Apa ráripakodott Barnira: – Mikor fogsz végre rendet rakni az asztalodon?
Barni nem tudta, hogy mikor fog. Nem is rakhatott, hiszen ott hatalmas baleset történt: kisiklott a favonat, ledöntötte a legófelhőkarcolót, és az ráomlott az emeletes parkolóra. Barni jól tudta, hogy ilyen balesetek alkalmával semmihez sem szabad nyúlni, mert bármelyik percben érkezhetnek a rendőrök, mentők és tűzoltók.
Az asztalon még egy vízfestékes rajz is volt, amit nem tehetett el, mert még nem száradt meg egészen. De a vízfestékeket sem, mert a rajzon egy nagy hajó volt, amelyik még nagyobb hullámokon himbálózott, és ha véletlenül felborulna, akkor gyorsan mentőcsónakokat és mentőhelikoptert kell festeni. És a könyveket sem teheti vissza a polcra, mert abban vannak a mentőcsónakos és helikopteres képek, és arra is szüksége lehet, ha gyorsan festeni kell majd.
– Apa, nem tudok rendet rakni, mert mindenre szükségem van.
– A tegnap levetett ruháidra is, amik a szoba közepén hevernek? Meg a fakockákra meg az utakra is, amikkel múlt vasárnap játszottál? Édes fiam – guggolt le Apa Barni mellé –, a rendetlenség olyan, mint egy betegség. Az elején csak egy kis bacilus van a szervezetedben. Ez olyan, mint amikor ledobsz egy zoknit vagy játékot a szoba közepére. Aztán újabb dolgokat dobsz le meg hagysz ott rendetlenül, ez pedig olyan, mint amikor a bacilusok elkezdenek szaporodni. Végül az egész házat betölti a rendetlenség. Ez meg olyan, mint amikor megbetegszel.
Este az ágyban ezen gondolkodott Barni. Elképzelte, ahogy a rendetlenségből hatalmas bacilusok lesznek és betöltik a szobát. Kicsit félve pillantott az asztal felé, ahol a nagy baleset történt, vajon nem kezdtek-e máris előmászni valami rendetlenség-bacilusok.
Aznap nehezen tudott elaludni, mert végig erre a rendetlenség-betegségre gondolt. Másnap kora reggel felkelt és az asztalhoz ment. Odavitte a rendőr-, mentő- és tűzoltóautókat, azok gyorsan felmérték a helyszínt, és elkezdődhetett a mentés, vagyis a játékok összeszedése. Aztán kinyitotta a könyvet, megkereste a helikopteres képet, és rajzolt egy mentőhelikoptert a hullámzó tenger fölé, a hajóra meg négy mentőcsónakot, hogy le lehessen engedni őket a vízre, ha baj van.
Mire Apa s Anya felkelt, Barni asztalán már gyönyörű rend volt. A szoba közepéről is eltűntek a játékok meg a ledobott ruhák. Még egy fél zokni sem árválkodott a szőnyegen. Barni ágyán pedig a paplan összefogva, a pizsama összehajtva feküdt, szép rendben.
Apa s Anya csak ámultak.
Barni a reggelinél is nagyon ügyes volt. Ahogy megitta az utolsó korty tejet, szaladt a mosogatóhoz és elmosta a csészét.
– Nehogy támadjanak a rendetlenség-bacilusok – tette hozzá. Utána Anyával elkezdtek favonatot építeni, de Barni, amíg építettek, minden sínt egyenként vett ki a ládából és épített be a pályába, nehogy a ledobált sínekből rendetlenség-bacilus legyen. Anyára is rászólt, hogy ne dobálja le a síneket maga mellé. Aztán Apára is rászólt, hogy a könyveit és papírjait rendezze el az asztalon, mert ha nem, rendetlenség-bacilusok lesznek belőle.
Ebéd után kint eleredt az eső, Barni meg csak ült-ült a szépen elrendezett asztalnál, és... nem csinált semmit.
– Miért nem rajzolsz, Barnikám?
– Nem akarom, hogy támadjanak a rendetlenség-bacilusok.
Anya ekkor gondolt egyet, felkapta Barnit és maga mellé ültette. Ezután vette a legós dobozt, és kiborította az egészet Barni mellé az ágyra.
Barni felkiáltott:
– Ne csináld, Anya! Sok rendetlenség-bacilus lesz belőle! Szedjük össze gyorsan – mondta ijedten, és elkezdte felkapkodni a legókat. Anya ekkor a legók helyett Barnit kapta ölbe.
– Kisfiam, tudod-e, hogy a szervezetedben most is vannak bacilusok? Barninak kikerekedett a szeme.
– És meg fogok betegedni?
– Nem, mert kevesen vannak, és a szervezeted le tudja győzni őket. Csak ha nagyon elszaporodnak, akkor leszel beteg. Így van ez a rendetlenséggel is: nem az a baj, ha kirakjuk a dolgokat, amivel játszunk vagy dolgozunk. Kell az a kicsi rendetlenség ahhoz, hogy tudjunk valamit csinálni. Csak arra kell vigyázni, hogy a kicsiből idővel ne legyen nagy rendetlenség. Ugyanúgy, mint a bacilusoknál.
– Igen, ugyanúgy, mint a bacilusoknál – ismételte Barni. – És a kicsi rendetlenség még nem is igazi rendetlenség, ugye, Anya? Amivel éppen játszunk vagy dolgozunk, az még nem rendetlenség, csak akkor lesz rendetlenség belőle, ha ott hagyjuk játék vagy dolgozás után, és nem rakjuk el. Ugye, Anya?
– Pontosan, jól mondod.
És ekkor nekiláttak a legóból egy szép, nagy várost építeni.
*
Olvasmányélmények, emlékezetes találkozások és sok-sok jó könyv vár május 22. és 25. között a Sepsi Arénában, ahol a 4. SepsiBook könyvvásárt és kortárs irodalmi fesztivált tartják. Ha mindig kíváncsi voltál, hogy milyen lehet egy mesekönyv írója, hogy vajon mit mesélnek élőben a költők, akkor látogass ki szüleiddel a SepsiBook-ra! Figyeld a Kiscimborát is, ahol több résztvevő szerzőt is bemutatunk! Minden lap új kalandot rejt!
*
Zágoni Balázzsal, az Erdélyi gyermekenciklopédia és a Barni-könyvek szerzőjével május 22-én, csütörtökön 11 órától találkozhatnak az érdeklődők a konferenciateremben.
