Parkolási gondok és nehéz emberek 2.

2025. április 2., szerda, Jegyzet
Nagy B. Sándor

Írtam már a sepsiszentgyörgyi parkolási gondokról, és talán ezután is fogok még írni, hisz egyre több az autó városunkban, és egyre kevésbé vagyunk megértőek egymással, vagyis egyre kevésbé tűnik megoldhatónak számomra ez a kérdés.

Egy jó hangulatú kirándulás után vasárnap délután meglátogattuk rokonainkat a Május 1. utcában. Gyanútlanul leparkoltam egy szomszédos ház elé, meglehetősen közel állva az előttem parkoló autóhoz, hogy ne zárjak el egy kapukijáratot. Fél órára terveztük a látogatást, de lehet, hogy kicsivel tovább maradtunk...

Amikor indulni akartunk, csodálkozva vettem észre, hogy egy autó annyira ránk húzott hátulról, hogy csupán néhány centi volt a két jármű között, és ezzel nemcsak elállta a már említett kapukijáratot, hanem engem is egészen beszorított a helyemre, lehetetlen volt kiállnom. Be kellett látnom, hogy ez nem lehet véletlen, valaki szándékosan tette ezt, de hogy miért, azt nem értettem. Becsengettem a kapun, amely előtt álltunk, de senki sem jött ki.

Megpróbáltam kissé eltolni a mögöttem álló autót, nem sikerült. Megpróbáltam felemelni az ablaktörlőit – állítólag ezt így szokás (?) –, az sem sikerült. Éreztem, hogy balhé lehet ebből, ezért megkértem a feleségemet és a kisfiamat, hogy menjenek vissza a házba, én pedig beültem az autóba és elkezdtem nyomkodni a dudát, hogy felhívjam magamra a figyelmet. Csakhamar megjelent néhány szomszéd, kérdeztem tőlük, hogy kié a hátam mögött parkoló fekete autó.

Megmutatták, hogy hol lakik a tulajdonos: a szemközti oldalon, egy picit feljebb. Épp indultam, hogy becsengessek, amikor megjelent az udvaron egy csinos fiatal hölgy, és közölte: csak jelezni szerette volna, hogy az a hely az övé, máskor ne álljak oda. Elborultam. Hogyhogy az ő helye, ha nem is ott lakik? Ráadásul nem álltam el a kijáratot, egy ház mellett álltam. De ő megbeszélte a nénivel, aki ott lakik, és ez az ő helye. Mondtam neki, hogy a parkolóhelyekért fizetni szoktak. Ez igenis az ő helye, de nem fog követ rakni oda, hogy ne foglalják el. Nem is követ kell rakni – magyaráztam –, hanem azt a bizonyos vasból készült, sárga színű lezárót, amelyik a megvásárolt parkolóhelyeken áll, de ez nem parkolóhely, hanem utca, ezért nem is tehet ide olyant. Ha nem hiszem, hogy az ő helye, kérdezzem meg a nénitől, aki ott lakik – próbált érvelni. Nincs mit kérdeznem. Nem adhatja el a háza előtti helyet, mert nem az övé, hanem a városé. Közterület. De ez márpedig az ő helye... stb. Megelégeltem a veszekedést. Elővettem a telefonomat, és közöltem vele, hogy hívom a rendőrséget, és ők majd megmondják, kié a hely, de most már ne is mozdítsa el az autóját, hogy lássák: nem enged kiállni. Erre azonnal indult, hogy elvigye az autót. Elé álltam, közben próbáltam tárcsázni a rendőrséget. Azt mondta, ha nem állok félre az útból, elüt. Nem álltam félre. Beindította az autót, felém fordította a kerekeket, és gázt adott. Félreugrottam, és a kezemmel megütöttem az oldalsó szélvédőt. Elhajtott hátrafelé az utcában.

Én is beültem az autóba, elindultam. A szomszéd kapu előtt, miközben ült be a család, láttam a tükörben, hogy nagy sebességgel hajt felénk és dudál. Szerencsére mégsem jött belénk, csak megijesztett, aztán leparkolt a „helyére”.

Ennyi a történet. Lassan jobban hasonlítunk az állatokhoz, mint az emberekhez. Képesek vagyunk ölni egy parkolóhelyért? Végiggondolva az esetet, úgy érzem, nem kellett volna megütnöm a szélvédőjét. Nem ütöttem nagyot, de azt sem kellett volna. Ennyiben tévedtem. És talán jó lett volna készítenem egy fotót arról, hogy mennyire beszorított, hogy tényleg nem lehetett kiállni. Azzal talán a rendőrségre is elmehetnék, hogy megkérdezzem: mit lehet tenni hasonló esetben?

És vajon mi lesz a történet folytatása? Hogy elkerüljem a következő konfliktushelyzetet, megpróbálok majd máshol parkolni. De hol? Mindenhol lakik valaki. És valójában ez már a második olyan lakó az utcából, aki „megkért”, hogy többé ne álljak az ő helyére. De miért ne állhatnék be bármelyik ház elé, ha nem zárom el a kijáratot? Jogom van hozzá, és nekik nincs joguk kisajátítani ezeket a helyeket. De vajon boldogabb lennék, ha oda állnék, csak azért, mert megtehetem? És vajon nyugodt lennék, hogy nem karcolják meg az autót, vagy nem szúrják ki a gumiját? Miután el akart ütni ez a lány? Egy helyért az út szélén, ráadásul nem is a saját háza előtt?

Biztosan rengetegen találkoztak már hasonló helyzetekkel, hisz egyre komolyabb gondot jelent a parkolás a városokban, és egyre indulatosabbak emiatt az emberek. Hogy mi a megoldás, nem tudom, de azt hiszem, ideje lenne beszerezni egy autós kamerát.

 

Attól még nincs joga a helyhez, hogy kitett egy táblát az ablakba. Fotó: Nagy B. Sándor

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Ön szerint feljut-e a mostani idényben a SuperLigába a Sepsi OSK?









eredmények
szavazatok száma 735
szavazógép
2025-04-02: Közélet - Fekete Réka:

A szemészeti és a fül-orr-gégészeti osztály mindennapjai (A gyógyítás szolgálatában)

Bár különböző indíttatásból választották az egészségügyet, szakmai képesítést is külön utakon és nagyon eltérő időszakokban szereztek, közös bennük, hogy szeretnek foglalkozni az emberekkel, empátiával fordulnak a szenvedők felé és mindketten hiszik: munkájuk nem fölösleges, és amit tesznek, szívből teszik. Mindketten a kilencvenes évektől alkalmazottai a sepsiszentgyörgyi Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórháznak, Molnár Edit a szemészeti osztályon dolgozik nővérként, Dávid Gyöngyi a fül-orr-gégészeti osztályon végzi a rábízott feladatokat ápolóként.
2025-04-02: Közélet - Váry O. Péter:

A térnyerés története

A sepsiszentgyörgyi Tamás Dénes próza- és esszéíró, költő legfrissebb, hetedik könyvét, A lazacok szeretkezése című verseskötetét ismerhette meg az érdeklődő közönség csütörtök délután a Bod Péter Megyei Könyvtárban tartott közönségtalálkozón, a szerzőt Láng Zsolt marosvásárhelyi író faggatta, az egyedi hangulatot Tasnádi Miklós elektromosgitár-játéka teremtette meg.