Bolond az, aki verset ír, tízezer forintot fizettek érte tizenöt éve, most sem többet, mondta Sántha Attila költő egy idei író-olvasó találkozón. Ha az ember Babérkoszorú-díjas szerzőtől hall ilyet, elgondolkodik, ejsze tudja a szerző, miről beszél, hiszen a Magyar Művészeti Akadémia tagja is, doktorált is, nagy munkásságáról még nem is beszéltünk.
Bolond a vers. Mert miatta bolondok indultak forradalomba. Tudom, 1848-ban kellettek oda Habsburgok is, hogy Petőfi bebeszélje az embereknek: „fényesebb a láncnál a kard”. Mind lehet fényesebb, ha – kényelmesebb.
Biztonságos. Rabnak lenni biztonságos. Nyájas olvasóm, e kijelentésért kövezz meg nyugodtan, nevezz bolondnak. De nézz magadba, s rájössz: a rabságban koszt, kvártély biztosítva, hát az is bolond, aki ez ellen kardot emel.
Bolond a vers, mert napjaink egymilliós erdélyi magyarsága évente hozzávetőlegesen hetvenezer könyvet vásárol. Ebbe az irkától az orvosi szakkönyvig minden beletartozik. Magyarán: alig vásárol irodalmat a magyar. Elkeserítő. A verset mégis írják – mert bolond a költő, akár a verse. Hogy miért bízik annyira a költő a versében, nem tudom. Azt igen, hogy nem tud meglenni nélküle.
Bolond a vers, mert nem egy TikTok-videó. Lehetne, van is olyan. De nem az. Nem lehet az. A pár másodperces videóknak ugyanis annyira rossz hatása van az agyra, hogy belegondolni is ijesztő. Legyen elég annyi, főként serdülőknél megváltoztatja a neuronok kapcsolódását, halomra termeli a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral küszködőket. Bolond a vers, mert többet kér néhány másodpercnél – helyébe egész életérzést ad, kritikai gondolkodást, ami valójában az egyén szabadsága.
Bolond, aki versbe írja a múltat, hozza a jelenbe, küldi a jövőbe, talán azért, mert reméli, sejti, tudja, üzenete – ha van olyan – valamikor célba ér. De ez a bolondság olyan, mint a két Voyager űrszonda, melyeket 1977-ben bocsátott útjára az amerikai űrhivatal, azóta már csillagközi térbe értek, még mindig jeleket küldenek vissza a Földre, elképesztő tudással gazdagítva az egész emberiséget. De bolond a csillagok, galaxisok fénye is: számolva a fény sebességével valójában a múltat közvetítik nekünk.
Bolond a vers, mert napok, csillagok, galaxisok porából született, bennük az Univerzum önmagára csodálkozik vissza.
Bolond hittel, melyet a vers hatalmába vetettünk, a magyar költészet napjára olyan válogatást állítottunk össze, melyek egyszerre érintik a múltat, a jelent, talán a jövőt is. Nem titkolt szándékunk megmutatni a vers, a költő erejét, ami a különféle társadalmak állapotát képes alig néhány szóban, képben fölvázolni. Összeállításunk szerzői háromszékiek vagy azok lettek, költészetük erős párlata világunk állapotának.
MIKLÓSSI SZABÓ ISTVÁN
