Ez a nézet azonban csak a múlt század kilencvenes éveiben vált (majdnem) általánosan elismertté, és helyezte egy szintre például a medvét a medvehagymával és a medvegombával (a vargánya egyik népi neve). De említsek egy „szelídebb” példát is: a galambot a galambvirággal, valamint a galambgombával. Előtte hosszú időn keresztül a gombák az „alacsonyabb rendű” vagy a „telepes növény” bélyeget viselték. De napjainkban is az élővilág mostohagyermekeinek számítanak. Ahogy már említettem, Romániában még egyetlen gomba sem élvez növényhez, állathoz hasonló védelmet, emiatt a környezeti hatástanulmányok is teljesen mellőzik őket.

Május igazi fordulópont a legtöbb gombász számára: a gombaszezon kezdetét jelenti. Főleg azoknak, akik a lecsengőben levő kucsmagomba­szüretből alig vagy egyáltalán nem vették ki részüket. A kosár ugyan nem telik meg oly hamar, mint nyáron vagy ősszel, de a fajgazdagság már számottevő.

Vannak hagyományos gombavendégei ennek a hónapnak, amelyekre kisebb-nagyobb mennyiségben minden évben számíthatunk: mezei szegfűgomba, májusi pereszke, tövisalja, sárga gévagomba, nagyspórás csiperke, pisztricgomba stb. Azonban egy kis szerencsével, amiben a rendhagyó időjárás (a megszokottnál szárazabb ősz, melegebb vagy csapadékosabb tavasz) is besegít, olyan fajok is keresztezhetik utunkat, amelyekre nem feltétlen jellemző a májusi termőidő. Például, ha az elmúlt ősz száraz volt és nem tudtak teremni, egyes gombák hajlamosak tavasszal is megjelenni, persze jóval kisebb egyedszámban, mint ősszel. Ilyen a hamvas tinóru, a szürke tölcsérgomba, a lila és a lila tönkű pereszke, hogy csak párat említsek a Sepsiszentgyörgy könyékén is fellelhető fajok közül. Rajtuk kívül, ha jókor jó helyen járunk, még belebotolhatunk olyan fajokba is, amelyek a gombás könyvek szerint májusban kezdenek el teremni, de ebben a hónapban még ritka madarak. A hónap folyamán ezekből fogok hármat bemutatni.

Farkas János