Bolond az, aki verset ír, tízezer forintot fizettek érte tizenöt éve, most sem többet, mondta Sántha Attila költő egy idei író-olvasó találkozón. Ha az ember Babérkoszorú-díjas szerzőtől hall ilyet, elgondolkodik, ejsze tudja a szerző, miről beszél, hiszen a Magyar Művészeti Akadémia tagja is, doktorált is, nagy munkásságáról még nem is beszéltünk.
Bolond a vers. Mert miatta bolondok indultak forradalomba. Tudom, 1848-ban kellettek oda Habsburgok is, hogy Petőfi bebeszélje az embereknek: „fényesebb a láncnál a kard”. Mind lehet fényesebb, ha – kényelmesebb.
Biztonságos. Rabnak lenni biztonságos. Nyájas olvasóm, e kijelentésért kövezz meg nyugodtan, nevezz bolondnak. De nézz magadba, s rájössz: a rabságban koszt, kvártély biztosítva, hát az is bolond, aki ez ellen kardot emel.
Bolond a vers, mert napjaink egymilliós erdélyi magyarsága évente hozzávetőlegesen hetvenezer könyvet vásárol. Ebbe az irkától az orvosi szakkönyvig minden beletartozik. Magyarán: alig vásárol irodalmat a magyar. Elkeserítő. A verset mégis írják – mert bolond a költő, akár a verse. Hogy miért bízik annyira a költő a versében, nem tudom. Azt igen, hogy nem tud meglenni nélküle.
Bolond a vers, mert nem egy TikTok-videó. Lehetne, van is olyan. De nem az. Nem lehet az. A pár másodperces videóknak ugyanis annyira rossz hatása van az agyra, hogy belegondolni is ijesztő. Legyen elég annyi, főként serdülőknél megváltoztatja a neuronok kapcsolódását, halomra termeli a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral küszködőket. Bolond a vers, mert többet kér néhány másodpercnél – helyébe egész életérzést ad, kritikai gondolkodást, ami valójában az egyén szabadsága.
Bolond, aki versbe írja a múltat, hozza a jelenbe, küldi a jövőbe, talán azért, mert reméli, sejti, tudja, üzenete – ha van olyan – valamikor célba ér. De ez a bolondság olyan, mint a két Voyager űrszonda, melyeket 1977-ben bocsátott útjára az amerikai űrhivatal, azóta már csillagközi térbe értek, még mindig jeleket küldenek vissza a Földre, elképesztő tudással gazdagítva az egész emberiséget. De bolond a csillagok, galaxisok fénye is: számolva a fény sebességével valójában a múltat közvetítik nekünk.
Bolond a vers, mert napok, csillagok, galaxisok porából született, bennük az Univerzum önmagára csodálkozik vissza.
Bolond hittel, melyet a vers hatalmába vetettünk, a magyar költészet napjára olyan válogatást állítottunk össze, melyek egyszerre érintik a múltat, a jelent, talán a jövőt is. Nem titkolt szándékunk megmutatni a vers, a költő erejét, ami a különféle társadalmak állapotát képes alig néhány szóban, képben fölvázolni. Összeállításunk szerzői háromszékiek vagy azok lettek, költészetük erős párlata világunk állapotának.
MIKLÓSSI SZABÓ ISTVÁN
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
