Író, kritikus, írásmesterség-oktató – és nem tudja, hogyan működik az író. Andreea Răsuceanu e kijelentésében a beismerés a fontos, hiszen kevés irodalmár teszi ezt meg. S ha magyarázatot nem is tudott adni a hogyanra, azért az mégis kiderült a kedd délutáni közönségtalálkozón, hogy ő maga miként alkot.
Az idei Szent György Napok irodalmi rendezvényeinek részeként kapott meghívást Sepsiszentgyörgyre Andreea Răsuceanu bukaresti író. A Bod Péter Megyei Könyvtárban zajlott közönségtalálkozón Adrian Lăcătuș irodalomkritikus felvezetőjében kifejtette, a meghívott az egyik legjelentősebb kortárs román író, egyedi és összehasonlíthatatlan alkotó, aki nem a közönségsikert keresi, nem sorolható be egyetlen irányzatba sem, a sorsok és az emberek közti kapcsolatok mélységes kifejtésével éri el sikerét, és teszi mindezt olyan líraisággal, ami kockázatos a jelenlegi irodalmi életben. Eredeti és hiteles, ami önmagában hatalmas teljesítmény, méltatta Adrian Lăcătuș a meghívottat.
Andreea Răsuceanu a közönségtalálkozón alapvetően a C faluról szóló trilógiája ismertetésére vállalkozott, hogy a regényfolyamhoz eljusson, előbb önmagáról kellett beszélnie. Elmondta, tényirodalommal kezdte pályafutását, ez egyfajta felkészítő volt számára, ugyanakkor a sok irattári dokumentálódás megalapozta a későbbi munkásságát. A helyszínek identitása és története, az ott élt emberek sorsa, kapcsolódásuk a mostaniakhoz – ez foglalkoztatja leginkább, és ez a kiindulópontja történeteinek is. Hogy egy szereplő hogyan születik meg, hogyan alakul ki jelleme, mi történik vele, az megmagyarázhatatlan, az írónak van egy elképzelése, a többi aztán belülről jön, mondta.
C falu lakóinak, történetének megírása egy másfajta megszállottság eredménye: azoknak a helyeknek a megismerése, ahol sosem járt. C létező település, nagymamája szülőfaluja, hogy nem írta le valós nevét, azért van, hogy az olvasó képzeletében teremtse meg a helyet – ez az irodalom szerepe, magyarázta. Miként a szereplők, a történetek is részint valóságból mintázottak-merítettek, de leginkább az írói képzelőerő eredményei, tette hozzá. Mert az irodalomban minden az író megszállottságából adódik: amikor egy 18. században élt emberről írok, valójában akkor is magamról írok, vallotta Andreea Răsuceanu.