Nem szükséges különösebb politikai szakértőnek lenni ahhoz, hogy egyértelművé váljon: elképesztően rossz üzenet bármely politikai alakulat részéről, főképp egy ilyen, több szempontból is kiélezett helyzetben, ha szembefordul vezetőjével, az eddig is sejthető belső forrongást, töredezettséget, a párton belüli szennyest pedig a nyilvánosság előtt rázza-teregeti. Az egész helyzetet ráadásul még szánalmasabbá teszi az elnöknek a viszonyulása, aki (miután párttársai egy ideje már próbálják meggyőzni a visszalépésről, egyebek mellett az egyre elkeserítőbb közvélemény-kutatások eredményeire hivatkozva, most pedig meg is vonták tőle a bizalmat) továbbra sem hajlandó tudomást venni saját és pártja siralmas helyzetéről, kitart, és lelkesen pocskondiázza saját alakulata tagjait.

Az elmúlt napok történései alapján nagyon úgy tűnik, hogy az egykoron az újdonság erejével ható, a változás szelét ígérő USR számára ez lesz az utolsó tánc, a szépreményű alakulat nem volt képes kellően éretté válni, felnőni a feladathoz, és hamarosan a szétszakadás, feldarabolódás rémével kell szembenéznie. Esetükben ez azt is jelenti, hogy a nem túl fényes támogatottságukat elnézve nemsokára a jelentéktelen, súlytalan politikai alakulatok sorában találhatják magukat. Ennek, tegyük hozzá, elég sokan örvendenek majd a romániai politikai prérin, hiszen a „hagyományos” pártok számára eddig is elég zavaró volt a jelenlétük.

De miért is tekinthető pontos látleletnek az USR-jelenség a teljes politikai spektrumra nézve? Nos, az alakulatban lezajló folyamatok egyáltalán nem egyediek. Szinte minden párt, csoportosulás hasonló zűrzavarral, megosztottsággal küzd. Elég csak a Marcel Ciolacu–Victor Ponta szappanoperára és annak hatásaira gondolni a PSD esetében, vagy éppen a PNL-n belül az Ilie Bolojan- és a Iohannis-tábor közötti nem túl feltűnő, de nagyon is létező összecsapásokra. De még az úgynevezett szuverenista táborban, az AUR berkein belül is forrong valami, lásd a George Simion és Claudiu Târziu közötti, már jó ideje fennálló ellentétet, mely most utóbbi lapátra tételét hozta, de nagy valószínűséggel ez a harc nem kétszereplős, és annak távolról sincs vége.

A fentebbi konfliktusok, összecsapások jelenleg az államfőválasztáshoz kötődnek, de ugyanakkor intő jelként is kell szolgálniuk arra, hogy mennyire képlékeny, gyenge és sérülékeny az egész romániai politikai paletta, és majd mindenik alakulatnál szempillantás alatt dőlhet-borulhat minden. A jelenség természetesen nem új, viszont a mostani zűrzavaros időkben hatalmas veszélyforrást jelent az ország jövőjére nézve, hogy a politikum meghatározó része továbbra is a kisstílű belső harcokat, a hatalom bármi áron való megszerzését, megtartását tarja elsődlegesnek.

Fotó: Facebook / Elena Lasconi