Ha pedig az utcán vagy az interneten tanúi leszünk egy-egy olyan esetnek, amikor egy gyermek hangosan hisztizik, kiabál, vagy nem fogad szót a szülőjének, akkor máris jön az ítélkezés: “na, ez se nevelte meg rendesen a gyerekét.” 

De vajon miért mondunk véleményt egyetlen kiragadott pillanat alapján, amikor közel sem ismerjük a teljes történetet? Ennek a kérdésnek járunk utána cikkünkben, további hasonló tartalmakért pedig kattints a Bien.hu család rovatára!

Az ovis kislány és a bolti kirakat esete

Egy szép napsütéses délutánon egy fiatal anyuka sétált a belvárosban a 3-4 éves kislányával. A gyerek egyszer csak megállt egy játékbolt előtt és a kirakatban lévő babát kezdte nézegetni, amit persze rögtön szeretett is volna megkapni. Ám az anyuka nemet mondott. A kislánynál erre betelt a pohár, a földre vetette magát, és hangosan kiabálni, sírni kezdett.

Az anyuka próbált határozott, de türelmes maradni, és megvárni, amíg elmúlik ez az érzelmi kitörés. Amint a hiszti lecsengett, a kislány és az anyja megölelték egymást, majd szép lassan továbbmentek. Ám a fiatal szülő nem felejtette el azokat a rosszalló pillantásokat és kéretlen megjegyzéseket, amiket a jelenet szemtanúitól, az arrafelé sétáló járókelőktől kapott. 

Még a kislány sírásán keresztül is hallotta, hogy olyan megjegyzéseket tesznek, miszerint ez a gyerek nem tud viselkedni, mit képzel az anyja, hogy ezt megengedi neki és hasonlók.

Ám ezek az idegenek mégis honnan tudnák, hogy a kislány nemrég kezdte az óvodát, még furcsa és sok neki ez a sok új inger, ami ott nap mint nap éri, hogy nehezen megy a beszoktatás, mert hiányzik neki délelőttönként az anyukája? Ennek ismeretében már nem csoda, hogy délutánra betelik az a bizonyos pohár, és egyetlen csepp is elég ahhoz, hogy kitörjön a vihar.

Miért szeretünk pálcát törni mások felett?

Egyes vélekedések szerint a bírálkozás hátterében valójában nem más áll, mint az egyén saját bizonytalansága önmagában. Ha ugyanis szemtanúja annak, hogy valaki más szerinte valamit rosszul csinál, az egyfajta önigazolás neki, hogy bezzeg ő sokkal jobb, ezáltal nő az önbizalma is. 

A magabiztosság növelésével pedig alapjában véve nincs is semmi gond, ám nagyon fontos, hogy ezt semmiképp se más kárára tegyük, és pláne ne hangosan. Ha látsz az utcán egy “neveletlen gyereket,” akkor bármit is gondolsz magadban, inkább hagyd szó nélkül, és menj tovább, de ne állj meg bámészkodni és ne tegyél megjegyzéseket. 

Ugyanígy ha az interneten, a közösségi oldalakon is belefutsz egy-egy ilyen tartalomba, csak görgess tovább, de ne kezdd el ekézni a szülőket kommentben. Hasonló esetben neked is rosszul esne, ha idegenek szólnának bele abba, hogyan neveled a gyermekedet.

Járjunk jó példával a gyermekeink előtt!

A fentiekhez hasonlóan érdemes azt is elkerülni, hogy más szülőket bírálj a saját gyereked előtt. Soha ha hangoztasd otthon, hogy “Pistike anyukája mindent megenged a fiának, ezért az nem tud viselkedni” és hasonlók. (X)