Mifelénk mindenki csak szidja a románok elnökét, aki módfelett imádja a hatalmat, és gyakorolja is rendületlenül, talán még álmában is. Lám, mint pártokon kívüli államelnök megnyerte a parlamenti választásokat is — így van ez rendjén nálunk, mindig a zseni vezet, az ,,-escu".
El is határozta, hogy megvalósítja, ami elődeinek nem sikerült, leszámol a folytonosan elégedetlen, revizionista magyarokkal. Előbb kiruccant Magyarországra, hogy megmondja nekünk, mikor lesz Erdélyben autonómia: soha. Aztán eljött ide, Harcovra (magyarul Székelyföldre), hogy gatyába rázzon minket, hálátlan, rakoncátlan jövevényeket. Oktató hangon világította meg ködös elménket, hogy mint szamarát vesztett nyáj, engedtünk vezetőink provokációinak, manipulációinak, s így terelődtünk le a haza zsíros-füves legelőjéről. Bizony, saját magunk ellensége lettünk. Ezért vagyunk szegényebbek, ezért kisebb a fizetésünk, nagyobb a munkanélküliségünk, és nyaktörősen gidres-gödrösek az útjaink. Majd, nehogy levegőhöz jussunk, lóhátra pattanva, a magasból vagdosta fejükhöz, hogy választottjaink által kegyetlenül eltiporjuk román anyanyelvű polgártársaink jogát. Mert ugyebár, miután ezek jogosan elfoglalták vezető helyüket mindenféle hatóságnál, állami vállalatnál és mannát, levegőt, napfényt mérő bizottságoknál, még mindig maradt közülük, kit megtehettünk volna ilyen-olyan helyhatósági főnöknek vagy legalább főcsövesnek. Ekkor már annyira tetszett önmagának, hogy örömmámorában ismét megtagadta a területi autonómiát. Mert ez egy oszthatatlan nemzetállamban borzasztóan alkotmányellenes. A nemzetállam, ugyebár, a román nemzet állama, nem a nemzetiségeké. Nekik kuss...
Azért ismerjük el, hogy román nagyvezérként területi autonómiát emlegetni Székelyföldön több, mint amit az RMDSZ tett az autonómia érdekében szinte húsz év alatt. Lám, igazán csak most meri vállalni, amikor kiesett a hatalomból.
Az elnök látogatásai s az ezt követő miniszterinvázió a figyelem középpontjába terelte vidékünket. Ezért tényleg köszönettel tartozunk. Az már tőlünk függ, hogy mennyire tudunk élni ezzel. Magunkra vessünk, ha továbbra is megtűrjük, hogy szintén hataloméhes kiskirályaink képviseletünk leple alatt továbbra egymás hátsófelét mardossák, és személyes érdekeik szerint döntsenek helyettünk. Az autonómiát nem adják, az autonómiát meg kell szerezni — itt és most, azaz most vagy soha!
Dezső Bernát, Sepsiszentgyörgy
