Nekünk is került egy személy, Dragoș Sprînceană, aki bevállalta, hogy beáll a sorba Trumpnál, és akivel az elnök talán szóba is áll, de azóta nálunk áll a bál. Sprînceană fiatalkorában idehaza vízimentő is volt, és most azt ígérte, hogy Románia-mentő lesz, aki járt az elnök rezidenciáján Mar-a-Lagóban, és lehet, hogy pertut is ittak.

Arra kérte a washingtoni illetékeseket, hogy ne vegyék figyelembe az Ukrajna-párti bukaresti nyilatkozatokat, amíg Románia élén csupán egy ügyvivő elnök áll. Míg a Trump-kormányzat békét akar, Macron elnök folytatni akarja a háborút, és Bukarest azt teszi, amit Macron mond. Ennek Washington nem örül. Úgy néz ki, annak sem örült, hogy Romániában sok ellendrukkere volt Trumpnak az elnökválasztáson.

Miután így megnyilvánult Sprînceană úr, akit miniszterelnökünk, Marcel Ciolacu kért fel a közbenjárásra Trumpéknál, a kormányfő mosakodásba kezdett, állítván, hogy a megbízott nem is volt megbízott, és csupán saját véleményét hangoztatta.

Sprînceană úr megvédte a miniszterelnököt, mondván, hogy igaza van, és nem volt hivatalos megbízatása, ő csak egyszerű állampolgár, aki segíti Romániát. Úgy véli, azért merült fel a különmegbízotti mandátumáról szóló vita, mert a román politikusok nem értik, mit jelent Amerikában a lobbizás. Ő kapukat, ajtókat nyit (nem rohan ajtóstul a házba), tárgyalásokat folytat, pozitívabb képet fest Romániáról, mint amilyen. Meg akarja értetni, hogy Románia barát. Egyszóval lobbizik.

A Politikai kisszótár szerint: a LOBBY (lobbi) politikai érdekcsoportok az USA-ban, amelyek törvényjavaslatok tárgyalása idején „megdolgozzák” (meggyőzik, megvásárolják, megvesztegetik, zsarolják) a képviselőket, hogy „megfelelően” szavazzanak.

Európában is lehetne az előbbi, zárójelben levő szavakat lobbizásnak nevezni, mert sokkal szebben hangzanának, és még nem is lehetne törvénytelenségnek nevezni, ha Amerikában törvényes a lobbizás.

Most a román politikusok, megmondóemberek, újságírók legnagyobb része azt mondja, Ciolacu óriási hibát követett el azzal, hogy ilyen alakkal vette fel a kapcsolatot, hogy megbízott valakiben, aki nem is volt (hivatalos) megbízott.

A külügyekért tulajdonképpen az elnök felel. De ezzel a foglalatossággal (a külügyekkel és egyebekkel) sem nagyon foglalkozott Iohannis elnökünk, csak a külföldi utakat rótta. Idő kellene arra, hogy ideiglenes elnökünk belejöjjön az elnökségbe, sajnos, mire beletanulna, már nem ő lesz az elnök, hanem az, akit megválaszt a nép (vagy még az sem, ha ismét megsemmisítik a választásokat).

Mindig vigyorgó, játékos volt elnökünk, Traian Băsescu is megmondta, hogy Dragoș Sprînceană a kormány nem hivatalos megbízottjává való kinevezése nagy tévedés, ami aláássa a hivatalos intézmények szerepét. Băsescu biztosan kézbe vette volna a dolgokat, hajóra pattan, átvitorlázik Amerikába, s egyenesen a Fehér Ház előtt köt ki.

Kelemen Hunor is állítja: Sprînceanănak nincs megfelelő képzettsége arra, hogy politikáról beszéljen, csak egy vendéglői vagy kocsmai asztalnál. Lehet, jobb lett volna, ha meghívja Trumpot egy kocsmába, fizet neki néhány whiskeyt, jól berúgnak, és akkor Trump is sokkal rózsaszínűbben látná Romániát, és megbékélne velünk.

Különben Trump nem nagyon értheti, hogy mi a helyzet Európában az országok vezetésével, mert van, ahol az elnök a legerősebb, mint Franciaországban most Macron, máshol a miniszterelnök, mint Magyarországon most Orbán Viktor, Németországban a legnagyobb a kanacellár, ami most éppen nincs. Aztán vannak királyok is, például Nagy-Britanniában vagy Svédországban, de érdekes módon annyit számítanak, mint Bécsben a nix.

Dragoș Sprînceană, a megbízott. Fotó: Facebook / Dragoș Sprînceană