Elsősorban a szülőföldünkön való megmaradásunk szempontjából, hiszen egyre sokasodó példák bizonyítják, hogy George Simion és elvbarátai milyen sorsot szánnak nem csak nekünk, de általában a kisebbségeknek, amennyiben sikerül megkaparintaniuk a hatalmat.

A vasárnapi voksnak ugyanakkor van egy másik, legalább ennyire fontos tétje, éspedig a mindennapjaink, a boldogulásunk, életminőségünk. Románia helyzete ugyanis jelenleg távolról sem rózsás, az államfőválasztás első fordulója eredményeként beköszöntött politikai válság pedig egy újabb lapáttal rátett az egészre, miközben sürgős lépésekre lenne szükség, elkerülendő, hogy az ország még mélyebbre belesüllyedjen a gazdasági és pénzügyi káoszba.

A vasárnapi voksolás eredménye ebben a tekintetben is meghatározó, hiszen – amint az az első forduló után is megtörtént, lásd a lej leértékelődését, a bankközi kamatláb elszabadulását, a tőzsdék durva visszaesését – George Simion győzelme esetén az így is ijesztő helyzet még rosszabbra fordul. Az első forduló után tapasztalható pénzügyi földindulás ugyanis borítékolhatóan felerősödik, a foglalkoztatásban jelentős arányt lefedő külföldi befektetők hátat fordíthatnak az országnak, az európai uniós források veszélybe kerülnek, nem beszélve arról, hogy a hitelek „lélegeztetőgépén” fenntartott állam még durvább feltételek mellett adósodhat el. Mindezek pedig inflációhoz, elszabaduló hitelkamatokhoz, munkanélküliséghez, súlyos életszínvonal-zuhanáshoz vezetnek. És ne legyenek illúzióink, a hangzatos kijelentések ellenére, miszerint nem lesz adóemelés, csökkentik a munkaterheket, megoldják a foglalkoztatást, sem George Simionnak, sem elvbarátainak – ideértve a kormányfői tisztségbe szánt Călin Georgescut – nincsenek megoldásaik a helyzet kezelésére. Ők ugyanis egészen más utat szánnak az országnak: az elszigetelődést, elszegényedést. És ezt korábban már eléggé egyértelművé tették, amint azt is, hogy a nép érdekli őket a legkevésbé, melynek nevében oly gyakran szólnak; lásd a külföldi tőkéhez, munkáltatókhoz való viszonyulásukat, vagy éppen az 500 ezer közalkalmazott elbocsátásáról szóló Simion-féle kijelentést.

A teljes igazság kedvéért azt is ki kell mondani ugyanakkor, hogy Nicușor Dan győzelme esetén sem köszönt be másnaptól a Kánaán, a pénzügyi helyzet nem javul fel varázsütésre, illetve a társadalmi problémák, elégedetlenségek sem párolognak el. Bukarest főpolgármesterének személye viszont reményt ad arra, hogy az ország megmarad a jelenlegi úton, és esély nyílik arra, hogy mégiscsak egy élhető jövőt lehessen építeni az elkövetkező években.

Május 18-án a szavazófülke magányában tegyük fel magunknak ezért e kérdést: a káoszt, földindulást vagy inkább az élhető jövőt szeretnénk-e magunknak, gyermekeinknek.

Fotó: Pixabay.com