Gazda József művészettörténésznek a baróti Tortoma Kiadónál megjelent, a háromszéki származású vagy a Háromszékhez kötődő képzőművészeket számba vevő kötetét mutatták be kedd délután a Székely Nemzeti Múzeumban nagyszámú érdeklődő jelenlétében.
A közönséget és a meghívottakat köszöntő Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója után Demeter László ismertette az általa vezetett Tortoma Kiadó kiadványait, megjegyezve, hogy ez idáig 227 könyvet jelentettek meg, a kiadó életében a tavalyi év rekordnak számít, 2024-ben ugyanis 36 kötettel gazdagították a magyar könyvpiacot. Ízelítőül legfrissebb kiadványaikból mutatott be néhányat, majd a Háromszéki Tékát ismertetve elmondta, a sorozatot azzal a céllal indították, hogy bemutassák azt, amit a háromszékiek letettek a magyar vagy éppenséggel az egyetemes kultúra asztalára. A 35 kötetesre tervezett sorozatból ez idáig nyolc könyv jelent meg, a Háromszék képzőművészete a 28-as sorszámot viseli.
A maga során Gazda József előadásnak beillő felszólalásában ismertette, Háromszék művészete mindig is érdekelte, sok töprengés után arra a következtetésre jutott, Székelyföld e kisrégiójának művészete jobban benne volt a művészet sodrásában, mint a szomszédos megyék, sőt, Baász Imre idekerülése után Románia művészetének nagy központjai közé lépett elő, Bukarest és Temesvár után. Mint elmondta, a könyvet a kiadó felkérésére írta meg, és az elmúlt két és fél év élete igen szép emlékű periódusává vált, ez idő alatt átélte, milyen sokszínű lehet a képzőművészet. „Büszkék lehetünk rá, hogy a megye ilyen teremtő erővel rendelkezik” – jelentette ki Gazda József. A képzőművészet fejlődését számba véve kiemelte, Háromszék képzőművészete hihetetlenül fellendült az utóbbi két században, s bár nem volt itt népes művészeti kolónia, mindig akadt kiemelkedő tehetség, Barabás Miklóssal kezdődően, Gyárfás Jenővel folytatódóan, akik egyfajta sodrást adtak a művészetnek. Később a kommunizmus korának „tévedése”, hogy fellendülhetett a művészet, a rendszer a hazugságok, az embertelenségek kora volt, melyben megkívánták, hogy a művész is talpnyaló legyen, emiatt felszaporították számukat, többek közt olyképp is, hogy neves művészeket küldtek vidékre újabb tehetségek felfedezésére. A kommunisták szándéka azonban nagyon kis mértékben sikerült, mert bár a kor kiszolgálást kívánt meg, ez a művészet jellegéből adódóan a szembefordulást váltotta ki az alkotókban.
A kötetről szólva elmondta, a Háromszék képzőművészetében 152 művészarc rajzolódik meg, természetesen szubjektív módon, néhányukról hosszabban, másokról rövidebben írt. Ennek magyarázata, hogy van a művészetnek rejtettsége is, valami sugallat miatt az értékelő számára egyik művész jobbnak tűnik, mint egy másik, ennek következménye, hogy leghosszabban Baász Imréről írt, bár ehhez hozzájárult az is, hogy ő maga jobban szereti azokat, akik szembefordulnak a mindenkori elvárásokkal, ismerte be Gazda József. Arról, hogy milyen szempontok vezérelték a kötet szerkesztésekor, azt mondta, azok a művészek kerültek bele a válogatásba, akik elvégezték a művészeti főiskolát és a művészet területen is maradtak, bár felsőfokú végzettség nélküli, de jeles alkotóknak is helyet adott, miként néhány amatőr művésznek is.
