Korteshadjáraton Szász Jenő, a március 14-i gyergyói kongresszus előtt arról igyekszik meggyőzni a megyei szervezeteket, hogy csakis ő az egyetlen és megfelelő irányítója az egy évvel ezelőtt bejegyzett ellenzéki pártnak. Elsősorban a lázadozó megyékbe látogat el, oda, ahonnan az a hír hallatszik, hogy leváltására szavaznának a kongresszusi küldöttek. Ez történt múlt héten Gyergyóban, ahová, mint ,,szívéhez közel álló" régióba érkezett, mert megtudta, hogy néhány nappal korábban a küldöttgyűlés leváltásáról szavazott volna. Meggyőző ereje ezúttal is hatott, az ülés végére a többség már Szász Jenő elnöki mandátumának meghosszabbítását támogatta.
Nem is ezzel lenne a gond, hisz mindenki vágyhat vezető pozícióra, és felhasználhat minden demokratikus eszközt, hogy megőrizze megszerzett hatalmát. Szász Jenő azonban a párt ,,szülőatyjaként" lépett fel, kijelentvén, az merjen vele szembe- szállni, aki többet tett az ellenzéki mozgalomért, mint ő, majd gyorsan és röviden leárulózta mindazokat, akik hozzá hasonlóan megmérettetnének a nehezen kicsikart tisztújításon. RMDSZ-bérenceknek nevezte potenciális vetélytársait, akiknek szerinte, Tőkés László csapata biztatására, egyetlen céljuk visszasorolni a pártot a szövetségbe. Az önkormányzati választásokon megszerezett helyekkel dicsekszik, ami, valljuk be, főleg itt, Háromszéken kevéssé az ő érdeme, és pártépítést ígér, azt, hogy a 2012-es választásokra erős alternatívát teremt.
Sem Szász Jenő, sem hívei nem hajlandóak azonban számot adni arról, mi az erdélyi magyarság valós érdeke. Alternatíva megteremtését ígérik, amely immár a második választásokon nem állít jelölteket, s egy távlati jövőbe odázzák a megmérettetést. Koalíciót ajánlgat az RMDSZ-nek úgy, hogy számottevő hátteret nem tud felmutatni, majd sértődötten vonul félre az elutasítás hallatán. Ellenzékének, sőt, bizonyos pillanatokban ellenségnek tekinti azt a Tőkés Lászlót, akit egy évvel ezelőtt még szavazatszerző zászlóvivőjeként éltetett, s aki évek óta a közös célok köré épített új egység megteremtésén fáradozik. Mert rövidebb-hosszabb távon csakis ez a járható út: a közösen fellépni tudó, egységes magyarság, amely párhuzamosan kiépíti saját belső demokráciáját, létrehozza azt a plurális szervezetet, amelyben egyaránt helyet kapnak az RMDSZ hívei, Tőkés pártolói, illetve azok, akik ma még az MPP-ben keresik a képviseleti lehetőséget.
Nem számol azzal Szász Jenő, hogy az ellenzékiség önmagában még nem erény, ha alternatívaként sem konkrét terveket, sem jövőbemutató megoldásokat nem tud felmutatni, pártja lehet, hogy övé marad, csak hívei tűnnek el szép lassan. S azzal sem, hogy a székelyföldi magyarság jelentős része kiábrándult ugyan az RMDSZ-ből, megkérdőjelezi vezetői hitelességét, de az új egység, s nem a széthúzás, a marakodás híve. Az MPP Szász Jenő vezetésével egyelőre kívül-belül ez utóbbit képviseli.
