Az esztelneki ferences barátok 1750-ben nem festettek, hanem a csíksomlyói kegyszobor mintájára Madonnát készíttettek egy huszár katonával. Veres Lajos ferences szerzetes, a falu szülöttje abban az időben így írt a Madonnáról:

„A harmadik rend már kezdetben fellendült, s végig virágzott, de különösen akkor, amikor az új Szűz Mária-szobrot megfaragták. Ezt a csíksomlyói istenanya szobrának mintájára készítették. Egy páncélos huszár közkatona faragta. Mérete jó nagy és alakja igen szép, díszes. Alkatában és a formákban kifejeződő méltóság, a hívő vallásos lelket áhítatra, tiszteletre képes ragadni. A Szűzanya kifejező forma, felülmúlhatatlan mozdulatával, bal karjával a kisded Jézust öleli magához. Feje fölött a koronát két faragott angyal tartja jobb és bal felől. A szobrot nem sokkal előbb a kolostor tagjai ünnepélyesen helyezték el a főoltáron, nagy néptömeg részvétele mellett. A nép már azelőtt is áhítatos buzgósággal gyűlt egybe a klastromba, de ettől kezdve annyira megnövekedett buzgósága, hogy minden hónap első vasárnapján a kolostor lelki atyái alig-alig tudták őket meggyóntatni. A három székely széknek hívő népe nagy távolságokból is ide vonzódott.”

Történt mindez 1921. december 22-ig, ugyanis 22-én éjszaka kéménytűz keletkezett, a zsindellyel fedett templomon és kolostoron gyorsan terjedtek a lángok. Hatalmas volt a kár, de a pusztítással egy időben megtörtént az esztelneki csoda. A domus historiában az alábbiakat jegyezték a katasztrófáról: „Leégett a ferences kolostor és a templom, szinte minden a lángok martalékává vált. Csak a sekrestyében maradt épen egy faliszekrény, illetve a liturgikus ruhák és edények szekrénye. A templom romjai között csupán egy Mária-szobor maradt épen, a toronyból a harangok teljesen leolvadtak, aminél semmi sem bizonyítja jobban a tűz rettenetes voltát.”

Kakucs Szilveszter ferences szerzetestől, az esztelneki ház jelenlegi vezetőjétől tudjuk, a történet érdekessége az is, hogy a domus historia, amelyben említik a tűzesetet, a pusztítás idején nem a kolostor könyvtárában, hanem éppen a sekrestyében volt, így maradt meg az utókor számára.

A tűzvész után a ferences szerzetesek újjá akarták építeni a templomot és a kolostort, de a szomorúságon, bosszúságon túllépő lelkesedésükben újabb kihívásokkal kellett szembenézniük.

„A kolostor és a templom újjáépítésére nagyszerű tervet készített az akkori kolozsvári főépítész. Az anyagiak előállítására Erdély-szerte gyűjtést szerveztek. A munkálatokat egy marosvásárhelyi cég kezdte, az összegyűlt pénzt felélte, illetve nem végeztek minőségi munkát, ezért az építőbizottság leállíttatta a munkálatokat. Mindebből húszéves pereskedés lett, és végül a ferencesek húzták mindennek a kurtáját. Míg a perpatvar tartott, a helyiek igényt tartottak a katolikus iskolára, és ezért 1926-ban a templom és a kolostor anyagából iskolát építettek, amelyet templomiskolaként használtak. A kolostort nem sikerült rendbe rakni, az iskolaépítés után a sok huzavona miatt 1930-ban a ferencesek elhagyták Esztelneket. A tűzvésztől megmenekült Mária-szobor minden bizonnyal ekkor került a nem olyan távoli településre, Futásfalvára. És hogy a kettő – az épen maradt Mária-szobor, illetve a futásfalvi szobor – egy és ugyanaz, arról a Madonna hátoldalán lévő bevésés tanúskodik: felállíttatott 1750. január 1-jén az esztelneki kolostor részére 75 forint volt az ára” – idézi a domus historiát Szilveszter testvér.

A ferences szerzetesek végül 1936-ban tértek vissza a felsőháromszéki településre, amely egyik meghatározó helysége a rendtartománynak, például 1902-től a kolostor renoválása után ott helyezték el a provincia filozófus növendékeit, ugyanakkor az 1949-ben történt államosítás után 1952-től a rend tagjainak kényszerlakhelyeként is szolgált.

A ferences templom jelenlegi formáját 1980-ban, a sokak által tisztelt és szeretett Bartók Albert atya kitartó és következetes tevékenykedése által nyerte el.

A tűzvész századik évfordulójára az Eszteleneken élő ferencesek a bürokrácia útvesztőiben is jól tájékozódva, elkötelezett és fáradságos munkával elérték, hogy négy évtized után templomuk és rendházuk ismét felújítottan pompázzon.

A ferences barátok 2021. december 23-án a kéménytűz pusztítására emlékeztek, de a kerek évfordulón ünnepeltek is. A felújított kolostor kápolnájában Urbán Erik tartományfőnök megáldotta az oltárt és a bútorzatot.  

A kápolna vitráliáit Xantus Géza csíkszeredai festőművész, grafikus készítette. A négy színes ab­laküvegen az esztelneki Madonnát, Szent Györgyöt (az esztelneki ferences templom védőszentjét), Assisi Szent Ferencet és Páduai Szent Antalt festette meg.

