Egyebet nem is tudunk meg sem az eseményről, sem az intézmény működéséről, sem pedig arról, ami a tavalyi elnökválasztások érvénytelenítése óta a leginkább érdekli az embereket (sajnos nem csak Romániában, hanem külföldön is): hogy mi történt valójában 2024 őszén, mit (és mit nem) tudtak és mit (és főleg: mit nem) tettek a román titkosszolgálatok az országnak a nyugati pályáról letérítését célzó kísérletek kapcsán (és főként azok megakadályozását illetően...). No meg, hogy milyen garanciákat mutatnak fel a májusi elnökválasztás tisztességes lefolyására nézve. A korábbi kémfőnökök mindig azzal indokolták a hallgatást, hogy a titkosszolgálatok már nevükben hordozzák tevékenységük titkosságát, de a SRI-nek már mindjárt két éve nincs teljes jogú vezetője, Eduard Hellvig 2023 nyarán benyújtott lemondása után Klaus Iohannis valahogy nem ért rá civil igazgatót kinevezni a helyére, így azóta is ideiglenes katonai irányítás alatt áll az intézmény, és ez vélhetően így is marad egészen az új, teljes jogú államfő beiktatásáig.

Nem mintha a polgári igazgatás és a parlamenti felügyelet bárkit is megnyugtatott volna. A SRI 35 év alatt sem tudta lemosni magáról a Securitate örökségét, bárhogy bizonygatták az ellenkezőjét. Maga a létrehozása is olyan körülmények között történt – Marosvásárhely gondosan megrendezett, emberéleteket is követelő és az addigi etnikai arányok felborítását eredményező fekete márciusával –, amelyek tisztázását azóta sem kezdték el, valószínű kitervelőjét, az új, „demokratikus” szolgálat első vezetőjét, Virgil Măgureanut pedig még a jóval átláthatóbb 1990. júniusi bányászjárás perében sem ítélték el, ami jól mutatja, hogy milyen messzi ér el a régi rendszer védő keze térben és időben. Közben több más botrány is kitört a SRI körül, visszhangos jogsértések, túlkapások, korrupciós ügyek és melléfogások követték egymást, a felelősségre vonás azonban mindig elmaradt, ahogy a lényegi számonkérés is. A parlamenti felügyelet ugyanis csak papíron létezik, és még ezt a formális elszámolást sem veszik komolyan, egyik oldalról sem.

Holott egyre súlyosabb kétségek merülnek fel a hazai titkosszolgálatok működésével kapcsolatosan. Azt még lehet a román nacionalizmus számlájára írni, hogy minden bizonyíték nélkül nemzetbiztonsági kockázattá minősítették a magyarságot, ahogy a tényállást és a jogot tekintve egyaránt nagyon gyenge lábon álló kézdivásárhelyi terrorvádat is, ám arra nézve, hogy a valódi veszedelmeket – 2020-ban az AUR, 2024-ben pedig Călin Georgescu „radar alatti” berepülését – nem hárították, arra vagy a hozzá nem értés, vagy a cinkosság lehet a magyarázat. Jó lenne ezekre meggyőző cáfolatot nyújtani azok számára, akiknek az adójából titkolóznak.

SRI-bemutató a Cotroceni-palotában. Parádézásban hiba nincs. Fotó: Facebook / SRI - Serviciul Român de Informații