Zeusz, a villámok és mennydörgés ura, a legfőbb isten szörnyű haragra gerjedt. Elhatározta, hogy megbünteti Prométheuszt és pártfogoltjait, az embereket. Egy nőt gyúratott sárból Héphaisztosszal, a sánta kovács istennel. A többi isten és istennő igéző szépséggel, rókaravaszsággal, hízelkedéssel ruházta föl Pandórát, akinek a neve azt jelenti: Csupa ajándék. És ő lett a héber mitológia Évája... A keresztények Évájának, a férfi társának keletkezéséről hasonlóan, de mégis másként szól Bibliánk. Kíváncsisága volt az oka, akár a Pandóráé, a paradicsomból való kiűzetésének, ami nem idegen a férfiaktól sem... Már a hellén nők is — megunva a több száz éves férfizsarnokságot — eltanulták a ravaszságot, a diplomáciát, és ezt a fegyvert fordították férjeik ellen. A vallás köntösébe bújtatott, ezzel szentté avatott lázadásuk ellen a görög férfiak mit sem tehettek. Tűrték, hogy a nők évente egyszer, a téli vetés idején összegyűljenek, és a Föld, a termékenység istennőinek áldozzanak. A Theszmophoria az ókori Görögország nőinek legnagyobb és legnépszerűbb ünnepe volt. De nem az egyedüli!

Évezredek peregtek le az Idő rokkáján, de a NŐ sorsa maradt a kínosabb, ő volt gondterheltebb, kiszolgáltatottabb, kizsákmányoltabb. Még a XX. század elején is, amikor a kapitalizmus, az ipari fejlődés virágkorát élte. A tanítónőből eleinte szociáldemokrata politikussá lett német Zetkin (Eissner) Clara, az akkori nőmozgalom egyik vezéregyénisége javaslatára a II. Nemzetközi Szocialista Nőkonferencián 1910-ben elhatároztatott, hogy évente megtartják a nemzetközi nőnapot, amely azóta is független a politikai-társadalmi rendszerektől. Mert a Nő nemzedékemnek Édesanyát, Feleséget, Lánygyereket, Lánytestvért, gyárban, szántóföldön, irodában alkotó-dolgozó Munkatársnőt jelentett, jelent. És ha naponta nem is, de minden március nyolcadikán egy szál virággal, csekélyke ajándékkal somfordálunk be lakásunkba mi, ,,bátor, erős" férfiak, s elérzékenyült, gyengülő hangon rebegjük el: Isten éltessen, drága jó anyám, feleségem, lányom, nagyon sokáig erőben és egészségben, földi boldogságban... És a hála szavai — amelyek arra lettek volna hivatottak, hogy megköszönjük a mindennapi terített asztalunkat kedvenc eledeleink fogásaival, a kimosott-kivasalt fehérneműt a szekrények polcain, a mosogatás, takarítás fáradtságát, a tiszta, rendezett életet, egyáltalán a család össze- és fenntartásáért vállukon cipelt többletgondokat — rendszeresen a szégyenlősség homályába siklanak! Az írott szavakba kapaszkodva a nagy nyilvánosság előtt állítom: szebbek, jobbak, erősebbek, szívósabbak vagytok ti, NŐK, édesanyák, nagymamák, feleségek, asszonnyá érő lányok. A nektek kiméretett több bajt és gondot köszönöm meg Nektek, veletek osztozva bánatban-örömben ebben a bizonytalan, sok jót nem ígérő jelenben is.