Tizenhárom évesen Kézdivásárhelyre került, ahol új világ nyílt meg előtte. Bár falusi gyerekként eleinte kívülállónak érezte magát, hamar beilleszkedett: úgy mesél erről az időről az önéletrajzi összefoglalójában, hogy a tanárai inspiráló hatással voltak rá, irodalmi körökbe járt, és megismerte a városi lét ritmusát is. A kollégiumi élet fegyelme, a barátságok, a színház és az olvasás iránti szenvedélye pedig mind hozzájárultak ahhoz, hogy költővé érjen. A természetközeli gyerekkor és a városi tanulóévek együtt formálták költészetét, amely máig hordozza e két világ lenyomatait.

Később a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen folytatta a tanulmányait filológia szakon, majd pedig a szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészkarán szerzett doktori fokozatot. Pályája során szerkesztői munkát vállalt a Helikon című szépirodalmi folyóiratnál, de az Előretolt Helyőrség munkatársaként is közreműködött. 1999 óta a Székelyföld című folyóirat szerkesztője, jelenleg pedig a lap főszerkesztő-helyettese.

Egy interjúban úgy fogalmazott magáról, hogy egy olyan költő, aki mindenhová a vers felől érkezik. Elmondása szerint nagyon nehezen tud létezni akkor, amikor nem megy a versírás, viszont madarat lehetne vele fogatni, amikor megindul a verscsap, és olyankor máson sem jár az esze.

Fekete  Vince: Ozsdola

Mint amikor a hétvégi házban
ahová csak nagy ritkán jártak
setétben felébred és valami
furcsát érez a feje alatt valami
egészen furcsa foltot lát a hol
hát a párnán hol nézi honnan
hát honnan a fejéből honnan
a füléből honnan folyt ki az
a valami lé vér genny vagy mi
és akkor megfogja kiviszi
a hajnali a még sötétbe félig
fénybe kiviszi a kicsit több
fénybe ki a házikó elé hogy
lássa hogy mi az isten kiviszi
a még szinte őszi hidegbe közelebb
viszi és nem hisz a szemének
hiába mereszti hiába nem hisz
neki dörzsöli törli az álmot
a kezével nem hisz neki mert
mit lát mit lát hogy éjszaka
egész éjjel egész éjszaka
a feje kopasz rózsaszín peléken
feküdt azokon hált feje alatt
azok voltak és forgolódott rajtuk
mígnem mígnem hát ez lett ez
történt akik beköltöttek valahogy
be a párnahéjába a puha fekhelye
párnájába a pihepuha párnahéjba
s ott éltek egészen addig amíg
meg nem jött a hétvégi házba
elfoglalták a párnáját az ágyát
ott éltek addig az estéig és azóta
azzal álmodik minden szinte minden
éjszakán arra riad hetek múlva is
hogy még mindig ott vannak ott
élnek mozognak a párnában
kopaszon és rózsaszínen ott
élnek a feje alatt és már nem
csak ott hanem a fejében is
ott élnek nem tud aludni
ezek miatt a kurva pelék miatt
ezek miatt az istenverte pelék
miatt a kopasz és rózsaszín
még vak és alig szuszogó alig
élő istenverte pelék miatt mint
gyerekkorában a pityókaföldeken
szaladgáló megnyúzott kékeres
egerek ott szaladgálnak álmában
ezek a járni se még menni se tudó
vak és kopasz és rózsaszín egerek…

Fekete Vince Gyönyörű apokalipszis című könyvének ­bemutatójára május 23-án, pénteken 19 órakor kerül sor.