A megye labdarúgósportját lerendeztük már. A kézdiek kiestek a III. ligából, a zágoniak fura módon nem jutottak fel, az éppen csak bent maradt sepsiszentgyörgyiek, alapos mérlegelés után, nem vállalják a 2007—2008-as menetelést. Úgy döntöttek, nem kapkodnak, hagynak csapot-papot, s az alapokról kiindulva kezdenek építkezni, vagyis az utánpótlás-nevelésre fordítják minden figyelmüket, pénzüket, innen elindulva nevelik fel a város felnőttcsapatát, mely aztán megcélozza a felsőbb ligákban (III., II. liga) való szereplést.
A III. ligával tehát egyenesbe kerültünk. Maradt a két Iskolás Sportklub (a Kós Károly és a Nagy Mózes), na meg a IV. liga és a megyei bajnokság. Az iskolások a jelek szerint ott folytatják a menetelést, ahol abbahagyták. Hogy mit ígér a IV. liga és a megyei bajnokság, az majd kiderül az augusztus 4-i szövetségi ülésen. A lelkesedés megelőzésével várjunk, mert az alap, melyről elindulva ígérni lehet, az nem éppen isteni sem anyagi, sem szakmai téren. Csak a focizni szerető fiatalok lelkesedése aligha hoz derűs hétvégeket.
Na de itt van a kézilabda. Szuperligás csapatunk lett. De hogyan tovább? Mert a ,,lelkesedés", mely most körülveszi a csapatot, az B-osztályosnak is rossz! Kedden, augusztus 1-jén jár le a beiratkozás határideje, és az MSC iratai e pillanatban, amikor e sorokat írom, még nincsenek rendben. A hét végén két nem klubalkalmazott tördelte kezeit, hogy valahogy egyenesbe hozza a lemaradást. Na de menjek tovább: nem igyekeztünk az erősítésekkel, s keddtől minden új átigazolás 500 lejjel drágább lesz. És még menjek tovább: feljutott a nagy csapat a Szuperligába, s errefel az utánpótlás terén a Kós Károly indít egy junior II-es csapatot az országos bajnokságba, a kézdiek, ha minden igaz, két junior III-ast. Hogy miért csak ezekkel rukkolnak elé? Egyszerű a válasz: nincs más! Nem a pénz miatt, hanem az emberi mulasztásokért. S itt álljunk meg egy szusszanásnyi időre, hogy ki-ki felölthesse ingét, melyet a mulasztás beszennyezett... Hogy mikor lesznek a juniorokból ütőképes, felnőttszinten is használható játékosok, azt csak az Isten tudja, s talán néhány ing tulajdonosa.
Két ellentétes póluson álló sportágat említettem. Az egyik már biztos lemenőnek számít megyénk sportegén, a másik feljövőnek kellene hogy számítson, ragyogónak, mint az Esthajnalcsillag, igen ám, de felfelé kapaszkodó útján megtorpant, fénye elhalványult, s az a félő, hogy hullócsillagba vált át. Önkéntelenül is kikívánkozik a kérdés: mire számíthatnak a sportbarátok, a szurkolók? A soha itthon nem versenyző atlétákra, az évente egyszer szerek közé lépő tornászokra, az egyszer-kétszer itthon versenyző birkózókra, karatékákra, cselgáncsozókra? Mi marad a sportbarátoknak? Mi? Mire, kikre számíthatnak, miután a városok évről évre jelentős összeget fordítottak s fordítanak ma is a sportra?! Ha eredménytelenül költjük el a közpénzeket, akkor melyik magánvállalkozó vállalja a szponzori szerepkört? Még kérhetünk tőlük tiszta lelkiismerettel támogatást?... Na ugye, hogy nem?
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
