Szászfalu alig pár száz lelket számláló, Nyujtóddal összeépült település az Esztelnek pataka és a Feketeügy partján. 1427-ben alapították a Barcaságból idetelepített szászok. Elköltözésük után székelyek népesítették be, és lakják a mai napig. 1832-ben itt született dr. Bardócz Lajos tudománytörténész, író, az első magyar nyelvű, találmányokkal foglalkozó könyv szerzője.
A kommunizmus évei alatt a falut el akarták sorvasztani, a főút mellett már tábla sem jelölte határát; a változás után kezdte újraformálni önálló arculatát. Az évek során lakossága újból közösséggé alakult, áldozatos és kitartó munka eredményeként: a szintén itt született, de más helységben szolgáló Gajdó atyának és segítő társainak köszönhetően, mert mons. Gajdó Zoltán pápai káplán, nyugalmazott plébános tudta, és most is tudja: kis közösségekből épül fel a nemzet. Téglák ők a magyarság otthonának falában, és pusztulás fenyeget mindnyájunkat, ha bármelyikük porlad, mállik. Önazonosság-tudatot ápoló és fejlesztő tevékenységük nélkülözhetetlen a nemzet számára. Ezért oda kell figyelni rájuk, és segíteni kell őket.
Február 22-én rövid kulturális műsorral összekötött, Gajdó Zoltán nyugalmazott és Kádár Sándor aktív plébános által celebrált ünnepi szentmisére került sor Szászfalu és Sárfalva közös templomában a két településen tizenegy éve működő Kolping család ifjúsági tagozattal való bővülése, valamint zászlójuk felszentelése alkalmából. (Kolping Adolf kölni egyházmegyés katolikus pap 1849-ben indította el mozgalmát. Szerinte a társadalom átalakulása csak az egyes emberek megváltoztatásával érhető el. Neveléssel, elkötelezett keresztény emberekké formálásukkal. Akik képesek helytállni családi életükben, hivatásukban és a társadalomban. E mozgalom alapját a Kolping családok képezik, melyek rendszerint plébániákon szerveződnek.) Délután a kultúrotthon megszentelése, majd rövid, tartalmas kulturális műsor következett. A két falu fiataljai Wass Albert szellemét idézték meg a zsúfolásig telt teremben. Farsang farka lévén, a nap közös eszem-iszommal és táncmulatsággal zárult.
2009. február 22. ünnep volt Szászfaluban és Sárfalván: egy közösség összefogásának és tenni akarásának ünnepe. Egy olyan közösségé, mely képes volt feléleszteni önmagát. Mely elanyagiasodott világunkban is tudott a hitnek és kultúrának új otthont teremteni, megmaradásunk és fennmaradásunk érdekében fáradozni. Mert a becsülettel elvégzett munka és az állandó tanulás mellett csak hitünk, nyelvünk és kultúránk tarthat meg minket magyarnak a Kárpátok bércei alatt.
