Ennek eredményeképpen a humor, a mély gondolatok és a székely tájszólás szoros barátságban élnek a műveiben is. Költőként nemcsak szavakkal, hanem élményeivel, tapasztalataival is alkot – elmondása szerint a gyermekkori élmények, a szigorú nevelés és a rengeteg elolvasott könyv mind meghatározták a világát.

Már sok minden volt eddigi életében – pincér, báros, riporter, de mégis mindig az írás vonzotta. Munkásságát József Attila-díjjal tüntették ki, elmondása szerint ehhez elsősorban a Szégyen című kötete járult hozzá. A nagyközönség egyébként főként költőként ismeri őt, de humorral fűszerezett prózái is komoly sikert arattak. Mindemellett még mindig a vershez húz inkább a szíve – egy interjúban úgy fogalmaz, hogy bár azt mondják: a próza az irodalom királya, de hogy a királynője a vers, afelől nincs kétsége. Pokoljárás című kötete fájdalmasan őszinte, egy főként belső háború utáni keresés folyamatát ábrázolja benne, megfogalmazása szerint ez a könyv arról a pontról szól, amikor az ember kíváncsi lesz, hogy mi van a legalján.

Űzött

Miért hozzám jöttök, ha eltaszítottak,
összekentek sárral, korommal
és nem maradt senki, aki befogadna?

Gyávák, kik féltek eldobni mindent.
Állni, ahogy én állok köztetek.
Keresztemen, némán, örökre.

Gyónás

Egy Pessoa-sorra
 
A lélek fáradt volt, öreg,
maga feküdt a koporsójába.
Eleget teszek a meghívásnak,
nem éltem bűntelen.

Mi okozta dermedtségemet,
kire is vártam annyi sok éven át?
Miként lehet, hogy csak árnyékát láttam,
és beleszerettem?

Körbe és körbe,
nem juthattunk ki a labirintusból.
Hiába vártuk a fény felé vivőt,
saját szörnyeink tartottak fogva.
 

Kopriva Nikolett Talán vagytok és Muszka Sándor Pokoljárás című kötetének bemutatójára május 24-én, szombaton 16 órakor kerül sor. Beszélgetőtárs: Miklóssi Szabó István író.