Érthető módon, hiszen a kommunista rendszer bukása óta még nem fordult elő, hogy a nagy pártok jelöltjei az első körben kihulljanak. Amint az sem, hogy az elnöki tisztség várományosa egy alig öt és fél éves múltra visszatekintő, szélsőséges, magyarellenes alakulat elnöke és egy magát függetlennek valló, de liberális beállítottságú politikus legyen.

A jelenlegihez némiképp hasonló helyzet 2000-ben alakult ki, mikor a kommunista emlőkön nevelkedett köpönyegforgató Ion Iliescu és az udvari költőből néptribunná vedlett, magyarellenes Corneliu Vadim Tudor között lehetett a második fordulóban választani. Akkor viszont széles támogatottságának köszönhetően Iliescu győzelme előre borítékolható volt, így a magamfajta, nemzeti érzelmű és keresztény beállítottságú magyar ember nem kényszerült őt a voksával a nagyobbik rossz ellenében segíteni. Éppen ezért csak azért vettem részt a választáson, hogy az esetleges csalás megakadályozása érdekében érvénytelenítsem a szavazócédulámat.

Most azonban ez a lehetőség ki van zárva, hiszen a hírhedt magyargyűlölő George Simion áll nyerésre. Attól pedig őrizze meg Isten a magyart és a románt is, hogy beleülhessen az államelnöki bársonyszékbe, mert ez súlyos következményekkel járna. Gazdasági csőd, általános nyomor, társadalmi összeomlás, csőcselékuralom szakadna a nyakunkba, és magyarüldözés is. A történelmi példák, valamint aljas cselekedetei és megnyilvánulásai egyaránt erre intenek.

De erre intenek a személyes tapasztalataim is, melyeket 2019. május 17-én szereztem az úzvölgyi magyar hadi temető bejáratánál, miután 15 óra körül három román fiatalember oda érkezett. Egyikük okostelefonnal a kezében hangoskodott, a másik kettő kísérte és filmezte őt. Vitába keveredtem vele, mert azt állította, hogy a névtelen román hősök emlékműve és keresztjei fekete vászonnal le vannak takarva, holott azokat mi előző este megtisztítottuk. Tettük ezt annak ellenére, hogy ott egy román katona sem nyugszik, hiszen annak idején Dormánfalva közelében voltak elhantolva. A szóban forgó emlékművet és kereszteket csupán néhány hete emelték jogtalanul és provokatív szándékkal a több mint száz éve ott pihenő magyar katonák sírjai fölé.

De a színjáték ezzel még nem ért véget, az illető ugyanis – miután általam ismeretlen okból beesett a temető előtt húzódó sáncba –, azzal is megvádolt, hogy valaki közülünk megütötte, majd a társait hirtelen faképnél hagyva futásnak eredt, és a rendőrség segítségét kérte az őt szerinte üldöző és bántalmazni akaró szélsőséges magyarok megfékezéséhez.

A helyszínről közösségi oldalán élőben jelentkező, számon kérő és támadó hangnemben belénk kötő, rólunk, magyarokról hazugságokat állító, rágalmakat terjesztő, hamis vádakat megfogalmazó sötét tekintetű alakot George Simionnak hívták. Közszereplőként ez volt az első „fellépése” az úzvölgyi magyar hadi temetőnél, amely néhány hét múlva a bukaresti fociultrák odacsődítésével és a sírkertbe való berontásukkal folytatódott. De mit is várnánk egy olyan politikustól, aki a meghamisított történelemből fakadó magyargyűlölet, a társadalmi elégedetlenség, valamint a háttérben megbújó román titkosszolgálatok kreálmánya?