Helyesen cselekedni, feladatokat és kötelezettségeket elvégezni, mindenféle elvárásnak (társadalmi, szociális, gazdasági) megfelelni, továbbá megmaradni (egyenes) embernek – mindez bizony nagy kihívás. És ami még ennél is nagyobb kérdés, hogy lehetséges-e mindeközben megtartani az egyediséget?
Életünk rendszerbe foglalt keretek között zajlik. Születésünktől fogva nevelnek, tanítanak arra, mit hogyan kell és lehet csinálni, illetve mi megengedett vagy nem, mi illik vagy nem, vagyis megtanuljuk, hogy alkalmazkodni kell a szabályokhoz. De mi van akkor, ha az adott család, oktatási intézmény vagy munkahely csak az elvégzendő feladathoz „igazít”, és nem mi magunk keressük meg a lehetőségek tengerében a saját helyünket? Ilyen esetekben a szunnyadó képességek nem kerülnek napfényre, és csak valaki más céljait vagy elvárásait követjük. Majd a túlzott megfelelni akarás, a befolyásolhatóság, a fölös engedékenység vagy engedelmesség olyan szerepbe „kényszerít”, ahol elveszthetjük önmagunkat, hiszen ha mások kedvéért vagy szeretetéért mindig feladjuk magunkat, akkor nem válthatjuk valóra saját vágyainkat. Ezért lehet akár hibáztatni a környezetet és személyeket, de az igazi megoldás az, ha vállaljuk a felelősséget önmagunkért. Nemcsak gyengeségeink és hibáink javítgatása a feladatunk, hanem azért is felelősséggel tartozunk – magunknak és a világnak –, hogy a bennünk rejlő képességeket kibontakoztassuk.
Ezért szükséges, ehhez elengedhetetlen az önismeret, mert általa önmagunk mélyebb rétegeit fedezzük fel, ismerjük meg, és ezeket tudatosítva a legjobb formánkat adhatjuk. Mindezért hajlandónak kell lennünk kilépni az „árnyékból”, a komfortzónából. Bátorságra is szükség van, merni kinyílni a világnak, felfedni egyediségünket erő kell, ugyanakkor éppen ezáltal sebezhetővé is válunk, hiszen ha megnyílunk, akkor már nincs semmi, ami mögé rejtőzködni lehetne. A képességeink, a tudásunk vállalása egy olyan hajtóerő, mely által megmutathatjuk magunkat, erőnket, értékeinket. Hiszen mindannyiunkban rejlenek kincsek, melyek csiszolásra várnak, hogy cserébe fényükkel beragyogják életünket.
Az önmagunkkal törődés és az önfejlesztés által folyamatosan bővül nézőpontunk, így a világnak is egyre nagyobb részét ismerhetjük és tapasztalhatjuk meg, ami szintén belső (lelki) gazdagságunkat gyarapítja.
Keresztes Erika
bizalmi tanácsadó