Baróton a Tortoma Önképzőkör hétfő esti előadásának témája a Nemzetközi Roma Naphoz kapcsolódott, így a meghívott előadó, András Loránd roma származású Hargita megyei önkormányzati képviselő arról értekezett, mi a teendő a romák jelenlegi társadalmi helyzetével, hogyan lehetne azon javítani, miért vannak előítéleteink a romákkal szemben, amelyek nehezítik a cigányság érvényesülésének lehetőségét.
Mindenekelőtt leszögezte, hogy használhatjuk akár a roma, akár a cigány szót, közössége válogatja, hogy melyiket tartja éppen alkalmasnak, de egyik sem sértő, lekicsinylő számukra. „Nem ez a cigányok legnagyobb problémája” – állapította meg. A cigányság pontos számát sem lehet tudni, mert a népszámláláskor cigánynak, magyarnak vagy éppen románnak egyaránt vallják magukat. Egyes mutatók szerint Kovászna megyében 2016-ban 28 ezer cigány származású ember élt, magyarul beszélő romákat Romániában a Partiumban és Székelyföldön találhatunk, akik a magyarul (is) beszélő romániai állampolgárok mintegy 10 százalékát teszik ki.
Politikai érdek, vélekedett, hogy népszámláláskor minden cigány ember vallja magát magyarnak, de változik a helyzet, amikor a cigányok jogairól kell beszélnünk. Akkor már egyik sem magyar, hanem mind cigány, és ekképpen is bánnak vele az állami intézményekben: másodrendű állampolgárként – világított rá a roma közösség egyik problémájára.
„A romániai cigányság 80 százaléka a létminimum alatt él, egyharmadának nincs vezetékes vize, egynegyedéhez nincs bevezetve a villanyáram, és ugyancsak egynegyede egy héten egyszer éhesen fekszik le” – vázolta a főbb gondokat, kiegészítve azokat azzal a megállapítással, miszerint Romániában a magyar kisebbség nemhogy támogatná a cigányságot mint kisebbséget, hanem éppen ellenkezőleg, nagyobb nyomást gyakorol rá, mint a többségi nemzet. Nagyon rosszulesik ezt megtapasztalni, de ez a valóság, hangoztatta, hozzátéve, hogy ez a realitás nagyon sok feszültség forrása. Az elmúlt 30 évben például csak Hargita megyében 15 olyan pogromszerű eseményre került sor, melyeknek elszenvedői cigányok voltak. Azt is kijelenthetjük, folytatta, hogy a cigányokat érintő szegregáció (elkülönítés) egész Erdélyben jelen van, annak ellenére, hogy az érvényben levő oktatási törvény az etnikai alapú szegregációt Romániában bűncselekménynek minősíti. Másrészt az is megállapítható, hogy ott, ahol a cigány gyermekek elkülönítve tanulnak, azokban az osztálytermekben az oktatás szintje alacsonyabb, a felszereltség gyengébb – vázolta.
A számos felvetett probléma után arra is kitért, hogy mi lehetne mindezekre a megoldás. Úgy vélte, a rendszer inkább „a ne csináljunk semmit” állapotot bátorítja, a változáshoz több nyitottság kellene, más szemlélet és hozzáállás, az ide vezető út viszont hosszú és göröngyös.
