Bár különböző indíttatásból választották az egészségügyet, szakmai képesítést is külön utakon és nagyon eltérő időszakokban szereztek, közös bennük, hogy szeretnek foglalkozni az emberekkel, empátiával fordulnak a szenvedők felé és mindketten hiszik: munkájuk nem fölösleges, és amit tesznek, szívből teszik. Mindketten a kilencvenes évektől alkalmazottai a sepsiszentgyörgyi Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórháznak, Molnár Edit a szemészeti osztályon dolgozik nővérként, Dávid Gyöngyi a fül-orr-gégészeti osztályon végzi a rábízott feladatokat ápolóként.
Molnár Edit Kovásznán született, az egészségügyi technikumot 1997-ben végezte Sepsiszentgyörgyön. A fő indítóok, amiért a nővéri pályát választotta, hogy fiútestvére korábban ugyanitt végzett, a szüleik pedig mindkettejüket bátorították, hogy tanuljanak. Büszke testvérére, Molnár Attilára, aki szerinte igen jó szakember, Kovásznán a sürgősségi osztályon dolgozik.
A kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Líceumban jó tanárai voltak, akik alaposan felkészítették erre a pályára, Papp Irma kémiából, Tompa Klára biológiából – ezt is fontosnak tartja elmondani Molnár Edit. Bár a technikumi vizsgadolgozatát epekőbetegségből írta, mégis a szemészet vonzotta, mert tanulmányi évei alatt, amikor a megyei kórház több osztályán is gyakorlatoztak, ott nagyon megtetszett neki a rend, a fegyelem, a pontosság, amit dr. Keresztes János akkori osztályvezető szemész főorvos mindenkitől megkövetelt. Molnár Edit ezt az igényt otthonról hozta, édesanyja is erre nevelte őket, s természetes, hogy a szemészeti osztályon jól érezte magát a kezdetektől.
Keresztes doktor hírnevet szerzett az osztálynak
Molnár Edit az államvizsga után, néhány hónapos kovásznai kitérővel 1998-ban versenyvizsgázott a megyei kórház szemészetére, azóta itt dolgozik. Fiatalként érkezett, menet közben a csapat kicserélődött. Igyekeztek betanítani az új kollégákat, megőrizni a rendet, fegyelmet, pontosságot.
Kérdésünkre, hogy sikerül-e lépést tartani a változásokkal, hisz fejlődött a technika, más a felszereltség, és ennek köszönhetően a műtéti beavatkozások is komplexebbek a közel harminc évvel ezelőttihez képest, amikor ő kezdte, rövid gondolkodás után azt mondta: igen, sok minden változott, de a megyei kórház szemészeti osztálya, köszönhetően Keresztes doktornak, akkor is az országos élvonalba tartozott. Ezt akkor is megérezte, amikor 2001-ben a főorvos Bukarestbe küldte egy továbbképző tanfolyamra, ott büszke lehetett arra, hogy Keresztes doktor osztályán dolgozik, aki hírnevet szerzett a sepsiszentgyörgyi szemészetnek.
Mindent a látásért
A szemészeti osztályon főként idős betegeket látnak el, akiknek társbetegségeik is vannak, ezekre is figyelnek – mondja Molnár Edit. Egy vak vagy alig látó beteg teljesen kiszolgáltatott, őt mindenben segíteni kell, ez nagy kihívás, de a csapatmunkának köszönhetően sikerül minden lehetőt megtenni a páciensért – véli. Mindenkinek megvan a pontos feladata az orvostól a takarítóig, összehangoltan működnek, sikerként könyvelik el, amikor tudnak jobbítani a beteg helyzetén.
Az asszisztens szerepe különösen felértékelődik az olyan sürgősségi eseteknél, amikor nincs orvosi ügyelet. Mivel a szemészeti osztálynak két orvosa van – Lozsádi Zsuszanna osztályvezető szemész főorvos és Béres Hajnalka szemész főorvos –, gyakran találkoznak az asszisztensek sürgősségi esetekkel. Ezeket a sürgősségi behívásos ügyeletet teljesítő orvossal közösen oldják meg.
Az elmúlt közel huszonnyolc esztendő alatt Molnár Edit sok mindenbe beletanult. Szereti a szakmáját, de legfőképpen az jelent számára elégtételt, ha sikerül jobbítani a páciens látásán. Úgy érzi, ebben mindenkinek szerepe van az osztályon, műtét esetén az orvosoké és a műtőasszisztenseké a fő szerep, de a műtétre való előkészítésnél és az utána történő kezelésnél személyesen ő is sokat tehet a betegért.
A tizenkét órás munkabeosztást megszokta, a család is ehhez igazodik kezdetektől, ezért ez nem jelent gondot számára. Sok a papírmunka, több, mint korábban, de úgy gondolja, ebből is tanul. A megyei kórház főépületének harmadik emeletén működő szemészeti osztály az ő számára otthonos, s bár megviseli, ha adott páciensnél nem tudják elérni a várt eredményt, elégedett a munkájával. Molnár Edit úgy érzi, jól döntött, amikor ezt a szakmát választotta.