A tűzvésztől csodálatos módon megmenekült esztelneki Madonna kegyszobráról jószándékú anyaországi és hazai adományozók jóvoltából másolatot készíttettek a barátok.

– A helyiekkel beszélgetve felmerült az ötlet, meg engemet is sokat foglalkoztatott, hogy jó lenne az esztelneki Madonnát hazahozni. Felmerült a kérdés, hogy ennek mi lenne az akadálya. Igazából, nem tudom, de arra gondoltam, hogy nem lenne helyes, hanem mi lenne, ha másolatot készítenénk róla. A helyi hívek, internetes ismerősök, jószándékú adományozók összeadták a szobormásolat elkészítéséhez szükséges pénzösszeget. Végül Demeter József marosszentannai fafaragó szobrászmesternek köszönhetően elkészült az esztelneki Madonna szobrának hiteles másolata. A szobor hátterének megalkotása Szász Zoltán felőri asztalosmester keze munkáját dicséri – részletezi Szilveszter testvér.  

A szobor másolatát 2022. augusztus 7-én Urbán Erik ferences provinciális ünnepi szentmisén áldotta meg. A helyi hívek és a nyíradonyi testvértelepülésükről érkezett vendégeik, illetve világi elöljárók kettős ünnepre gyűltek össze. A Madonna „hazatérése” mellett a felújított világháborús emlékmű megáldásán imádkoztak az elődökért.

Urbán Erik ferences provinciális prédikációjában hangsúlyozta: az Úr Jézus szólni akar hozzánk a Szentíráson, a szentmisén keresztül, kopogtat mindannyiunk ajtaján, kérdés csupán, hogy van-e hely, ahová befogadhatjuk.

– Életemben van-e még hely az Isten számára? Nem túlságosan feltelt-e az életünk a meg nem bocsátott, az el nem engedett dolgokkal, a haraggal, a civódásokkal és lehetne sorolni, hogy mennyi mindent felhalmozunk lelkileg, ami feltölt bennünket és kiszorítjuk ezzel életünkből az Istent – mondta Erik testvér.

Rámutatott: az Úr Jézus a saját érkezését a tolvajhoz hasonlítja azért, mert olykor be kell lopnia magát a mi életünkbe is. Megjegyezte: Istenben gyakran fordítva működnek a dolog. Ez esetben is az Úr tolvaj léte nem a rablásban nyilvánul meg, éppen ellenkezőleg: nem vinni akar a mi kincseinkből, hanem adni, és ami bennünk van, azt még nemesebbé akarja tenni. Az ünneppel kapcsolatban kiemelte: mind az esztelneki Madonna szobrára, mind pedig az emlékműre szükség van.

– A világháborús emlékműre szükség van azért, mert egyrészt emlékezünk általa a meghurcoltakra, azok családjaikra. Ugyanakkor az emlékmű figyelmeztet bennünket arra is, hogy amikor az ember feltelik gonoszsággal, akkor mennyire embertelenül tud viselkedni. Ember embernek farkasa lesz. Meg tudjuk egymást hurcolni, kínozni, akár egymás életét is elveszi az ember. Ez az emlékmű emlékeztessen bennünket arra, hogy bár jónak volt teremtve az ember, az isteni képmása mégis el tud torzulni. Mi, egy újabb kornak a gyermekei, vissza akarunk emlékezni, és nem akarjuk elfeledni mindazokat, akik tettek azért, hogy nekünk itt életünk legyen, helytálltak, hogy itt megmaradhassunk. Itt van az elkészült szobornak a másolata is, amikor beléptek majd a templomba, és miután köszöntöttétek az Oltáriszentségben jelen lévő Úr Jézust, és odamentek majd e szobor elé, kérni a Szűzanya közbenjárását, akkor segítsen a lelki kapcsolat kialakításában – mondta a ferences szerzetes, majd egy hasonlattal szemléltette, miért van szükségünk a szentek ábrázolására, rámutatva arra is, hogy szeretteink fényképét magunkkal hordozva, amikor hiányoznak számunkra, akkor a fényképre tekintés segít a lelki kapcsolat kialakítására. – Amikor megérint a zarándok egy szobrot, lelki kapcsoltba kerül vele. A helyes Mária-tiszteletünk mindig az Úr Jézushoz vezet bennünket, mert Mária mint alázatos szolgálóleány mindig a háttérbe vonul és az ő szent fiát, a karján lévő gyermeket adja nekünk. E két megáldás kapcsán kétfajta látogatásról beszélhetünk. Azokban a családokban, ahonnan elhurcolták azon férfiakat, akiknek a nevei felkerültek erre az emlékműre, ott is történt egy látogatás. Mondhatnám, az gonosz látogatás volt és félelmet hozott. Az evangéliumban egy másik látogatásról olvasunk: amikor Isten angyala meglátogatta Máriát, ott béke és élet lett, foganás történt. Kétfajta látogatás óriási különbséggel, hiszen ahol a gonosz látogat bennünket, ott békétlenség, széthúzás és félelem lesz, ahol az Isten látogat, ott béke, szeretet, élet, növekedés és élni akarás lesz – húzta alá a ferences tartományfőnök. Azt kérte, ez a nap legyen az emlékezés napja azért, hogy élet és élni akarás is legyen, illetve állapotbeli kötelességeink végzése a szentté válásunk útjává váljon.

Biró István

(Részlet a Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete által tavaly decemberben kiadott Vértelen vértanúk – Kárpátországi szobrok, emlékművek, emlékhelyek című kötetében megjelent írásból.)