Szombaton délelőtt több mint száz érdeklődő jelenlétében nyílt meg a kézdivásárhelyi Borudvar Pajta termében a sepsiszentgyörgyi Biró János és a kézdisárfalvi Szabó Ottó közös kiállítása, melynek az Elhallgatott történelmünk – fába faragva, vászonra festve és papírra nyomva címet adták. A tárlatot Jánó Mihály művészettörténész nyitotta meg.
A művészettörténész bevezetőként a kiállítást befogadó Hegedüs Ferenc vállalkozóról, kultúrmecénásról beszélt, kiemelve, hogy ami a Borudvarban zajlik, az egyedülálló, hiszen az Incze László Céhtörténeti Múzeum és a Vigadó Művelődési Központ mellett a Borudvar Háromszék egyik olyan kulturális központja, ahol rendszeresen rangos rendezvények, könyvbemutatók, képzőművészeti kiállítások, zenei események zajlanak, és ahol a kultúrmecénásnak köszönhetően a Kosztándi Képtár is működik.
Elmondása szerint ő Biró János nagy tisztelőjeként méltatja a közös tárlatot, kiemelve azt is, hogy a két kiállító közötti korkülönbség szinte ötven esztendő. Szabó Ottót és műveit nagyon jól ismerik a jelenlevők, hiszen 1991 óta foglalkozik képzőművészeti ábrázolásokkal, többször is bemutatkozott a Vigadóban és a Gyűjtemények Házában, illetve Aradon és több magyarországi településen is kiállított. Művei érdekesek, és figyelemre méltó azoknak a magyar történelemben gyökerező témája is – mondotta többek között Jánó Mihály. Biró Jánossal kapcsolatosan arról beszélt, hogy a fiatal grafikus a céhes város szülöttje, aki első próbálkozásra bejutott a Budapesti Képzőművészeti Egyetemre, ahol negyedéves.
„A két különböző nemzedékhez tartozó alkotó egyetértésben rendezte meg ezt a tárlatot, amelyben sokféle műfajban, más és más technikával megvalósított művek láthatók. A különbözőségekből adódó kontraszt szándékos vállalása a kiállítók részéről meglepő élményt jelent a látogatók számára, mert miközben Szabó Ottó a helyi hagyományokhoz kötődő természeti vagy történelmi személyekkel átitatott, vászonra festett és fába faragott rusztikus műveit helyezte el a falakon, addig a több nemzedékkel fiatalabb Biró János a Budapesti Képzőművészeti Egyetemen gyakorolt, rendkívüli kísérletekkel létrehozott nagy méretű metszeteit és finom rajzait is kiállította. Végül a látvány közel sem homogén és harmonikus, mégis olyan egymásra figyelést és egymás iránti tiszteletet feltételez a két alkotó részéről, ami igencsak megérdemli a látogatók figyelmét” – összegezett a művészettörténész.
A megnyitón közreműködött a Gergely Tamás és Szóró M. Dorina által vezényelt Felső-háromszéki Ifjúsági Fúvószenekar, Nagy Dorka, az ozsdolai Kun Kocsárd-iskola ötödik osztályos tanulója pedig egy Reményik Sándor-verset szavalt. A közös tárlat egy hónapig látogatható.
