Az idei rendezvény kiinduló és végpontja is egyaránt Nyujtód, szombaton a nyalka lovasok és kísérőik onnan indultak Kézdivásárhelyre, ahol az idén kétszáz éves, eredeti pompájában tündöklő Székely Katonanevelde udvaráról lovagoltak a céhes város főterére, ahol egyébként kirakodóvásár is zajlott, így e két esemény az egykori piactéren valóban visszarepítette a nézőket az időben.

A toborzás lényege, hogy felelevenítse az egykori hagyományt, de ezt oly módon tegye, hogy a bámészkodók is jól szórakozhassanak a sokszor bonyolultnak tűnő, furcsa parancsokkal telített sorozási folyamaton.

A céhes városban a bevonuló vitézeket – köztük Tamás Sándort, Kovászna Megye Tanácsának elnökét – Szilveszter Szabolcs alpolgármester köszöntötte, aki egyébként egyik „szenvedő alanya” is lett a toborzásnak, miután betessékelték a regruták soraiba. Ez utóbbiakat egyébként két rangidős hagyományőrző – köztük Vass László szegedi hagyományőrző ezredes – vett „kezelésbe”, ők adták a furábbnál furább parancsokat, becsmérelve a „hitvány” felhozatalt. Természetesen a huszárok jellegzetes táncát, a verbunkot is bemutatták, a mókás toborzás végén pedig minden szemlélődő közelebbről szemügyre vehette a hagyományőrzők felszerelését és ruháját.

Innen a toborzók serege Kézdiszentlélekre, majd Kézdiszentkereszt felé indult, minden településen katonákat sorozva a seregbe, majd Bélafalván koszorúztak a kétszáz éve született Tuzson János ’48-as honvéd őrnagy emlékplakettjénél, az ő nevét viselte a 11. alkalommal szervezett toborzó. Ezután Kurtapatak következett, az esti szállás Esztelneken volt, majd tegnap Csomortánban, Kézdialmáson és a Szent Mihály-hegyi templomnál is bemutatták a toborzás ceremóniáját.

Regruták a Szent Mihály-templom előtt

A Szent Mihály-hegyen Tamás Sándor a hagyományápolás, a múltunkra alapozó jövőépítés fontosságára hívta fel a figyelmet, s mielőtt Jénáki Csongor, Lemhény polgármestere szalagot tűzött volna a hagyományőrzők zászlójára, a megyei tanács elnöke egy székely zászlót adományozott a szegedi vendégeknek. Áldást mondott Hölgyes Pál Zsolt lemhényi római katolikus plébános, aki egyébként az eseményhez illő beszédet is felolvasott a jelenlévőknek, amelyben arra kérte a Fennvalót, hogy tekintsen kegyelmesen mindazokra, „akik ott állnak a Szent Mihály-hegyen, ahol ég és föld összeér, és ahol a múlt hangja újra megszólal”.

Vass László szegedi hagyományőrző ezredes érdeklődésünkre elmondta: 22–23 éve járnak rendszeresen Székelyföldre, ezekre a hagyományőrző toborzókra is, de más alkalmakra, így március 15-ére is. „Ezek a huszártoborzók különösen itt, Háromszéken – ahol rendszeressé váltak és minden évben más-más tájegységet érintenek – oktatnak, tanítanak és láttatnak. Az oktatás azt jelenti, hogy a tárgyi tudása az embereknek kevés erről a korszakról, és nemcsak a felnőtteknek, hanem a gyerekeknek is, úgyhogy ezt a hiányt mindenképpen pótolnunk kell. Láttatni akarjuk, tehát nemcsak azt, hogy olvassák el vagy nézzék meg, hanem lássák és talán éljék bele is magukat, mint ahogy mi belebújunk a 19. századi emberek bőrébe, gúnyájába, és így próbáljuk megmutatni, hogy mi is történhetett 1848–49-ben. A toborzónak talán ez a legfontosabb üzenete, és az, hogy közvetlenül bekapcsoljuk a gyerekeket, és talán még a felnőtteket is néhol ebbe az ismeretanyagba, és egy kicsit játékosan, egy kicsit könnyedebben, de mégis történelmi hűséggel bemutassuk azt, hogy hogyan működött a katonai toborzás 1849-ben” – mondotta.