Eléd megyek.
Megkérdezem, így akartad.

Érintsd ajkunkhoz az ecetes rongyot.
Küldj esőt a haldokló fákra.

Szelídek ők
Miféle átok sújtotta őket,
állnak a világvégi időben.
Káin szapora fattyai közt,
halott sziklákat ölelnek karjaik.

Nézz le rájuk, győzedelmes hold,
termékenyítsd meg magjaikat, szél.
Szelídek ők, kik a földet örökölik,
vess véget a várakozásnak.

Őrzők
Rád találnak végül a szavak,
átölelnek a lélekvesztőben.
Veled utaznak a fekete folyón,
oda, ahol farkasok laknak.

Oda, ahol farkasok laknak.
S a part alatt halott szuronyosok
kérdik a vándort.
Kiérdemelted-e az elhagyott földet.

Közülük egy
A hajdan birtokolt kertet ígérik.
Hazudnak vigaszt nehéz órádon.

Egy vagy közülük.

Háború
Az érett gyümölcs a fákon rothadt el.
A feltört, sáros, utakra, bomba hullt.
Szétzúzott csontok velőjét issza.
Isten arcába üríti gyomrát.

Íme
Íme az ember, aki túlélte álmait.
Most lép útra a vízmosásokból.
Háborút nyert és mindene elveszett.
Háza felé tart.

Csillag
Csorog a fény a beomlott hídról,
melledhez ér a szám.
Öled nyaldossa, játszik egy csillag,
a ház felé szaladsz.
Szárítkozunk a harmatos fűben.
 
Ott abban a percben még élünk.

Nevet
Megöregszel, akár az erdők,
és minden egyre idegenebb.

Faltól falig, maradék utadon
nevet egy hajdanvolt Isten.