Filmrendezőként a Szezon után című diplomafilmje elnyerte a 14. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál nagydíját, 2022-ben pedig Junior Szépíró-díjat kapott a Szépírók Társaságától, amelyet 35 év alatti irodalmi szerzőknek ítélnek oda. Irodalmi munkássága is egyre nagyobb teret nyer, hiszen már több kötete is megjelent – ilyen az első, 2015-ös, Tejszobor című könyv, amelyet egyébként ő maga illusztrált, vagy pedig a legutóbb publikált Ház, délután című verseskötete. Ez utóbbi nyelvileg és képileg is rendkívül erős, egyedi világokat teremtő alkotás. Fontos szerepet kap benne az idegenség, az emberek közötti kapcsolatok mélysége, valamint bizonyos mértékben nyelvészeti témákat is boncolgat benne a szerző. Megfogalmazása szerint a vers sokszor jó arra, hogy költőként kiadja magából a feszültséget, viszont az olvasóban ennél sokkal mélyebb nyomot is hagyhat, és ezzel ő maga is tisztában van. Mégis, nem előzetes prekoncepciókkal ír, hanem szavai szerint mintha egy gomolygó köd fordítódna le ilyenkor benne, és ennek az a legszebb hozadéka, ha ebben más is tud gyönyörködni.

Átvilágítás

Az ajándékot titokzatosnak tartják,
holott csak a sorára vár.
Összetevőiben eltaszítottság és
kivételezettség elegyedik, „magánakvaló”,
mondják róla, amíg aztán jön valaki,
aki azt kérdezi: „vajon mit rejteget?”.
Az ajándék ekkor kiadja magát,
és magán kívülre kerül.
Örülnek neki, mert hiányt pótol.
Betöm magával egy rést, ahol addig
besüvített a huzat. Az ajándék
azzá idomul, amire igény mutatkozik.
Mértéke és telítettsége aszerint módosul,
hogy éppen nagy vagy kis szükség van rá.
Egyvalamit azonban nem tud: az ajándék
nem tud nem ajándék lenni.
Bizonyos értelemben több,
más értelemben viszont kevesebb,
mint a kívüle eső bármi.
Kibontottságában mindössze korábbi
kibontatlansága ellenpontozódik,
állapota akkor és most is előjel nélküli.
Ha az ajándék érezhetne, mégis úgy érezné,
jobb neki így, mint amúgy (és itt
bizonyosodna be, hogy nem magánakvaló).
Viszont ajándék-voltából kifolyólag
saját elképzeléseiről nem közvetít.
Jól is nézne ki, ha minden ajándék
öntudatra ébredne. Ha minden ajándék
elmondaná, hogy mire vágyik. No hiszen!
Elszabadulna az ajándékpokol.
És akkor mi lenne a megajándékozottal?
Jogos volna felháborodása: „Ki küldte ide?
Én nem kértem semmit. Aki adta,
vegye is el. Menj vissza oda, ahonnan jöttél,
ajándék!” Egy ajándék boldogítson, de
ne tápláljon hiú reményeket.
Érje be azzal, hogy hálásak érte, hiszen
ez a legtöbb, amit egy ajándék kaphat.
Egy ajándék maradjon ajándék –
önmagánál se több, se kevesebb.
És akkor minden a legnagyobb rendben lesz.

Láng Orsolya a Ház, délután című könyvének bemutatója május 24-én, szombaton 15 órakor lesz a SepsiBookon, beszélgetőtárs: Gálfalvi Ágnes kiadóvezető.