromberkén halálra gázolta a 31 éves Gémes Istvánt, egy parasztokat szállító tehergépkocsi-vezető, Ioan Covaci pedig Nagy­ernyében a 64 éves Csipor Antalt gázolta el. Mindkét vétkes később felmentést kapott a vádak alól.

Csendháborítás, hangoskodás vádjával hét magyar cigányt ítéltek el. Tárgyalásuk március 29-én megkezdődött, március 30-án már ítéletet hirdettek: Puczi Kozák Ernő és Kalló Géza 3–3 hónap munkahelyen letöltendő büntetést (javító-nevelő munka), Grecui Béla, Horváth Stefan, Puczi Kozák Géza, Puczi Kozák Sándor, Carculea György 3–5 hónap börtönbüntetést kapott. Az április 4-i fellebbviteli tárgyalás jóváhagyta az elsőfokú ítéleteket.

A libánfalvi Mihai Cofariu életveszélyes sérülései miatt Cseresznyés Pált (nagyon kétséges, hogy ő volt az, aki a súlyos sérüléseket okozta) 10 év börtönre és egymillió lej kártérítésre ítélték különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkossági kísérlet vádjával. Hat év után Emil Constantinescu államelnök kegyelmével szabadult.