Példaképnek lenni, nevelni, utat mutatni óriási felelősség, s bár édes teher, időnként borzasztó nehéz is – jelentette ki Antal Árpád polgármester azon az ünnepségen, amelyen az idei Pro Urbe díjakat adták át azoknak, akik hosszú időn keresztül szolgálták „pénz és taps nélkül” a várost és a benne élőket.
A Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron-termében megjelenteket – a korábban kitüntetett személyiségeket és meghívottjaikat, a testvértelepülések küldöttségeit és az RMDSZ tisztségviselőit – Sztakics Éva alpolgármester köszöntötte. A díjazottakról előbb egy kisfilmet mutattak be, amelyben a munkásságukról, motivációjukról beszéltek, majd egyenként átadták az emlékérméből és oklevélből álló kitüntetést és a virágcsokrot, illetve egy jelképes ajándékcsomagot, ugyanakkor pedig Tóth-Birtan Csaba alpolgármester kitűzte fényképüket a Pro Urbe díjas személyiségek táblájára, akiknek száma a díj 1997-es megalapítása óta már meghaladja a százat.
Antal Árpád polgármester lámpás embereknek, világítótornyoknak, megtartóerőnek nevezte azokat, akik erejükhöz, tehetségükhöz mérten a legjobbat adták magukból, és emlékeztetett arra, hogy csak az elmúlt száz évben mennyi történelmi fordulatot éltünk át – küzdelmeket és háborúkat, diadalokat és vereségeket –, kész csoda, hogy itt vagyunk, és tudunk erőt, hitet meríteni a megmaradáshoz.
Antal Árpád és Demeter Lajos
A Pro Urbe díj okleveleinek szövege minden esetben személyre szabott, csak a záró mondat – „és akinek mindezekért Pro Urbe díjat adományozunk, mint olyan polgárnak, aki városunkat és annak lakóit mindenkor a legjobb tudása szerint, önzetlenül szolgálta” – azonos. Az idén kitüntetettek közül Csáki Ernő nyugalmazott hadmérnök, tanár „generációkat inspiráló, példaértékű életútjáért, az elhivatottságért, amelyet a tudomány, az oktatás és a nevelés iránt tanúsított, valamint a helyi műszaki örökség megőrzése és népszerűsítése érdekében vállalt, áldozatos közösségi szolgálatáért” kapta az elismerést; laudációját a Pro Urbe díjas Péter Sándor olvasta fel.
Demeter Lajos könyvtáros, helytörténész „azért a tudományos alaposságért, kiemelkedő és elhivatott munkásságért, amelyet Sepsiszentgyörgy, Háromszék és Székelyföld múltjának elkötelezett krónikásaként, a helyi személyiségek életművének gondos dokumentálójaként végzett a helytörténet és a magyar nemzeti történelem kutatása terén, a mérhetetlen értékért, amelyet közösségünk számára és nevében teremtett”, részesült a kitüntetésben, munkásságát a szintén Pro Urbe díjas József Álmos méltatta.
Rosner Herman román nyelvű oklevelében ez olvasható: „városunk javára kifejtett gazdag szakmai, civil és társadalmi tevékenységéért, a térség zsidó közösségének értékeit és áldozatvállalását kiemelő egyedülálló szellemi és anyagi erőfeszítéseiért, a teljes és feltétel nélküli odaadás állandó példájáért, amellyel a város különböző identitásai között épített elpusztíthatatlan híd megőrzésére törekedett, csakis a tolerancia és a megértés nyelvén”; bővebben Szakács Gabriella foglalta össze érdemeit.
Gajzágó Márton posztumusz díját az özvegye vette át
Vinczeffy László festőművész, restaurátor, oktató „azért a konok, értékteremtő munkáért, amellyel ezernyi színt varázsolt városunk arcára, fényt lopott polgári létünk árnyékos galériasarkaiba, valamint értelmet adott a képzőművészet sajátosan helyi egyetemességének, azért a mesteri szintű restauráló átörökítésért, amely által mindannyiunkat művészeti múltunk örökösévé tett”, vált méltóvá a legmagasabb önkormányzati elismerésre; életét és munkásságát az ugyancsak Pro Urbe díjas Jánó Mihály ismertette, de maga Vinczeffy is elmesélte, hogy miképpen került – egy elvtársnő megtáncoltatása után – Zágonból Sepsiszentgyörgyre.
Idén egy posztumusz díjat is odaítéltek: a tavaly elhunyt Gajzágó Márton újságíró, szerkesztő, vállalkozó, Sepsiszentgyörgy egykori polgármestere „jelenünkbe égő múltjáért, a közjó szolgálatába állított elhivatottságáért és mindenkori társadalmi felelősségvállalásáért, valamint az erdélyi magyar kultúra, oktatás és a nyomtatott sajtó jövőjének biztosítása érdekében flekkben és betűben is megtett, példaértékű útjáért” részesült a kitüntetésben, amelynek a záró mondata is különbözik a többitől: „emlékét tisztelettel őrizve, ezáltal is elismerve munkásságát és városunk iránti rendíthetetlen elkötelezettségét” nyújtották át az oklevelet özvegyének.
A díjkiosztó rendezvényt a Classical Singers együttes által előadott dalok tették még ünnepélyesebbé.