Dávid Gyöngyi betegápoló
Takarítóból elhivatott ápoló
A fül-orr-gégészeti osztályon mindig otthonos volt a hangulat, mert jóval kisebb a betegforgalom, mint a sebészeten, neurológián, szülészeten akár. Szokták nevezni részlegnek, de a köztudatba jobban beivódott az osztály elnevezés.
A fertőző betegségek épületének földszintjén működő tizenöt ágyas osztályra az utóbbi években több fiatal orvos érkezett, jelenleg hat szakorvoshoz fordulhatnak a betegek: Albert-Nagy Éva főorvos, Deme Judit osztályvezető főorvos, Barabás Márta Andrea főorvos, Józsa Gitta Erika szakorvos, Rétyi Zselyke szakorvos, valamint Fábián Zoltán száj-, állcsont- és arcsebész szakorvos. Munkájukat hét egészségügyi asszisztens, három betegápoló és két takarító segíti.
Dávid Gyöngyi ezen az osztályon kezdett takarítóként, s bár textilipari középiskolai végzettsége volt, örökmozgóként nem szeretett volna a varrógép mellett maradni. Takarítóként azzal szembesült a fül-orr-gégészeti osztályon, hogy ápolóhiány miatt gyakran olyan feladatokat kellett ellátnia, amelyek közel vitték a beteghez. Ez tetszett, késztetést érzett, hogy közel kerüljön a beteg ágyához, ezért három évvel ezelőtt a Kovászna Megyei Vöröskereszt féléves tanfolyamán megszerezte a szükséges oklevelet, és hivatalosan is ápolóvá vált.
Tudta, mi a feladata, el is tudta végezni már korábban is ezt a munkakört, segíteni akart a pácienseken, a hatásköre adta lehetőségek szerint. Együttérez velük a szenvedésben, de nem kívánja átvenni mindannyiuk fájdalmát, mert úgy tartja, szüksége van fizikai és lelkierőre a következő betegnél is, nem merülhet le egy előző eset kapcsán.
Dávid Gyöngyi szerint az ápolói munka összetett, több feladatot jelent, nem csak arról szól, hogy megmosdatja a beteget, de ágyneműt cserél, odaviszi az ételt az ágyához, szondán keresztül táplálja pépesített élelemmel, elviszi más osztályokra különböző vizsgálatokra. Időnként meg kell hallgatni a pácienst, teljesíteni különlegesebb kívánságait, természetesen, ha arra lehetőség van.
Beszélgetés a beteggel
Gyakori, hogy a beteg és a hozzátartozók több, számukra is érthető információt tudnak meg a kórházban bent fekvő beteg állapotáról, kilátásairól az asszisztensektől, ápolóktól, mint a kezelőorvostól. Ennek elsődleges oka, hogy az asszisztenseknek és az ápolóknak valamivel több idejük van beszélgetni a hozzátartozókkal, mint az orvosoknak. Úgy vélik, a köznapi nyelven érthető tájékoztatásnak is ők a forrásai, meg tudják nyugtatni a pácienst és a hozzátartozókat, bármilyen nagy a baj, vagy el tudják mondani közérthetően, mit kell tenni a továbbiakban. Nagyon fontos ugyanakkor, hogy az ápoló nem adhat orvosi, szakmai felvilágosítást a páciensről – ez minden esetben az orvosok feladata. Arról viszont tájékoztathatják a hozzátartozókat, hogy a beteg mit evett, mennyit, válaszolhatnak a személyes higiéniát érintő kérdésekre, amint arra is, hogy sikerült-e aludnia, mennyit, és hasonlókról.
Elmondása szerint Dávid Gyöngyi nem kezdeményez beszélgetést a beteggel, de szívesen meghallgatja, ha ő igényli. Azt tapasztalják, sokaknak szükségük van arra, hogy történeteiket megosszák velük, és ha valakinek elmondhatják, megkönnyebbülnek. Mindenkire igyekeznek figyelni, és az idő függvényében minden egyes benn fekvőt együttérzően meghallgatnak.
Dávid Gyöngyi inkább a racionalitás, mint az érzelem embere, segít ott, ahol kell, de nem tolakszik. Végzi, amit rábíznak, nem számít, hogy ünnep vagy hétköznap. Arra összpontosít, hogy amikor szolgálatos, ne a saját problémáival törődjék, hanem arra figyeljen, milyen szükségleteik vannak a betegeknek, és megteszi, ami tőle telik. Ha pedig hálálkodni akarnak, csak annyit kér: mondjanak el egy imát érte.
*
A gyógyítás szolgálatában rovatunk a Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórház és a Háromszék együttműködésével készül.
