Mi a hit? Az embernek az az „érzékszerve”, amivel a lelki valóságot tudja felfogni. A Biblia szerint a valóságnak két tartománya van: a láthatók és a láthatatlanok. A láthatókat megismerhetjük értelmünkkel és öt érzékszervünkkel, a láthatatlanokat Isten kijelentése alapján a hitünkkel. Az embernek ez az „érzékszerve” a bűnesetig hibátlanul működött. Amikor azonban Istentől elszakadt, súlyosan megsérült, és mivel utána nem használta, visszafejlődött.
Ahhoz, hogy valaki újra érzékelje Istent, értse akaratát, újra kell kérnie tőle ezt az ajándékot. Isten az embert beszédével, igéjével teremtette eredetileg, így teremti ma is újjá. „A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által” (Róma 10,17).

Aki így újra visszanyeri Istentől ezt az elveszített „érzékszervet”, az ismét érzékeli Isten közelségét, szeretetét, érti gondolatait, szándékát, és annak számára Isten és a lelki valóságok ugyanolyan realitás, mint a világnak az a része, amit többi érzékszervünkkel tudunk megközelíteni.

A hit a remélt dolgok valósága és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés (Zsidók 11,1). Itt a nem látható dolgok azt is jelentik, amiket Isten a múltban cselekedett érettünk, és a remélt dolgok az ő ígéretei, amiket a jövőben fog beteljesíteni. Ezt a két területet csak a hitünkkel tudjuk valóságnak érzékelni. Tehát azt, hogy Isten öröktől fogva létezik, hogy ő teremtette a világmindenséget… – nem voltunk ott, nem láttuk, de hiszünk az ő kijelentésének. Azt, hogy Jézus Krisztust értünk küldte le, hogy Jézus golgotai halálának nemcsak az akkori hatóság vele szembeni gyűlölete volt az oka, hanem az én bűnöm is, mert az tudatosan vállalt helyettes elégtétel volt mindnyájunk bűnéért – csak hittel tudom megérteni. Ugyanígy azt is, hogy amikor elhangzott a kereszten: Elvégeztetett – ez az én életem teljes megoldását is jelentette. S azt is, hogy ő feltámadott, felment a menny­be, ott szüntelen könyörög értem, mégis velem van minden napon, s hallja, ha imádkozom hozzá…

Mi a keresztyén hit tartalma? Ha valaki csak ennyit mond: hiszek – az önmagában kevés. Tudnia kell, hogy mit és kiben hisz. Ezért jött létre az Apostoli Hitvallás is, hogy röviden előtárja: kiben hiszünk. Ezt vallja: Istenben, aki teremtette a világmindenséget, benne a mi életünket is; Istenben, aki Jézus Krisztusban egészen közel hajolt hozzánk, hogy kiszabadítson abból a kényszerhelyzetből, amibe lázadásunk (a bűneset) miatt kerültünk; és hiszünk Istenben, aki Szentlelke által bennünk él és Krisztushoz hasonlóvá formál. Ez a keresztyén hit tartalma.

A keresztyén hit nem csupán bizonyos ismeretek elsajátítása vagy hagyományok, szertartások tiszteletben tartása, hanem az élő Krisztussal való személyes közösség. Mindaz ami más, kevesebb ennél és sokszor idegen ettől. A hívő ember Krisztussal olyan valóságos szoros közösségben él, mint családtagjaival és munkatársaival, akikkel azonosak az érdekei, akikkel kölcsönösen számíthatnak egymásra, akikkel össze van kötve a sorsa.

Mi a keresztyén hit természete? Először is Isten igéje teremti (Róma 10,17). Nem lehet másként hitre jutni, csak az ige hallgatása által. Aki nem indul el ezen az egyszerű úton, soha nem épül meg a hite. Becsüljük meg nagyon az igehirdetési alkalmakat, s áron is vegyük meg őket!

A hívők közösségében erősödik. Ezért vágyódik annyira Pál a római keresztyének közé: …hogy együtt bátorodjunk közöttetek egymás hite által, a tietek által, meg az enyém által (Róma 1,12). A gyülekezet, a hívők imádkozó őszinte testvéri közössége nagy ajándék, éljünk vele!

A keresztyén hit állandóan harcban áll a hitetlenséggel. Mert miután Isten újrateremti bennünk ezt az elveszített érzékszervet, azután is megmarad még a velünk született őshitetlenségünk, ami állandóan támadja a hitünket. A hitetlenség látni akar, a hit pedig bízik Isten tetteiben és ígéreteiben. Naponta újra fel kell vennünk a harcot a saját hitetlenségünk ellen, és döntenünk kell a hit mellett, Jézus mellett. Ez a hit harca, amiről Pál ír Timóteusnak (1Timóteus 6,12). Ez a harc dúlt abban az apában, aki Jézushoz vitte beteg gyermekét: „Hiszek Uram, légy segítségül hitetlenségemnek! (Márk 9,24). Ez szólal meg Ady Endre vallomásában: Hiszek hitetlenül Istenben, / Mert hinni akarok, / Mert sose volt ugy rászorulva / Sem élő, sem halott. (Hiszek hitetlenül Istenben).

A hit olyan kincs, amit könnyű elveszíteni, s amit sok ellenség támad. Főleg a saját hitetlenségünk. Vigyáznunk kell rá. Ezért olyan hálás Pál élete végén: A nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam (2Timóteus 4,7). Aki megtartja a hitét, azt megtartja a hit.